A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.
2018. július 1. - Évközi 13.
vasárnap
Mk 5,21-43 - Spiritualitás és szenvedés
"Ha megérintem, akár csak a ruháját is, megmenekülök."
- "Leányom, a bizalmad mentett meg téged."
"Jöjj el, és tedd rá a kezedet, hogy megmeneküljön és éljen." - "Ne félj! Csak
bízzál Istenben!"
Két történet, két gyógyulás. Egy lányáért aggódó apa küzd 12 éves lánya életéért.
Egy asszony, aki 12 évnyi szenvedésből, a társadalom általi kitaszítottságból
(tisztátlanság), betegségből és magányos elszigeteltségből kér gyógyulást.
Kettejük valósága: az élet ereje folyik el, a remény, hogy van kiút, hiszen
már az orvosok sem tudnak segíteni.
Kettejük érzelmei: félelem, reményvesztettség, szorongás, tehetetlenség, tanácstalanság,
rémültség, magányosság, aggódás, boldogtalanság, csüggedtség, elgyengültség,
fájdalom, elesettség, fáradtság, dühösség, feszültség, félelem, gondterheltség,
kétségbeesett, kiábrándultság, kimerültség, megrendültség, szomorúság.
Kettejük vágyai: egészség, másság elfogadása, érintés, tolerancia, empátia,
biztonság, szeretet, részvét, figyelem, hozzáértés, tisztánlátás, szabadság,
barátság, gyengédség,
összetartozás, támogatás, élet.
Kettejük kérdései: Miért velem történik mindez? Meddig kell még ezt elszenvednem?
Mit tegyek? Kire számíthatok? Ki tud rajtam segíteni? Merre kell mennem? Kihez
forduljak? Hogyan tovább? Mi az, amit még meg kell tennem ahhoz, hogy meggyógyuljak,
meggyógyuljon? Miben, kiben higgyek?
Kettejük bizonyossága: Megtalált belső út, amely Jézushoz vezette őket. A test
szenvedéséből és szellem fogságából - csak a betegség körül forgó gondolataikból
- a lélek szabadságára térnek. Hit, bizonyosság, hogy Jézus az, aki segíti
őket a gyógyulásban.
Bátorság kell a megszokott utaktól eltérni, nyitni más alternatívák felé. Az
anyagi, megfoghatóból nyitni a transzcendens felé. Ez az út a belső alkímia
útja, ami által az ember szellemileg szabadabbá, lelkileg egészségesebbé, jó
szándékúvá,
felelősségteljesebbé, igazabbá és boldogabbá válhat.
Bennem a kérdés: Szenvedni kell-e ahhoz, hogy erre a spirituális útra térjünk?
Szenvednünk kell-e ahhoz, hogy végre figyelmet szenteljünk arra, amit valójában
nem akarunk észrevenni, vagy nem akarunk megérteni? Mindig a pokoljárás a kivezető
út a gyógyuláshoz?
A szenvedő ember előtt mindig két út áll: az egyik a félelem és a gyávaság,
a másik a szeretet és a bátorság útja. A jézusi szeretet, az Isten útjának
megértése
lelki békét, a nélküle való élet félelmet, bizonytalanságot ad. A gyógyulás
belső átalakulás nélkül nem megy, mert akkor csak babonává válik minden cselekedet.
A kapcsolat a gyógyítóval csak így lesz beteljesíthető. Ahogy belülről gyógyulunk,
úgy veszi kezdetét a gyógyulás "odakint".
Nem tudhatom mindenre a választ... Van, aki mégis meghal, és értelmetlennek
tűnhet belső erőfeszítése, az imái. De ennek ellenére hiszem, hogy a lélek
gyógyul ezen
az úton. Az életben nem feltétlenül a test gyógyulása az eredmény, hanem a
lélek felébredése a belső hitre, a szeretetre, a szív szabadságára. Ez a belső
alkímista
munka gyógyító gyümölcse a szellemünknek, a lelkünknek és a testünknek.
[Némethné Szigethy Kata, III. régió]
"...majd megragadva kezét, azt mondta neki: Talitha kum! Lefordítva: Kisleány, neked beszélek, ébredj fel!" (Mk 5,41)
- Mennyire szeretek jó híreket közvetíteni?
