Bokor közösség
to

Vasárnapi elmélkedések

A vasárnapi elmélkedéseket az"Érted vagyok"folyóirat aktuális számából vettük át.

 

2018. július 1. - Évközi 13. vasárnap
Mk 5,21-43 - Spiritualitás és szenvedés

"Ha megérintem, akár csak a ruháját is, megmenekülök." - "Leányom, a bizalmad mentett meg téged."
"Jöjj el, és tedd rá a kezedet, hogy megmeneküljön és éljen." - "Ne félj! Csak bízzál Istenben!"

Két történet, két gyógyulás. Egy lányáért aggódó apa küzd 12 éves lánya életéért. Egy asszony, aki 12 évnyi szenvedésből, a társadalom általi kitaszítottságból (tisztátlanság), betegségből és magányos elszigeteltségből kér gyógyulást.
Kettejük valósága: az élet ereje folyik el, a remény, hogy van kiút, hiszen már az orvosok sem tudnak segíteni.
Kettejük érzelmei: félelem, reményvesztettség, szorongás, tehetetlenség, tanácstalanság, rémültség, magányosság, aggódás, boldogtalanság, csüggedtség, elgyengültség, fájdalom, elesettség, fáradtság, dühösség, feszültség, félelem, gondterheltség, kétségbeesett, kiábrándultság, kimerültség, megrendültség, szomorúság.
Kettejük vágyai: egészség, másság elfogadása, érintés, tolerancia, empátia, biztonság, szeretet, részvét, figyelem, hozzáértés, tisztánlátás, szabadság, barátság, gyengédség, összetartozás, támogatás, élet.
Kettejük kérdései: Miért velem történik mindez? Meddig kell még ezt elszenvednem? Mit tegyek? Kire számíthatok? Ki tud rajtam segíteni? Merre kell mennem? Kihez forduljak? Hogyan tovább? Mi az, amit még meg kell tennem ahhoz, hogy meggyógyuljak, meggyógyuljon? Miben, kiben higgyek?
Kettejük bizonyossága: Megtalált belső út, amely Jézushoz vezette őket. A test szenvedéséből és szellem fogságából - csak a betegség körül forgó gondolataikból - a lélek szabadságára térnek. Hit, bizonyosság, hogy Jézus az, aki segíti őket a gyógyulásban.
Bátorság kell a megszokott utaktól eltérni, nyitni más alternatívák felé. Az anyagi, megfoghatóból nyitni a transzcendens felé. Ez az út a belső alkímia útja, ami által az ember szellemileg szabadabbá, lelkileg egészségesebbé, jó szándékúvá, felelősségteljesebbé, igazabbá és boldogabbá válhat.
Bennem a kérdés: Szenvedni kell-e ahhoz, hogy erre a spirituális útra térjünk? Szenvednünk kell-e ahhoz, hogy végre figyelmet szenteljünk arra, amit valójában nem akarunk észrevenni, vagy nem akarunk megérteni? Mindig a pokoljárás a kivezető út a gyógyuláshoz?
A szenvedő ember előtt mindig két út áll: az egyik a félelem és a gyávaság, a másik a szeretet és a bátorság útja. A jézusi szeretet, az Isten útjának megértése lelki békét, a nélküle való élet félelmet, bizonytalanságot ad. A gyógyulás belső átalakulás nélkül nem megy, mert akkor csak babonává válik minden cselekedet. A kapcsolat a gyógyítóval csak így lesz beteljesíthető. Ahogy belülről gyógyulunk, úgy veszi kezdetét a gyógyulás "odakint".
Nem tudhatom mindenre a választ... Van, aki mégis meghal, és értelmetlennek tűnhet belső erőfeszítése, az imái. De ennek ellenére hiszem, hogy a lélek gyógyul ezen az úton. Az életben nem feltétlenül a test gyógyulása az eredmény, hanem a lélek felébredése a belső hitre, a szeretetre, a szív szabadságára. Ez a belső alkímista munka gyógyító gyümölcse a szellemünknek, a lelkünknek és a testünknek.

