Bokor közösség
to

Vasárnapi elmélkedések

A vasárnapi elmélkedéseket az"Érted vagyok"folyóirat aktuális számából vettük át.

 

2017. november 1. - Mindenszentek ünnepe
Mt 5,1-12a - Együtt leszünk mind!

Mindenszentek ünnepe több, mint halottak napjának előestéje vagy halloween, temetőlátogatás és töklámpások faragása. Ünnepeljük mindazokat, akik üdvözültek, vagyis sikeresen fejezték be a földi életet. Mivel kanonizált kárhozott egy sincs, az idő pedig relatív, remélhetjük Origenésszel, hogy végül is üresen marad a pokol, és némi tisztulás révén mindenki, aki a földön élt, a mennybe kerül.
Hát nem óriási? Találkozhatunk őrangyalainkkal, védőszentjeinkkel, őseinkkel, barátainkkal és mindenkivel, aki csak érdekelt minket, míg éltünk, vagy az után. Térdemen törhetem el Szent László és Szent Johanna kardját, megcsókolhatom Néri Szent Fülöp kalapját, amelybe a bili tartalmát öntötték, amikor az Oratórium árváinak alamizsnát gyűjtött. Megkérhetem Don Boscót egy bűvészmutatványra, jót mulathatok a keresztes vitézekkel és mohamedán ellenfeleikkel, akik a Szentföld oly kétes értékű birtoklása érdekében küldték ide egymást, és megölelgethetem őseimet, tanáraimat, osztálytársaimat, közösségi és vér szerinti tesóimat, Jézust, Szent Tádét, olvasóimat, tanítványaimat, kollégáimat, gondozottainkat, s azokat a migránsokat, akikkel egy utcában lakik a kislányom.
Boldog leszek, ahogy ők remélhetőleg azok voltak a földön. Sőt boldog vagyok, ahogy ők biztosan azok a mennyben. Együtt a szegényekkel, sírni tudókkal, szelídekkel, éhezőkkel, irgalmasokkal, tisztaszívűekkel, békességteremtőkkel és mártírokkal, meg azokkal, akik nem voltak ilyenek, de bűnbánatot tartottak velem együtt, akárcsak a szesztestvéreim. Hát nem nagyszerű?

[Kovács Tádé, Tata]

"Ki tette meg az apa akaratát? Az utóbbi - mondták." (Mt 21,31)

   - Milyen gyakran gondolom meg magam?
   - Mennyire vagyok következetes az elhatározásaimban?
   - Mennyire tör le a visszautasítás?

[Angel]

Az oldal tetejére


2017. november 5. - Évközi 31. vasárnap
Mt 23,1-12 - Az életszentség kísértései ellen

