A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2017. november 1. - Mindenszentek
ünnepe
Mt 5,1-12a - Együtt leszünk mind!
Mindenszentek ünnepe több, mint halottak napjának előestéje
vagy halloween, temetőlátogatás és töklámpások faragása. Ünnepeljük
mindazokat, akik üdvözültek, vagyis sikeresen fejezték be a földi életet.
Mivel kanonizált
kárhozott egy sincs, az idő pedig relatív, remélhetjük Origenésszel,
hogy végül is üresen marad a pokol, és némi tisztulás révén mindenki, aki
a földön
élt, a mennybe kerül.
Hát nem óriási? Találkozhatunk őrangyalainkkal, védőszentjeinkkel, őseinkkel,
barátainkkal és mindenkivel, aki csak érdekelt minket, míg éltünk, vagy az
után. Térdemen törhetem el Szent László és Szent Johanna kardját, megcsókolhatom
Néri Szent Fülöp kalapját, amelybe a bili tartalmát öntötték, amikor az Oratórium
árváinak alamizsnát gyűjtött. Megkérhetem Don Boscót egy bűvészmutatványra,
jót mulathatok a keresztes vitézekkel és mohamedán ellenfeleikkel, akik a
Szentföld oly kétes értékű birtoklása érdekében küldték ide egymást, és megölelgethetem
őseimet, tanáraimat, osztálytársaimat, közösségi és vér szerinti tesóimat,
Jézust, Szent Tádét, olvasóimat, tanítványaimat, kollégáimat, gondozottainkat,
s azokat a migránsokat, akikkel egy utcában lakik a kislányom.
Boldog leszek, ahogy ők remélhetőleg azok voltak a földön. Sőt boldog vagyok,
ahogy ők biztosan azok a mennyben. Együtt a szegényekkel, sírni tudókkal,
szelídekkel, éhezőkkel, irgalmasokkal, tisztaszívűekkel, békességteremtőkkel
és mártírokkal, meg azokkal, akik nem voltak ilyenek, de bűnbánatot tartottak
velem együtt, akárcsak a szesztestvéreim. Hát nem nagyszerű?
[Kovács Tádé, Tata]
"Ki tette meg az apa akaratát? Az utóbbi - mondták." (Mt 21,31)
- Milyen gyakran gondolom meg magam?
- Mennyire vagyok következetes az elhatározásaimban?
- Mennyire tör le a visszautasítás?
2017. november 5. - Évközi
31. vasárnap
Mt 23,1-12 - Az életszentség kísértései ellen
Mindenszentek hetében komoly figyelmeztetést kapunk arra
vonatkozóan, mennyire kell vigyáznunk elit-tudatunk kinövéseire. Az életszentség
kísértései is figyelemre méltók. Jézus nemcsak a vallásos tömeget, hanem
az elitnek számító tanítványokat is figyelmezteti: jogosan keresnek összhangot
a hivatalos írásmagyarázók szavai és életvitele között, de ha nem találnak,
tudniuk kell, mi a követendő, s mi nem. Hogy ők sem követik a normát, az
nem ok arra, hogy mi is elkutyulhassunk.
Hogy lemaradok az eszményeim mögött, az nem ok arra, hogy alacsonyabbra tegyem
a lécet a mieink számára, mert lehet, hogy nekik jobban sikerül felzárkózniuk,
s engem is serkentenek rá. Mindenesetre segítenünk kell egymást a keskeny
úton. Nekem őket, nekik engem. Olcsó vigasz lenne számomra, hogy nekik még
annyira sem megy: ennyivel szentebbnek érezhetem magam, ennyivel több tisztelet
jár nekem, már szidolozhatom is a glóriámat.