[Némethné Szigethy Kata, III. régió]

"...majd megragadva kezét, azt mondta neki: Talitha kum! Lefordítva: Kisleány, neked beszélek, ébredj fel!" (Mk 5,41)

   - Mennyire szeretek jó híreket közvetíteni?
   - Mennyi idő alatt szoktam talpra állni?
   - Mikor, mért szoktam örülni?

[Angel]

Az oldal tetejére


2018. július 8. - Évközi 14. vasárnap
Mk 6,1-6 - A példamutató Jézus

Jézus nem tudott csodát tenni - azon a környéken. Ez nem csoda. Hogy evangéliumunk mégis megörökítette e tényt, az a többi vers mondanivalójának következménye:
   - hogy a saját hazájában történt mindez, a saját falujában,
   - hogy tudták, ács a becsületes mestersége,
   - hogy a rokonai ismerték őt, Jakabot, Józsefet, Júdást és Simont, testvéreit és húgait is,
   - hogy jól ismerték Máriát, az anyját,
   - hogy tanított a zsinagógában, szülőfaluja templomában, szombaton,
   - hogy bölcsnek tartották őt - legalábbis azok, akik álmélkodtak tettein és tanításán,
   - mások viszont megbotránkoztak rajta, a rokonai, a földijei,
   - hogy megvetett próféta lett a saját hazájában.
"Jézus azonban csodálkozott hitetlenkedésükön." (Mintegy megjegyzésként beszúrták az evangéliumba, hogy néhány kézrátétel azért ott is történt.)
És milyen példát mutatott Jézus? Elment a környező falvakba. Ott tanított. Példát mutatott a többi tanítványnak is, akiket tarisznya nélkül, pénztárca nélkül küldött el szerte az országban, hogy hirdessék az Örömhírt. Jézus maga is ezt csinálta: nem átkozta hitetlenkedő ismerőseit, botránkozva duzzogó rokonait, hanem elment a falvakba, és tanított. Tarisznya nélkül, pénztárca nélkül; neki sem volt két ruhája, cipője, nem parádézott stólában, hanem tanított. És az Örömhíreket hirdette.
Mi melyik párton állunk? Olyan jó ismerősei vagyunk Jézusnak, hogy megbotránkozunk, hogy hitetlenkedünk, hogy zavarjuk a tanításában, kételkedünk a bölcsességében? Mert ismerjük Máriát? Ismerjük a foglalkozását? A testvéreit és húgait is? Akadályozzuk őt a Csoda megtételében?
Vagy elmegyünk, ahová küldött - falura, tanítani. Ahogy Ő is. Személyesen. Tanítani. Pénztárca és stóla nélkül tanítani. Bölcsességeket, Öröm-híreket, Igazságot.
"És követték tanítványai is..."

[Dőry István, III. régió]

"Nem tudott ott egyetlen erő-megnyilvánulást sem csinálni, hacsak néhány betegen rátéve a kezét nem végzett gyógyítást." (Mk 6,5)

   - Mennyire bénít meg a bizalmatlanság?
   - Hogyan tudok összedolgozni mással?
   - Mekkora apparátusra van szükségem, hogy össze tudja dolgozni mással?

[Angel]