- Mennyi idő alatt szoktam talpra állni?
- Mikor, mért szoktam örülni?
2018. július 8. - Évközi
14. vasárnap
Mk 6,1-6 - A példamutató Jézus
Jézus nem tudott csodát tenni - azon a környéken. Ez nem
csoda. Hogy evangéliumunk mégis megörökítette e tényt, az a többi vers mondanivalójának
következménye:
- hogy a saját hazájában történt mindez, a saját falujában,
- hogy tudták, ács a becsületes mestersége,
- hogy a rokonai ismerték őt, Jakabot, Józsefet, Júdást és Simont,
testvéreit és húgait is,
- hogy jól ismerték Máriát, az anyját,
- hogy tanított a zsinagógában, szülőfaluja templomában, szombaton,
- hogy bölcsnek tartották őt - legalábbis azok, akik álmélkodtak tettein
és tanításán,
- mások viszont megbotránkoztak rajta, a rokonai, a földijei,
- hogy megvetett próféta lett a saját hazájában.
"Jézus azonban csodálkozott hitetlenkedésükön." (Mintegy megjegyzésként beszúrták
az evangéliumba, hogy néhány kézrátétel azért ott is történt.)
És milyen példát mutatott Jézus? Elment a környező falvakba. Ott tanított.
Példát mutatott a többi tanítványnak is, akiket tarisznya nélkül, pénztárca
nélkül küldött el szerte az országban, hogy hirdessék az Örömhírt. Jézus
maga is ezt csinálta: nem átkozta hitetlenkedő ismerőseit, botránkozva duzzogó
rokonait,
hanem elment a falvakba, és tanított. Tarisznya nélkül, pénztárca nélkül;
neki sem volt két ruhája, cipője, nem parádézott stólában, hanem tanított.
És az
Örömhíreket hirdette.
Mi melyik párton állunk? Olyan jó ismerősei vagyunk Jézusnak, hogy megbotránkozunk,
hogy hitetlenkedünk, hogy zavarjuk a tanításában, kételkedünk a bölcsességében?
Mert ismerjük Máriát? Ismerjük a foglalkozását? A testvéreit és húgait is?
Akadályozzuk őt a Csoda megtételében?
Vagy elmegyünk, ahová küldött - falura, tanítani. Ahogy Ő is. Személyesen.
Tanítani. Pénztárca és stóla nélkül tanítani. Bölcsességeket, Öröm-híreket,
Igazságot.
"És követték tanítványai is..."
[Dőry István, III. régió]
"Nem tudott ott egyetlen erő-megnyilvánulást sem csinálni, hacsak néhány betegen rátéve a kezét nem végzett gyógyítást." (Mk 6,5)
- Mennyire
bénít meg a bizalmatlanság?
- Hogyan tudok összedolgozni mással?
- Mekkora apparátusra van szükségem, hogy össze tudja dolgozni
mással?
[Angel]
2018. július 15. - Évközi
15. vasárnap
Mk 6,7-13 - Meghívás és küldés
A meghívás és a küldés szorosan összetartozik. Jézus
mellett a passzív tanúk tanúságtevőkké lesznek.
1. Jézus "kettesével" küldi tanítványait."Jobban járnak, akik ketten
vannak, mint a magányos, mert fáradozásuk meghozza jutalmát" (Préd 4,9).
Ketten
jobban segíthetik egymást. Egymásra utaltan örömmel tapasztalják meg,
hogy Jézus mindig velük van. A kereszténység nem magánügy. Az Úr Krisztusról
közösségben tehetünk tanúságot.
2. A második az eszköztelenség. "Az útra ne vigyenek semmit, csak
vándorbotot... Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra" (6,8-9). A bot
támasza az úton járónak, védőszerszám a vadállatok, a rosszindulatú támadók
ellen, a saru pedig az úttalan utakat teszi járhatóvá. A kenyér, a tarisznya,
a tartalék pénz és a két ruha az, amiről a tanítványoknak le kell mondaniuk,
hogy megtapasztalják, Isten gondoskodik róluk. Ez 2000 év óta igaz. Jézus
intelmei azt céloznák, hogy a tanítványok érjenek célba, és ott bízzák
rá magukat azokra, akiket meg kell szólítaniuk.