A szavak elrepülnek, a példa vonz - tartja a latin közmondás. Ez igaz. De
a jó példa nem hivalkodó. Sokszor mondtam gyerekeinknek: "Láttatok ti tőlünk
ilyet? Miért nem fordítottátok el a fejeteket!" De azt sose mondtam, hogy
mi ezt így csináljuk, tessék minket bámulni! Nem kellett. Minden rossz és
jó szokásunkat utánozták. De voltak komoly egyéni eltérések is, nemcsak rossz
irányban. Egyik gyerekünk például rendet rak maga után, sőt mind az ötünk
után is. Tanulhatunk tőle. Persze megdicsérjük ezért. De puszta önzésből,
mert így máskor is kedve lesz utánunk pakolni. De ő nem ezért pakol, hanem
mert szereti a rendet. Önvezérlésű. Nem rángatott.
Jézus nem helyesli a külsőleg vezérelt magatartást, azt, ha "az embereknek
(szóló) látványosságul" cselekszünk, akár engedelmesen, akár vallásosan.
Azt szereti, ha belülről vezérelten, saját lelkiismeretünk indíttatására
cselekszünk. Ahogyan ő - a benne működő Atya akarata szerint. Az egyetlen
csúcsérték csillagzata alatt tudunk csak harmonikus életet élni. Amíg mindenki
az atyánk, tanítónk, mesterünk, addig szétrángatott, békétlen életünk van.
Mihelyt egyetlen Apácska gyermekeinek érezzük magunkat, akinek az akaratára
Jézus tanít bennünket, azonnal testvérei leszünk a többieknek. Sem fölöttük,
sem alattuk, hanem mellettük. Sem nem parancsolgatva, sem nem engedelmeskedve,
hanem alkalmazkodva, segítve, eszményt állítva, jó példát adva, önkontroll
alatt - szeretetben. A pöffeszkedőt helyrerakják, a szerénykedőt fölemelik.
Egyenrangúak vagyunk.
[Kovács Tádé, Tata]
"Mindaz azonban, aki magát teszi naggyá, kicsivé lesz téve, és mindaz, aki magát teszi majd kicsivé, naggyá lesz téve" (Mt 23,12)
- Kiket szolgálok? Mivel?
- Hol szeretek ülni?
- Mennyire érdekel a látszat?
2017. november 12. - Évközi
32. vasárnap
Mt 25,1-13 - Folyton készenlétben lenni!
Az egyházi év utolsó hónapja életünk utolsó napjaira figyelmeztet.
Mire kell vigyáznunk? Arra, hogy mire befejezzük ezt az életet, készen legyünk.
És mivel nem tudjuk, mikor fogjuk befejezni, az a biztonságos, ha állandóan
készen vagyunk. A készenlétnek vannak terhei és hatalmas előnyei, elmulasztásának
vannak apró előnyei és hatalmas hátrányai.
Na de ki mondhatja el magáról, hogy készen van, elkészült, befejezheti? Jézus
el merte mondani a kereszten: tetelesztai = consummatum est (Jn 19,30): El
van végezve. Jn 17,4: "...elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzem
el." Az öt okos szűz nyugodtan alhat a vőlegény késésekor, mert ég a fáklyája,
s mihelyt pislákolni kezd, van nála tartalék olaj, hogy fellobbantsa. Na,
igen, "cipelni" kellett a pici olajos korsót. Az öt butus ezt megtakarította
magának. De mit ér egy koszorúslány Izraelben, kialudt fáklyával a kezében?
Ez az egyetlen funkciója: emelje a fényt!
Az ember egyetlen rendeltetése, hogy szeressen. Mit ér ő e nélkül? Pál apostol
azt írja: A szeretet nem szűnik meg soha (1Kor 13,8). Ami meg tud szűnni,
nem volt valódi szeretet. És a szeretetre meg lehet tanítani ugyan másokat,
de átpasszolni, ahogy Grignon Monfort Szent Lajos (1673-1716) képzelte, nem
lehet. Az én önzetlenségemet nem tudom veled megfelezni.
Ám a szeretetet időben kell megtanulni. Nehogy lekéssük a készenlétet. Aki
majdnem elérte a vonatot, az itt maradt. Tegyük fel, hogy épp emelni akartam
az Isten Országának földi fényét karácsonyra, de novemberben meghaltam. Hogy
Égi Apácskánk irgalma mit kezd így velem, az az Ő titka, de hogy az én részem
kimaradt a földi "lagziból", azon nincs mit szépíteni. Vannak visszahozhatatlan
ziccerek. Ki lehet hagyni őket, de butaság lenne. A lángot táplálni kell.