Az oldal tetejére


2018. július 15. - Évközi 15. vasárnap
Mk 6,7-13 - Meghívás és küldés

A meghívás és a küldés szorosan összetartozik. Jézus mellett a passzív tanúk tanúságtevőkké lesznek.
1. Jézus "kettesével" küldi tanítványait."Jobban járnak, akik ketten vannak, mint a magányos, mert fáradozásuk meghozza jutalmát" (Préd 4,9). Ketten jobban segíthetik egymást. Egymásra utaltan örömmel tapasztalják meg, hogy Jézus mindig velük van. A kereszténység nem magánügy. Az Úr Krisztusról közösségben tehetünk tanúságot.
2. A második az eszköztelenség. "Az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot... Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra" (6,8-9). A bot támasza az úton járónak, védőszerszám a vadállatok, a rosszindulatú támadók ellen, a saru pedig az úttalan utakat teszi járhatóvá. A kenyér, a tarisznya, a tartalék pénz és a két ruha az, amiről a tanítványoknak le kell mondaniuk, hogy megtapasztalják, Isten gondoskodik róluk. Ez 2000 év óta igaz. Jézus intelmei azt céloznák, hogy a tanítványok érjenek célba, és ott bízzák rá magukat azokra, akiket meg kell szólítaniuk.
3. Tartsanak ki a befogadó háznál, ha viszont elutasítják őket, menjenek tovább, rázzák le a port is a lábukról (vö. ApCsel 18,8; Neh 5,13). A tanítványok útja nem kirándulás, nem házalás, nem is önmaguk ajánlása, hanem Isten üdvösségének a felkínálása.
4. Az evangélium befejezése a tanítványok sikeres útjáról tudósít (Mk 6,30): "Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak." Úton vagyunk. Még sok a tennivaló. Még sok a beteg, aki gyógyulásra vár. Jézus küldeni szeretne minket is, látva ezt a beteg világot. Merjünk Jézusra hagyatkozva útra kelni, és bízni az élő Istenben, akinek van hatalma és ereje a szívek megváltoztatására és megújítására.

[Horváth Imre, III. régió]

"Azután odahívta a tizenkettőt, és kezdte őket kettesével szétküldeni és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött." (Mk 6,7)

   - Mit, miért várok el cserébe?
   - Mennyire vagyok válogatós?
   - Mit várok el, és mit nyújtok?

[Angel]

Az oldal tetejére


2018. július 22. - Évközi 16. vasárnap
Mk 6,30-34 - Jézus, az apostolok és a tömeg

A mai evangéliumnak három szereplője van: Jézus, az apostolok és a tömeg.
Jézus nem egyedül akarja végrehajtani a küldetését. Apostolokat választ ki, neveli őket, bízik bennük, kettesével próbaútra küldi őket. Amikor lelkesen visszatérnek, együtt érez velük. Örül a sikerüknek. Tudja, hogy milyen fáradtak. Nyugodt körülmények között akarja meghallgatni őket. Ő is szokott félrevonulni, elcsendesedni, imádkozni és pihenni. Amikor Betszaidába érve meglátja a tömeget, szánalomra gerjed. Belátja, hogy itt nem lesz pihenés. Újratervezés következik. Látja, hogy mennyire szükségük van az embereknek vezetőre, sok mindenre oktatja őket. Milyen varázsa lehetett Jézusnak?
Az apostolok Jézusért otthagyták a családjukat. Állandóan együtt voltak vele. Hallották tanítását, látták csodáit. Örömmel szolgáltak neki. A próbaút kihívást jelentett számukra. Kérdés volt számukra, hogy hogyan fogadják őket az emberek? Mit értenek és jegyeznek meg abból, amit tanítanak nekik? Hogy élik meg? Átélték a kiszolgáltatottságot, de mindig Istenre hagyatkoztak. Tanítottak, gyógyítottak és sok gonosz lelket űztek ki. Eredményes volt a küldetésük. Fáradtan, mégis örömmel térnek vissza. Nem tudták magukban tartani az élményt, meg kellett osztaniuk Jézussal.
A tömeg találkozni akar Jézussal, hallgatni akarja tanítását. Érzi, hogy Jézus nem úgy szól hozzájuk, mint az írástudók és farizeusok. Érteni akarják tanítását, hogy tettekre válthassák. Ahogy meglátják Jézust, továbbmondják egymásnak. Amikor csónakba ül Jézus, kitalálják a szándékát, és eléje sietnek. Milyen jó élményük lehetett vele korábban, hogy gyalogosan utána sietnek, csakhogy hallhassák tanítását! Megállapítják: Ember így még nem beszélt!
Néhány lelkiismeret ébresztő kérdés: Merek-e segítséget kérni? Bízom-e munkatársaimban? Tudok-e együtt örülni, együtt érezni? PIHENEK-E ELEGET? Felismerem-e Jézus hívását? Első helyen Ő van-e életemben? Mit hagyok ott érte? Van-e bennem alázat? Leleményes vagyok-e, ha keresni kell Jézust? Van-e az örömhír továbbadásából fakadó élményem? Kivel tudom megosztani?