Mindenszentek hetében komoly figyelmeztetést kapunk arra vonatkozóan, mennyire kell vigyáznunk elit-tudatunk kinövéseire. Az életszentség kísértései is figyelemre méltók. Jézus nemcsak a vallásos tömeget, hanem az elitnek számító tanítványokat is figyelmezteti: jogosan keresnek összhangot a hivatalos írásmagyarázók szavai és életvitele között, de ha nem találnak, tudniuk kell, mi a követendő, s mi nem. Hogy ők sem követik a normát, az nem ok arra, hogy mi is elkutyulhassunk.
Hogy lemaradok az eszményeim mögött, az nem ok arra, hogy alacsonyabbra tegyem a lécet a mieink számára, mert lehet, hogy nekik jobban sikerül felzárkózniuk, s engem is serkentenek rá. Mindenesetre segítenünk kell egymást a keskeny úton. Nekem őket, nekik engem. Olcsó vigasz lenne számomra, hogy nekik még annyira sem megy: ennyivel szentebbnek érezhetem magam, ennyivel több tisztelet jár nekem, már szidolozhatom is a glóriámat.
A szavak elrepülnek, a példa vonz - tartja a latin közmondás. Ez igaz. De a jó példa nem hivalkodó. Sokszor mondtam gyerekeinknek: "Láttatok ti tőlünk ilyet? Miért nem fordítottátok el a fejeteket!" De azt sose mondtam, hogy mi ezt így csináljuk, tessék minket bámulni! Nem kellett. Minden rossz és jó szokásunkat utánozták. De voltak komoly egyéni eltérések is, nemcsak rossz irányban. Egyik gyerekünk például rendet rak maga után, sőt mind az ötünk után is. Tanulhatunk tőle. Persze megdicsérjük ezért. De puszta önzésből, mert így máskor is kedve lesz utánunk pakolni. De ő nem ezért pakol, hanem mert szereti a rendet. Önvezérlésű. Nem rángatott.
Jézus nem helyesli a külsőleg vezérelt magatartást, azt, ha "az embereknek (szóló) látványosságul" cselekszünk, akár engedelmesen, akár vallásosan. Azt szereti, ha belülről vezérelten, saját lelkiismeretünk indíttatására cselekszünk. Ahogyan ő - a benne működő Atya akarata szerint. Az egyetlen csúcsérték csillagzata alatt tudunk csak harmonikus életet élni. Amíg mindenki az atyánk, tanítónk, mesterünk, addig szétrángatott, békétlen életünk van. Mihelyt egyetlen Apácska gyermekeinek érezzük magunkat, akinek az akaratára Jézus tanít bennünket, azonnal testvérei leszünk a többieknek. Sem fölöttük, sem alattuk, hanem mellettük. Sem nem parancsolgatva, sem nem engedelmeskedve, hanem alkalmazkodva, segítve, eszményt állítva, jó példát adva, önkontroll alatt - szeretetben. A pöffeszkedőt helyrerakják, a szerénykedőt fölemelik. Egyenrangúak vagyunk.

[Kovács Tádé, Tata]

"Mindaz azonban, aki magát teszi naggyá, kicsivé lesz téve, és mindaz, aki magát teszi majd kicsivé, naggyá lesz téve" (Mt 23,12)

   - Kiket szolgálok? Mivel?
   - Hol szeretek ülni?
   - Mennyire érdekel a látszat?

[Angel]

Az oldal tetejére


2017. november 12. - Évközi 32. vasárnap
Mt 25,1-13 - Folyton készenlétben lenni!

Az egyházi év utolsó hónapja életünk utolsó napjaira figyelmeztet. Mire kell vigyáznunk? Arra, hogy mire befejezzük ezt az életet, készen legyünk. És mivel nem tudjuk, mikor fogjuk befejezni, az a biztonságos, ha állandóan készen vagyunk. A készenlétnek vannak terhei és hatalmas előnyei, elmulasztásának vannak apró előnyei és hatalmas hátrányai.
Na de ki mondhatja el magáról, hogy készen van, elkészült, befejezheti? Jézus el merte mondani a kereszten: tetelesztai = consummatum est (Jn 19,30): El van végezve. Jn 17,4: "...elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzem el." Az öt okos szűz nyugodtan alhat a vőlegény késésekor, mert ég a fáklyája, s mihelyt pislákolni kezd, van nála tartalék olaj, hogy fellobbantsa. Na, igen, "cipelni" kellett a pici olajos korsót. Az öt butus ezt megtakarította magának. De mit ér egy koszorúslány Izraelben, kialudt fáklyával a kezében? Ez az egyetlen funkciója: emelje a fényt!
Az ember egyetlen rendeltetése, hogy szeressen. Mit ér ő e nélkül? Pál apostol azt írja: A szeretet nem szűnik meg soha (1Kor 13,8). Ami meg tud szűnni, nem volt valódi szeretet. És a szeretetre meg lehet tanítani ugyan másokat, de átpasszolni, ahogy Grignon Monfort Szent Lajos (1673-1716) képzelte, nem lehet. Az én önzetlenségemet nem tudom veled megfelezni.
Ám a szeretetet időben kell megtanulni. Nehogy lekéssük a készenlétet. Aki majdnem elérte a vonatot, az itt maradt. Tegyük fel, hogy épp emelni akartam az Isten Országának földi fényét karácsonyra, de novemberben meghaltam. Hogy Égi Apácskánk irgalma mit kezd így velem, az az Ő titka, de hogy az én részem kimaradt a földi "lagziból", azon nincs mit szépíteni. Vannak visszahozhatatlan ziccerek. Ki lehet hagyni őket, de butaság lenne. A lángot táplálni kell. A tűzre új és új hasábokat kell dobni. Aki megelégszik az esküvő előtti udvarlással, ne csodálkozzék, ha kihűl a felesége iránti szerelme! És viszont. Érdemes folyton készenlétben lenni.

