A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.

2018. augusztus 5. - Évközi 18. vasárnap
Jn 6,24-35 - Üres ájtatoskodás?

Igeszakaszunk elbeszéli, hogy a - Jézus hathatós közreműködésével - jóllakott tömeg egy része valósággal üldözőbe veszi Jézust. Amikor megtalálják, Jézus szemükre is hányja, hogy azért keresték, mert ettek a kenyerekből, és jól laktak. A hangadók nem vállalják, hogy valóban ez áll a háttérben. Kérdésük azonban ("Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?") üres ájtatoskodásnak hangzik. Jézus mondhatta volna erre, hogy "ha odafigyeltetek volna a tanításra, amit látszólag olyan odaadással hallgattatok, akkor már nem tennétek fel ezt a kérdést. Hiszen sokszor és sokféleképpen beszéltem már nektek arról, hogy mit vár tőletek szerető Mennyei Atyátok. De nem hiszitek el, hogy én valóban Isten beszédeit szólom".
Válaszában Jézus végül csak az utóbbira tér ki: "Higgyétek el, hogy én valóban Isten küldötte vagyok!" A sokaság nem tud szakítani azzal az alig titkolt kívánsággal, hogy Jézus mindennap lakassa jól őket. Erre utal az ősök Mannájának emlegetése, és az a - kérdésbe burkolt - felszólítás: Mutass nekünk hasonló jelet!
Jézus erre kísérletet tesz annak megértetésére, hogy vannak fontosabb dolgok is, mint a kenyér. Most nem idézi az Írást, mint a kísértőnek a pusztában ("Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik"), hanem - önmagára célozva - beszél Isten Mennyei kenyeréről. Ezt általában az Eucharisztiára való utalásként szokás értelmezni, de Jézustól nem tűnik idegennek az sem, ha Isten igéivel azonosítjuk a Mennyei kenyeret.
Bocsásd meg, Istenem, ha imádságom olykor szinte csak üres ájtatoskodás, vagy kérések puszta felsorolása! Hiszem, hogy életem minden fontos kérdését meg lehet és kell vitatnom Veled, mert az érvényes válaszok Nálad vannak. Ámen.

[Horváthné Bajai Éva, Paks]

"Mert az Isten kenyere az égbõl alászálló, és a világnak életet adó." (Jn 6,33)
   - Honnan várom az élet megújulását?
   - Milyen fajta táplálékra vágyom?
   - Meddig bírom étlen-szomjan?

2018. augusztus 12. - Évközi 19. vasárnap
Jn 6,41-51 - Vonzódni a szerető Atyához!

A mai igeversek közül a 44.-et emelném ki: "Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem." Ennek a mondatnak egy - elvileg - lehetséges értelmezése erősen problematikus számomra. A Jézus által meghirdetett istenképpel ugyanis nem tartom összeegyeztethetőnek azt, hogy az Atya egyesekre vonzást gyakorol, míg másokra nem. (Arról nem is beszélve, hogy ebben az esetben az ember személyes felelőssége is vitatható…) Sokkal inkább hajlok arra jelentésre, hogy egyesek vonzódnak az Atyához, mások viszont nem.
De ha ezt az értelmezést a Jézus által meghirdetett istenkép miatt részesítem előnyben, akkor felmerül a kérdés: Hogyan lehetséges, hogy bizonyos emberek számára nem vonzó az őket (és mindenkit!) szerető Atya? Erre aligha van más magyarázat, mint az, hogy a másokat megvető ember számára inkább taszító, mint vonzó az olyan Isten, aki szereti azokat, akiket ő megvet. Ezzel összhangban van a farizeus és a vámos imájáról szóló jézusi tanítás. Ez a farizeus derék, vallásos ember. Fel is sorolja, hogy mennyi mindent megtesz Isten kedvéért. A fő baj valószínűleg az vele, hogy megveti a bűnösöket, mint a templomba szintén betérő, ott hátul megálló, mellét verve imádkozó vámost. A farizeusoknak ez a "prototípusa" zsigerből utasította el Jézust, aki együtt evett a vámosokkal és bűnösökkel, és nem átallott olyan Istent hirdetni, aki őket is hazavárja…
Istenem, mindenkor hálát adok Neked, hogy megadtad nekem a bizonyosságot: Szeretsz engem! Könyörgök Hozzád, hogy taníts meg engem a Te szeretetedre! Ne engedd, hogy bármikor is az ellenszenveim irányítsanak, inkább segíts engem, hogy tudatosan küzdjek azok ellen, tudva, hogy Te képes vagy bennem rokonszenvvé változtatni őket! Segíts engem abban is, kérlek, hogy ne álljak meg a puszta rokonszenvnél, ne hivatkozzak szűkülő lehetőségeimre, hanem nyújtsak segítő kezet mindazoknak, akiknek pont az én kinyújtott kezemre van szükségük! Ámen.

[Horváthné Bajai Éva, Paks]

„Amen, Amen, megmondom nektek: A bennem bízónak van örökélete.” (Jn 6,47)
   - Mennyire számítok örök életre?
   - Mennyire bízom a feltámadásban?
   - Mennyire fontos nekem az élet kenyere?

Achívum