[Butsy Lajos, III. régió]

"Távoztak is a hajón egy magányos helyre egyedül." (Mk 6,32)

   - Hol tudok felüdülni? Mitől?
   - Hogyan állok a gyaloglással? Miért?
   - Hogy viselem el, ha elém vágnak?

[Angel]

Az oldal tetejére


2018. július 29. - Évközi 17. vasárnap
Jn 6,1-15 - Rendkívüli táplálék

Ebben a szentírási részben Jézus rendkívüli módon biztosít az emberek számára táplálékot. Öt kenyérből és két halból mintegy ötezer embert jóllakat, és tizenkét kosárnyi maradékot szedet össze. A kenyérszaporítás története kapcsán óhatatlanul ott motoszkál bennünk az a kérdés, amelyet előbb-utóbb már a kisgyermek is feltesz: Ez tényleg így történt? Azt nem tudjuk megmagyarázni, hogy miképpen lett a néhány kenyérből és halból emberek ezreit jóllakató bőséges táplálék, de azt gondoljuk, az evangélium írói számára nagyon fontos volt ennek a történetnek a megörökítése, hiszen a négy evangéliumban hatszor fordul elő, más-más hangsúlyokkal (Márk kétszer hozza, a 6,31-44-ben és a 8,1-10-ben, Máté kétszer, a 14,13-21-ben és a 15,32-38 -ban, Lukács pedig a 9,10-17-ben.)
Jézus ismeri az ember legalapvetőbb szükségleteit, ezért nem hagyhatja, hogy az emberek éhezzenek. Ő teszi fel a kérdést Fülöpnek, mintegy próbára téve őt: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek egyenek?" Ez Mózes hasonló helyzetben feltett kérdésére emlékeztet: "Honnan vegyek húst, hogy elég legyen az egész népnek" (Szám 11,13)?
Fülöp válaszából csak az derül ki, hogy nagyon sok kenyérre lenne szükség, és a helyzet - pénzügyi lehetőségeiket figyelembe véve - megoldhatatlan, reménytelen. András, a másik tanítvány viszont felhívja a figyelmet arra az öt kenyérre és két halra, amely egy fiúnál van.
András hangjából és kérdéséből az csendül ki, hogy minimális remény van a helyzet megoldására. Mint oly sokszor, Jézus itt is túllép a tanítványok reménytelenségén, korlátolt gondolkodásukon, és egészen más szemszögből közelíti meg a problémát. A tanítványoktól azt kéri, hogy ültessék le az embereket. Amikor ez megtörtént, vette a kenyereket, és miután hálát adott, kiosztotta azoknak, akik ott ültek.
Hasonlóan a halakból is kaptak, amennyit akartak. Ez a csodálatos szaporítás arra mutat rá, hogy az a kevés, amit fenntartás nélkül bocsátunk az emberek rendelkezésére, valódi, csodás táplálékká válhat.
Mit jelent ma a Jézust követni akaró ember számára kenyeret és halat szaporítani?
   - fenntartás és méricskélés nélkül adni,
   - gondoskodni és támogatni a rászorulókat,
   - időnk, pénzünk, képességünk, energiánk megosztását,
   - az önzés, a mammon kultúrája helyett a megosztás kultúráját megvalósítani.
Történetünkben a csoda nem abban áll, hogy a kenyerek és a halak megszaporodtak, hanem hogy a részvevők felismerték: ha mindenki beadja a közösbe a nála lévő keveset, akkor mindenkinek bőségesen jut belőle. Ha csak magadnak tartasz meg valamit, akkor az a kevés marad. Ha beadod a közösbe és megosztod, elég lesz mindenki számára.
Mennyire más lenne a világunk, ha felismernénk ennek a csodának az üzenetét!

[Besze Imre, III. régió]

"És hatalmas tömeg követte, mert látták a jeleket, amelyeket a betegeken vitt végbe." (Jn 6,3)

   - Mennyire érdekel a betegek sorsa?
   - Mennyire tódulok a látványok után?
   - Mennyire sietek learatni a sikereim babérjait?

[Angel]

Az oldal tetejére


 

Archív elmélkedések Achívum