3. Tartsanak ki a befogadó háznál, ha viszont elutasítják őket, menjenek
tovább, rázzák le a port is a lábukról (vö. ApCsel 18,8; Neh 5,13). A
tanítványok útja nem kirándulás, nem házalás, nem is önmaguk ajánlása,
hanem Isten
üdvösségének a felkínálása.
4. Az evangélium befejezése a tanítványok sikeres útjáról tudósít (Mk
6,30): "Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak."
Úton vagyunk. Még sok a tennivaló. Még sok a beteg, aki gyógyulásra vár.
Jézus küldeni szeretne minket is, látva ezt a beteg világot. Merjünk
Jézusra
hagyatkozva útra kelni, és bízni az élő Istenben, akinek van hatalma
és ereje a szívek megváltoztatására és megújítására.
[Horváth Imre, III. régió]
"Azután odahívta a tizenkettőt, és kezdte őket kettesével szétküldeni és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött." (Mk 6,7)
- Mit, miért várok el cserébe?
- Mennyire vagyok válogatós?
- Mit várok el, és mit nyújtok?
[Angel]
2018. július 22. -
Évközi 16. vasárnap
Mk 6,30-34 - Jézus, az apostolok és a tömeg
A mai evangéliumnak három szereplője van: Jézus,
az apostolok és a tömeg.
Jézus nem egyedül akarja végrehajtani a küldetését. Apostolokat választ
ki, neveli őket, bízik bennük, kettesével próbaútra küldi őket. Amikor
lelkesen visszatérnek, együtt érez velük. Örül a sikerüknek. Tudja,
hogy milyen fáradtak. Nyugodt körülmények között akarja meghallgatni
őket. Ő is szokott félrevonulni, elcsendesedni, imádkozni és pihenni.
Amikor Betszaidába érve meglátja a tömeget, szánalomra gerjed. Belátja,
hogy itt nem lesz pihenés. Újratervezés következik. Látja, hogy mennyire
szükségük van az embereknek vezetőre, sok mindenre oktatja őket.
Milyen varázsa lehetett Jézusnak?
Az apostolok Jézusért otthagyták a családjukat. Állandóan együtt
voltak vele. Hallották tanítását, látták csodáit. Örömmel szolgáltak
neki.
A próbaút kihívást jelentett számukra. Kérdés volt számukra, hogy
hogyan fogadják őket az emberek? Mit értenek és jegyeznek meg abból,
amit
tanítanak nekik? Hogy élik meg? Átélték a kiszolgáltatottságot, de
mindig Istenre hagyatkoztak. Tanítottak, gyógyítottak és sok gonosz
lelket űztek ki. Eredményes volt a küldetésük. Fáradtan, mégis örömmel
térnek vissza. Nem tudták magukban tartani az élményt, meg kellett
osztaniuk Jézussal.
A tömeg találkozni akar Jézussal, hallgatni akarja tanítását. Érzi,
hogy Jézus nem úgy szól hozzájuk, mint az írástudók és farizeusok.
Érteni akarják tanítását, hogy tettekre válthassák. Ahogy meglátják
Jézust, továbbmondják egymásnak. Amikor csónakba ül Jézus, kitalálják
a szándékát, és eléje sietnek. Milyen jó élményük lehetett vele korábban,
hogy gyalogosan utána sietnek, csakhogy hallhassák tanítását! Megállapítják:
Ember így még nem beszélt!
Néhány lelkiismeret ébresztő kérdés: Merek-e segítséget kérni? Bízom-e
munkatársaimban? Tudok-e együtt örülni, együtt érezni? PIHENEK-E
ELEGET? Felismerem-e Jézus hívását? Első helyen Ő van-e életemben?
Mit hagyok
ott érte? Van-e bennem alázat? Leleményes vagyok-e, ha keresni kell
Jézust? Van-e az örömhír továbbadásából fakadó élményem? Kivel tudom
megosztani?