A tűzre új és új hasábokat kell dobni. Aki megelégszik az esküvő előtti udvarlással,
ne csodálkozzék, ha kihűl a felesége iránti szerelme! És viszont. Érdemes
folyton készenlétben lenni.
[Kovács Tádé, Tata]
"Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, hogy melyik az a nap, sem azt, hogy melyik az az óra!" (Mt 25,13)
- Mi nálam az első, amit rendben tartok?
- Mennyire vagyok elkészülve az utolsó órámra?
- Mennyire vagyok elkéső fajta?
2017. november 19. - Évközi
33. vasárnap
Mt 25,14-30 - Micsoda vállalkozás!
Van néhány bibliai eredetű szavunk, de ezeket egészen más
értelemben használjuk, mint a Biblia. Ilyen az, hogy szálka vagyok a szemében,
és az is, hogy kamatoztatnom kell talentumaimat. Nem művészi tehetségem fölhasználásáról
beszél Jézus. Sőt a szöveg megkülönbözteti a talentumot a képességtől, amikor
Máté azt írja, hogy a messzire utazó ember kiosztotta a talentumokat, kinek-kinek
tehetsége szerint, más-más mennyiségben.
Ha jól értem, ugyanazt a minőséget különböző mennyiségben osztja ki Isten,
képességünk arányában. Mi lehet ez a minőség? Nyilván valami igen értékes
dolog. A talentum 6000 dénárt ér. Egy dénár egy napszámnyi fizetés. Mi az
az értékes dolog, amiből mindenki ugyanúgy kap, csak különböző mennyiséget,
mégpedig tehetsége szerint? Azt hiszem, a harmincszoros, hatvanszoros, százszoros
terméshez hasonlóan a szeretet gyakorlására felhasználható lehetőségeket
jelenti.
Örökletes hajlamokkal jövünk a világra. Ezek - a nagy számok törvénye alapján
- az előforduló esetek felére vonatkozóan önkéntelenül is a megfelelő reagálást
biztosítják számunkra. A földi élet arra való, hogy készségekre tegyünk szert
a maradék ötven százalék számára - hajlamainkkal ellenkezőleg. Ez bizony
kemény munkát, szorgos gyakorlást kíván tőlünk. Így szerezhetjük meg a párját
mindannak, amit kaptunk, amit örököltünk, ami eleve a génjeinkben volt, amit
alig is tudtunk volna elveszteni. De ha mindig csupán a hajlamaink szerint
döntöttünk, ez annyit jelent, hogy elástuk a talentumot, nem dolgoztunk a
jellemünkön, nem mérlegeltük a helyzeteket ember módjára, ösztönből cselekedtünk
állat módjára. Az állatoknál ez jó, az embereknél rossz. Lustaság, semmittevés.
A földi élet feladatának elmulasztása.
De hát megőriztük a kapott talentumot! 50%-ig szép volt az életünk! Látszólag.
Valójában azon esetekben sem a szeretetünk döntött, csak az örökölt hajlam,
a szerencsés ösztön, helyettünk. Hát ennyire veszélyes embernek lenni? Ennyire
nagyszerű! Együtt munkálkodni a Teremtővel. A felét ajándékba adja, és a
másik feléhez is rengeteg segítséget küld: Bibliát, jó példákat, közösséget
stb., de az mégis a mi részünk marad. Micsoda vállalkozás: Apácskánk, a Teremtő & Te!
[Kovács Tádé, Tata]
"Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Gazdám, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem." (Mt 25,20)
- Mennyit kaptam, mennyit szereztem?
- Mennyire reális az elszámolásom?
- Szereztem-e annyit, amennyit kaptam?
2017. november 26. - Krisztus
király
Mt 25,31-46 - Trónon ül vagy börtönben?
