A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.

2019. január 7. - Urunk megjelenése - Vízkereszt
Mt 2,1-12 - Heródes és a bölcsek

Jézus születésekor voltak, akik olvasták az idők jeleit. Ma elég nagy az információ áramlása - nagy a zaj és kicsi a jel. Nincs idő megemészteni a rajtunk átfolyt sok ismeretet, hang- és képsort. Pedig csak ülepedéssel emészthetők. A séta, a csend, az el-elgondolkodás lehetőséget ad rá, hogy helyükre kerüljenek ismereteink. Ma is vannak, akik olvassák korunk jelzéseit. Mennyit látok meg ebből?
Heródes fenyegetve érzi hatalmát, nyugtalan. Ha a 'főnök' nyugtalan, akkor ez átragad a környezetére.
Kevesek jutnak hatalomhoz. Ma a legtöbb embert inkább a 'megélhetés' nyugtalanítja, a pénz, amiről Jézus a 'Ne aggodalmaskodjatok' példázataival többször is beszélt. Az aggodalom Heródest gyermekgyilkos döntésbe hajszolta. Nem segít az aggódás, sőt hátráltat, riaszt - bénít, vagy épp támadásra késztet (A szerzés törvénye: Lapíts, ha erősebbek, de ha nem, hát mard el magadnak, különben lecsúszol róla!).
Heródes tudni akarja a fenyegetés forráshelyét, hogy célzottan csaphasson le.Vannak, akik meg tudják neki mondani. A fenyegetés miatt 'sakkozik' - ellenlépésen töri a fejét. A hatalom (itt Heródes) gyilkos előkészületeihez szakértőket használ fel, akik tudják a választ kérdésére: Hol kell keresni? Ma is használnak szakértőket pl. reklámokra, marketingre, politikára - kiüríteni a zsebeket, szédíteni a tömegeket. Jaj, a gonoszokkal cimboráló, magukat pénzért eladó szakértő elméknek!
A ravasz Heródes céljukhoz segíti a bölcseket, azzal a hátsó szándékkal, hogy majd őket is felhasználva (kémként) pontosíthasson. Szemből barátságos képet mutat, de a háta mögött már ott a fegyver.
A bölcseknek szükséges a pontos 'irányfény', hogy rátaláljanak a megfelelő helyre. A GPS ma már odavisz (ha nem téved), ahová kérem. De ki mondja meg, hogy hová érdemes menni? Hol az a csillag ma, ami ahhoz a jászolhoz vezet, amiben szabadító élet születik?
A ma embere nem szeret leborulni senki előtt. Egy régi, más felekezetű ismerőm szokta mondani: Nem kiborulni, hanem leborulni! Nyomulunk, mert nyerőnek kell lenni, minél többet megkaparintani. Ki előtt 'hajtottam fejet' valaha is? Sok rajongó a sikereseket ünnepli. Némelyek plecsniket kapnak (joggal vagy érdemtelenül). De tudom, vannak, akik ragyogásukkal a rejtekből csak néha csillannak ki hétköznapok lomjai alól.
Az ajándék kényes kérdés, amikor olyannak adnánk, akinek már megvan, amire szüksége van. Mi az az ajándék, ami aranyként értékes marad, ami tömjénillatként magasba száll a sárból, és ami a mirha keserűségével is véd a rothadástól.
Heródes, a nagy ravasz mégsem tudta kémkedésre használni a bölcseket, mert 'kijelentést kaptak', útmutatást. Valószínű, hogy 'ráérzéseik' egy életforma hozadékai. Jó annak, aki úgy tud élni, hogy megérzései kivezetik a csapdákból. (De vajon kit tartanak ma bölcsnek?)

[Lelovics László, Kaposvár]

"Megpillantván pedig a csillagot felújjongtak nagy örömmel szerfölött." (Mt 2,10)
   - Mennyire jár át az öröm, ha, az új irányt vesz az életem?
   - Mennyire vagyok hű ahhoz, ami célhoz vezet?
   - Mit szoktam ajándékozni? Kinek? Miért? Mikor? Mennyit?

2019. január 13. - Urunk megkeresztelkedése
Lk 3,15-16.21-22 - Vízben, vagy Lélekben és tűzben

Korábban közösségeinkben sokat beszéltünk, vitatkoztunk a keresztségről. Most ritkák az ilyen gondolatok. Elültek. Talán nem aktuális?
Nézzük először az akkori eseményeket:
János prófétai hangja figyelmeztet, hogy a fejsze már a fák gyökerén van. Erre a népből sokan megrettennek. Még nem tudják, hogyan menekülhetnek meg, de János lehetőséget kínál a megtérésre, és az alámerítkezésre. A megtérés valószínűleg az akkor közismert bűnök megbánását jelenti, és ennek kísérő jele az alámerítkezés (elmerül a régi élet, és felbukkan a megtisztult új élet). Nem tudjuk, hogy az alámerítkezés mennyire volt a félelem kiváltotta hirtelen felindulásból elkövetett bátortalan formális próbálkozás, vagy épp elkötelezett, felelős döntés, és az életforma megtisztulása. Sokan azt képzelték, hogy János maga a Krisztus, aki adja ezt a lehetőséget. János viszont azt válaszolja, hogy (mai zsargonba ültetve): 'Õ még senki, és ez még semmi, de jön majd a valami, amit a Valaki hoz el.' Vagyis az alámerítkezés még semmi, de a Szent Szellem (Szentlélek) és a tűz lesz a valami.
Jézus vállalja a 'semmit' is. (János megerősítésére?) De a semmiből valami lesz: Szentlélek és a szózat az égből - az Atya tanúsága.
Nézzük napjainkat: Lehet, hogy korunk siker-emberei jobban kihasználnák a hirtelen jött népszerűséget, mint ahogy János nem tette. Korunkban sokak számára felértékelődik a 'hangya-perspektíva' a maga kis előnyeivel, ezért kicsit sem kívánják felülről (magasabb nézőpontból) látni a világot(hátha elejtik nehezen megszerzett morzsáikat).
A mai egyházi gyakorlat, hogy a csecsemőre óvatosan vizet löttyintünk, még János 'semmi'-jénél is kevesebb. Nem kell bűnbánat és megtérés (a csecsemőtől nem is lehet ilyet kérni), a jelkép is 'szelídült' (alámerülés helyett löttyintés). Hol hát ma a valami? Hol a Szentlélek és a tűz? Elvileg a bérmálásban. És gyakorlatilag? Hogy volt ez az én esetemben? És ma? Mennyire van benne életemben a valami és a Valaki?
Gyémánthegyen állunk,
De zsebünkben kavicsok vannak.
Nagyon elfelejtettük, hogy angyalok voltunk,
Kövér vánkosokba tömtük fehér szárnyaink.
...
Igen. Igen.
Elsüllyedtek a haditengerészek:
Szelid révészek csónakáznak Isten felé.
Még a nagyon öregek is
Kiülnek a dolgok előtti egyszerű lócára
S türelmet prédikálnak messze,
A mulandóság halainak.
(részlet József Attila Gyémánt című verséből)
    A fejsze ma is a fák gyökerén van, de nem kell félni, mert "gyémánthegyen állunk".

[Lelovics László, Kaposvár]

"Az egész nép bemerítkezésekor, miután Jézus is bemerítkezett, és imádkozott, az történt azonban, hogy megnyílt az ég". (Lk 3,21)
   - Mitől nyílik meg nekem az ég?
   - Miben szeretek teljesen elmerülni?
   - Milyen testi dolog, amit szégyellek?

Achívum