[Butsy Lajos, III. régió]
"Távoztak is a hajón egy magányos helyre egyedül." (Mk 6,32)
- Hol tudok felüdülni? Mitől?
- Hogyan állok a gyaloglással? Miért?
- Hogy viselem el, ha elém vágnak?
[Angel]
2018. július 29.
- Évközi 17. vasárnap
Jn 6,1-15 - Rendkívüli táplálék
Ebben a szentírási részben Jézus rendkívüli módon biztosít
az emberek számára táplálékot. Öt kenyérből és két halból mintegy
ötezer embert
jóllakat, és tizenkét kosárnyi maradékot szedet össze. A kenyérszaporítás
története kapcsán óhatatlanul ott motoszkál bennünk az a kérdés,
amelyet előbb-utóbb már a kisgyermek is feltesz: Ez tényleg így
történt? Azt nem tudjuk megmagyarázni, hogy miképpen lett a néhány
kenyérből és halból emberek ezreit jóllakató bőséges táplálék,
de azt gondoljuk, az evangélium írói számára nagyon fontos volt
ennek a történetnek a megörökítése, hiszen a négy evangéliumban
hatszor fordul elő, más-más hangsúlyokkal (Márk kétszer hozza,
a 6,31-44-ben és a 8,1-10-ben, Máté kétszer, a 14,13-21-ben és
a 15,32-38 -ban, Lukács pedig a 9,10-17-ben.)
Jézus ismeri az ember legalapvetőbb szükségleteit, ezért nem
hagyhatja, hogy az emberek éhezzenek. Ő teszi fel a kérdést Fülöpnek,
mintegy
próbára téve őt: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek egyenek?"
Ez Mózes hasonló helyzetben feltett kérdésére emlékeztet: "Honnan
vegyek húst, hogy elég legyen az egész népnek" (Szám 11,13)?
Fülöp válaszából csak az derül ki, hogy nagyon sok kenyérre lenne
szükség, és a helyzet - pénzügyi lehetőségeiket figyelembe véve
- megoldhatatlan, reménytelen. András, a másik tanítvány viszont
felhívja a figyelmet arra az öt kenyérre és két halra, amely
egy fiúnál van.
András hangjából és kérdéséből az csendül ki, hogy minimális
remény van a helyzet megoldására. Mint oly sokszor, Jézus itt
is túllép
a tanítványok reménytelenségén, korlátolt gondolkodásukon, és
egészen más szemszögből közelíti meg a problémát. A tanítványoktól
azt
kéri, hogy ültessék le az embereket. Amikor ez megtörtént, vette
a kenyereket, és miután hálát adott, kiosztotta azoknak, akik
ott ültek.
Hasonlóan a halakból is kaptak, amennyit akartak. Ez a csodálatos
szaporítás arra mutat rá, hogy az a kevés, amit fenntartás nélkül
bocsátunk az emberek rendelkezésére, valódi, csodás táplálékká
válhat.
Mit jelent ma a Jézust követni akaró ember számára kenyeret és
halat szaporítani?
- fenntartás és méricskélés nélkül adni,
- gondoskodni és támogatni a rászorulókat,
- időnk, pénzünk, képességünk, energiánk megosztását,
- az önzés, a mammon kultúrája helyett a megosztás kultúráját
megvalósítani.
Történetünkben a csoda nem abban áll, hogy a kenyerek és a halak
megszaporodtak, hanem hogy a részvevők felismerték: ha mindenki
beadja a közösbe a nála lévő keveset, akkor mindenkinek bőségesen
jut belőle. Ha csak magadnak tartasz meg valamit, akkor az a
kevés marad. Ha beadod a közösbe és megosztod, elég lesz mindenki
számára.
Mennyire más lenne a világunk, ha felismernénk ennek a csodának
az üzenetét!
[Besze Imre, III. régió]
"És hatalmas tömeg követte, mert látták a jeleket, amelyeket a betegeken vitt végbe." (Jn 6,3)
- Mennyire érdekel a betegek sorsa?
- Mennyire tódulok a látványok után?
- Mennyire sietek learatni a sikereim babérjait?