[Kovács Tádé, Tata]

"Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, hogy melyik az a nap, sem azt, hogy melyik az az óra!" (Mt 25,13)

   - Mi nálam az első, amit rendben tartok?
   - Mennyire vagyok elkészülve az utolsó órámra?
   - Mennyire vagyok elkéső fajta?

[Angel]

Az oldal tetejére


2017. november 19. - Évközi 33. vasárnap
Mt 25,14-30 - Micsoda vállalkozás!

Van néhány bibliai eredetű szavunk, de ezeket egészen más értelemben használjuk, mint a Biblia. Ilyen az, hogy szálka vagyok a szemében, és az is, hogy kamatoztatnom kell talentumaimat. Nem művészi tehetségem fölhasználásáról beszél Jézus. Sőt a szöveg megkülönbözteti a talentumot a képességtől, amikor Máté azt írja, hogy a messzire utazó ember kiosztotta a talentumokat, kinek-kinek tehetsége szerint, más-más mennyiségben.
Ha jól értem, ugyanazt a minőséget különböző mennyiségben osztja ki Isten, képességünk arányában. Mi lehet ez a minőség? Nyilván valami igen értékes dolog. A talentum 6000 dénárt ér. Egy dénár egy napszámnyi fizetés. Mi az az értékes dolog, amiből mindenki ugyanúgy kap, csak különböző mennyiséget, mégpedig tehetsége szerint? Azt hiszem, a harmincszoros, hatvanszoros, százszoros terméshez hasonlóan a szeretet gyakorlására felhasználható lehetőségeket jelenti.
Örökletes hajlamokkal jövünk a világra. Ezek - a nagy számok törvénye alapján - az előforduló esetek felére vonatkozóan önkéntelenül is a megfelelő reagálást biztosítják számunkra. A földi élet arra való, hogy készségekre tegyünk szert a maradék ötven százalék számára - hajlamainkkal ellenkezőleg. Ez bizony kemény munkát, szorgos gyakorlást kíván tőlünk. Így szerezhetjük meg a párját mindannak, amit kaptunk, amit örököltünk, ami eleve a génjeinkben volt, amit alig is tudtunk volna elveszteni. De ha mindig csupán a hajlamaink szerint döntöttünk, ez annyit jelent, hogy elástuk a talentumot, nem dolgoztunk a jellemünkön, nem mérlegeltük a helyzeteket ember módjára, ösztönből cselekedtünk állat módjára. Az állatoknál ez jó, az embereknél rossz. Lustaság, semmittevés. A földi élet feladatának elmulasztása.
De hát megőriztük a kapott talentumot! 50%-ig szép volt az életünk! Látszólag. Valójában azon esetekben sem a szeretetünk döntött, csak az örökölt hajlam, a szerencsés ösztön, helyettünk. Hát ennyire veszélyes embernek lenni? Ennyire nagyszerű! Együtt munkálkodni a Teremtővel. A felét ajándékba adja, és a másik feléhez is rengeteg segítséget küld: Bibliát, jó példákat, közösséget stb., de az mégis a mi részünk marad. Micsoda vállalkozás: Apácskánk, a Teremtő & Te!

[Kovács Tádé, Tata]

"Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Gazdám, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem." (Mt 25,20)

   - Mennyit kaptam, mennyit szereztem?
   - Mennyire reális az elszámolásom?
   - Szereztem-e annyit, amennyit kaptam?

[Angel]

Az oldal tetejére


2017. november 26. - Krisztus király
Mt 25,31-46 - Trónon ül vagy börtönben?