Vége az "A" egyházi évnek, egy hét múlva kezdődik a "B"
év. Az évet egy nagy ünnep koronázza meg. Egyik volt professzorom szerint
mind a négy évszaknak van Krisztus király ünnepe. Télen a három másik király
hódol előtte, ebből lesz az egyiptomi menekülés, Virágvasárnap a főváros
tavaszi népe hozsannázik neki, ez torkollik a nagypénteki feszítsd meg-be.
Úrnapján monstranciánkba zárva körbehordozzuk településünkön, és csorog rólunk
a nyári nap verejtéke. Az őszi ünnepnek a neve is az, hogy Krisztus Király.
Volt elég baja Heródes nevű királyokkal születése után és kivégzése előtt.
Elég rossz véleménye volt minden királyféléről: Mt 20,25-28: "...Tudjátok,
hogy vezetőik uraskodnak a népeken, és a hatalmasok hatalmaskodnak rajtuk!
Köztetek nem lesz így! Hanem, aki köztetek nagy akar lenni, felszolgálótok
lesz; és aki köztetek első akar lenni, rabszolgátok lesz. Amint maga az emberfia
sem jött kiszolgáltnak lenni, hanem szolgálni..."
Ezek után vajon élvezi-e ha királyként ünnepeljük, és irgalmáért, kegyelméért
könyörgünk hozzá, mint valami kényúrhoz? Miután megmosta tanítványai lábát,
így beszélt: "Ti így hívtok: 'a Mester', meg (így): 'az Úr', és jól beszéltek,
vagyok is. Ha tehát megmostam a lábatokat, én, az Úr meg a Mester, nektek
is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam ugyanis nektek, hogy amint
én tettem veletek, ti is úgy tegyetek" (Jn 13,13).
Persze egy trónon ücsörgő király példáját követni, fején arany koronával,
amint parancsokat osztogat, néha talán kívánatosabbnak éreznénk. Ezért válthatták
föl a jó pásztor-ábrázolásokat a pantokrátor-mozaikok a templomokban, miután
előbújhattunk a katakombákból, és sikerült államvallássá degradálódnunk.
Az sem véletlen talán, hogy ennek az aránylag fiatal ünnepnek az ötlete a
pápai állam 1870-es megszűnése és 1929-es Vatikánná zsugorodása között jutott
eszébe XI. Pius pápának, az 1925-ös szentévben.
De ha már van, mit kezdjünk vele? A mai szleng használja a jó, nagyon jó,
legjobb helyett a "király" kifejezést. Nagyon egyet tudok érteni azzal, hogy
Jézus jó Mester, bár a gazdag ifjútól ezt sem akarta elfogadni, mivel feltétel
és előzetes vizsgálat nélkül szerinte csak Isten jó (Mk 10,18). Tapasztalatból
tudom, hogy nagyon jó mester, ahányszor rá hallgattam, sose bántam meg. És
a legjobb is. Bár rengeteg etikai idézetet összegyűjtöttem, sok olyat találtam,
amelyik majdnem olyan jó, mint amit Jézus mondott, de egyet sem, amelyik
jobb. Ez bizony "király".
Végül is ő a Barátom. És ez még inkább "király". Úgy szerettem volna levenni
fejéről a töviskoronát, őt pedig a kereszt trónusáról. Milyen jó, hogy ezek
már megtörténtek. Szeretném levenni fejéről az aranykoronát is, és őt a mennyei
trónusról. Ezek soha nem voltak ott. Sajnálom azokat, akik még mindig ott
látják. Én inkább az éhezőben, szomjazóban, rongyoskodóban, menekültben,
szenvedélybetegben, lecsukottban próbálom meglátni, és ha tudom, segíteni
is. Hát Te?
[Kovács Tádé, Tata]
"És elvonulnak ezek: a korszakos fegyelmezésre, az igazak a korszakos életre." (Mt 25,46)
- Mennyire izgat a legkisebbek sorsa?
- Mennyire különböznek szememben a köztörvényesek a politikusoktól?
- Minek vagyok a rabja?
[Angel]