Vége az "A" egyházi évnek, egy hét múlva kezdődik a "B" év. Az évet egy nagy ünnep koronázza meg. Egyik volt professzorom szerint mind a négy évszaknak van Krisztus király ünnepe. Télen a három másik király hódol előtte, ebből lesz az egyiptomi menekülés, Virágvasárnap a főváros tavaszi népe hozsannázik neki, ez torkollik a nagypénteki feszítsd meg-be. Úrnapján monstranciánkba zárva körbehordozzuk településünkön, és csorog rólunk a nyári nap verejtéke. Az őszi ünnepnek a neve is az, hogy Krisztus Király.
Volt elég baja Heródes nevű királyokkal születése után és kivégzése előtt. Elég rossz véleménye volt minden királyféléről: Mt 20,25-28: "...Tudjátok, hogy vezetőik uraskodnak a népeken, és a hatalmasok hatalmaskodnak rajtuk! Köztetek nem lesz így! Hanem, aki köztetek nagy akar lenni, felszolgálótok lesz; és aki köztetek első akar lenni, rabszolgátok lesz. Amint maga az emberfia sem jött kiszolgáltnak lenni, hanem szolgálni..."
Ezek után vajon élvezi-e ha királyként ünnepeljük, és irgalmáért, kegyelméért könyörgünk hozzá, mint valami kényúrhoz? Miután megmosta tanítványai lábát, így beszélt: "Ti így hívtok: 'a Mester', meg (így): 'az Úr', és jól beszéltek, vagyok is. Ha tehát megmostam a lábatokat, én, az Úr meg a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam ugyanis nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek" (Jn 13,13).
Persze egy trónon ücsörgő király példáját követni, fején arany koronával, amint parancsokat osztogat, néha talán kívánatosabbnak éreznénk. Ezért válthatták föl a jó pásztor-ábrázolásokat a pantokrátor-mozaikok a templomokban, miután előbújhattunk a katakombákból, és sikerült államvallássá degradálódnunk. Az sem véletlen talán, hogy ennek az aránylag fiatal ünnepnek az ötlete a pápai állam 1870-es megszűnése és 1929-es Vatikánná zsugorodása között jutott eszébe XI. Pius pápának, az 1925-ös szentévben.
De ha már van, mit kezdjünk vele? A mai szleng használja a jó, nagyon jó, legjobb helyett a "király" kifejezést. Nagyon egyet tudok érteni azzal, hogy Jézus jó Mester, bár a gazdag ifjútól ezt sem akarta elfogadni, mivel feltétel és előzetes vizsgálat nélkül szerinte csak Isten jó (Mk 10,18). Tapasztalatból tudom, hogy nagyon jó mester, ahányszor rá hallgattam, sose bántam meg. És a legjobb is. Bár rengeteg etikai idézetet összegyűjtöttem, sok olyat találtam, amelyik majdnem olyan jó, mint amit Jézus mondott, de egyet sem, amelyik jobb. Ez bizony "király".
Végül is ő a Barátom. És ez még inkább "király". Úgy szerettem volna levenni fejéről a töviskoronát, őt pedig a kereszt trónusáról. Milyen jó, hogy ezek már megtörténtek. Szeretném levenni fejéről az aranykoronát is, és őt a mennyei trónusról. Ezek soha nem voltak ott. Sajnálom azokat, akik még mindig ott látják. Én inkább az éhezőben, szomjazóban, rongyoskodóban, menekültben, szenvedélybetegben, lecsukottban próbálom meglátni, és ha tudom, segíteni is. Hát Te?

[Kovács Tádé, Tata]

"És elvonulnak ezek: a korszakos fegyelmezésre, az igazak a korszakos életre." (Mt 25,46)

   - Mennyire izgat a legkisebbek sorsa?
   - Mennyire különböznek szememben a köztörvényesek a politikusoktól?
   - Minek vagyok a rabja?

[Angel]

Az oldal tetejére


 

Archív elmélkedések Achívum