A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2017. augusztus 6. - Urunk
színeváltozásának ünnepe
Mt 17, 1-9 - A megerősítő imádság
Az Istennel való imatalálkozáshoz fel kell emelkednünk
a hétköznapok világából.
A mindennapok taposómalmából időnként ki kell lépnünk, hogy az istenélmények
ünnepével megerősödve, folytatni tudjuk szolgálatunkat. Hogy a bibliai Márta
tevékeny szeretete ne tegyen elcsigázottá, másokat kritizálóvá, szükségünk van
Mária Jézus lábához ülő, ráhallgató, szemlélődő tapasztalatára.
Ilyen alkalom volt a három legodaadottabb tanítványnak Jézus meghívása a Tábor-hegyre.
Ott fent, a külvilág zajától nem zavart csendben, érzékekkel megtapasztalhatóvá
tette isteni mivoltát. Látni engedte mintegy a napfénytől ragyogó arcát
- amelyből véresen eltorzult arc lesz nagypénteken. Nézhették ruhája fényes
fehérségét -
amelynek vértől elsötétült anyagára majd a Golgotán sorsot vetnek gyilkosai.
Szemlélhették jobbján és balján az Ószövetség nagyjait: Mózest és Illést - akiknek
helyét a szintén kereszten függő jobb és bal lator foglalja majd el a Kálvárián.
Megérezték a pusztai vándorlás során a népet kísérő fényes felhőben
Isten jelenlétét
- amelyet felvált majd Mesterük halálakor az Istent nélkülöző sötétség (vö.
Mt 27,45). Hallották az Atya kijelentését szeretett Fiáról, akire figyelniük
kell
- majd rémülten vették tudomásul az Atya némaságát kedveltje halálakor: "Istenem,
Istenem, miért hagytál el engem?" (Mt 27,46). Így akarta megerősíteni
övéit,
hogy majd akkor is hűségesek legyenek!
Első lelkesedésében Péter állandósítani szeretné a nagyszerű látványt
a három
sátor elkészítésével, majd halálfélelem vesz erőt rajta, mert eszébe jut
Izajás
próféta felfogása: "Jaj, meg kell halnom, mert saját szememmel láttam az
Urat" (vö. Iz 6,5). Ekkor átélhették Jézus bátorító érintését és féleleműző szavait.
Végül tudomásul vették felhívását, hogy addig ne beszéljenek a látomásról, "amíg
az Emberfia fel nem támad a halottak közül".
Az imádkozó Jézus arca mindig ragyoghatott, amikor Atyjával beszélt. Talán ezt
a bensőséges tapasztalatot irigyelték meg első követői, amikor
kérték, hogy tanítsa
meg őket is hasonlóan imádkozni.
Ez az ünnep alkalom imaéletem felülvizsgálatára. Hol tartok az imakapcsolat útján?
Csak én beszélek, vagy hallgatok is Istenre? Van-e rendszeres csendteremtő szemlélődésem?
Mennyire vagyok színeváltozott ember? Meglátszik-e arcomon és tettemen, hogy
Vele találkoztam? Megízleltem már Teréz anya tapasztalatát: "Mindig fontosabb
az, amit Isten mond nekünk, mint amit mi neki"?
[Várnai László, Balatonboglár]
"Azután a hegyről lejövet meghagyta nekik a Szabadító e szavakkal: Senkinek se említsétek a látványt amíg az Emberfia föl nem kel a holtak közül!" (Mt 17,9)
- Mennyire foglalkoztat a föltámadás
ténye?
- Mennyire jelent vigaszt a saját feltámadásom ténye?
- Mennyire tudok titkot tartani?
2017. augusztus 13. - Évközi
19. vasárnap
Mt 14,22-33 - A megküzdött bizalom
A kenyérszaporítás csodája láttán a jóllakott emberek és
Jézus tanítványai egyaránt beteljesülni remélték azt a vágyukat, hogy Jézus
a legméltóbb a királyságra. Erőszakkal királlyá akarták tenni, ahogy
ezt János evangéliuma megállapítja (6,15). Kényszerítenie kellett apostolait,
hogy bárkába szállva hagyják el a helyszínt, amíg elküldi a népet. Súlyos
válsághelyzetbe került, hiszen meghiúsulni látszott a küldetése. Még akiktől
a legtöbbet remélte, azokban is csalódnia kellett. Ezek után kik fogadják
el Isten Országa koncepcióját?
Éjszakai imádságában Atyjával erről gondolkodva arra jutott, hogy nem adhatja
fel küldetését, nem mondhat le övéiről. Utánuk kell mennie, meg kell győzni őket
a vele maradásról. Ebben a Genezáreti-tó vize sem lehet akadály. Ráadásul bajba
kerültek, az ellenszél miatt nem tudtak haladni. Megmentésre szorultak. Hozzájuk
kell sietni. Még a megijesztés kockázatának vállalásával is. Ezzel nekünk is
bizonyítja, hogy minden bajban számíthatunk rá. Talán nem úgy, ahogyan előírnánk
neki, de biztosan bátorító módon.
Péter vakmerő kérése azt feltételezi, hogy azt gondolja, a tanítvány mindenben
utánozhatja mesterét. Annyira bízik már benne, hogy ő is járhat a vízen.
Megkérdezhetném magamtól: Hol járok a bizalom útján? Merek bátran fontos dolgot
kérni Istentől? Ki merek lépni a megszokott megoldások szűk köréből?
Persze lehet, hogy Péter is meglepődött Jézus hívó szólításán. Most már
nem léphetett vissza. Csak addig tudta legyőzni a természet törvényét, amíg
mestere tekintete fenntartotta. Amikor azonban megijedt a széltől, és levette
tekintetét róla, süllyedni kezdett. Szerencsére kishitűségében is Jézushoz
fordult, ezért megmenekült. A szél lecsendesedését megtapasztalva a "király" címnél
fontosabb felismerésre jutnak: "Isten Fia" van velünk!
Varga Laci apostolutóddá szentelésén, Kaposváron hangzott fel a fiatalok gitáros
éneke, amelyet a mai evangélium ihletett: "Meghívtál, hogy vízre lépjek,
hol Nélküled elsüllyedek. / Ebben megtalállak Téged, a mélységben megtart hitem...
/ Lélek, add, hogy Benned teljesen megbízzak, / a vízen bátran Veled járjak,
bárhová hívsz, menjek. / Vigyél tovább, mint a lábam tudna menni! / Taníts teljes
hittel járni, jelenlétedben élni..."
[Várnai László, Balatonboglár]
"Ha tehát odaviszed ajándékodat az oltárra és ott jut eszedbe, hogy testvérednek van valamije, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt és menj el kibékülni testvéreddel, s akkor jövén el vidd oda ajándékodat." (Mt 14,23-24)
- Kiért tudok áldozatokat hozni?
- Milyen áldozatokat tudok meghozni?
- Ki az aki neheztel rám?
2017. augusztus 20. - Szent
István király
Mt 7,24-29 - Aki Sziklára építkezett
Sík Sándor írja Szentkirály szólongatása című versében: "Régi
urunk keltegetjük: Jöjj el, vigasztalj!"
Azért szólítgatjuk, mert szólítható, mert számunkra ma is él. Hiszen mint egyházunk
szentje a mennybe jutott, és Isten közelségében tartózkodik. Rajta már nem fog
az idő, részese Isten örökkévalóságának. Nemzetünknek számos vezetője,
királya volt, akiknek nevét csak a történelemkönyvek őrzik, esetleg a legendájuk
teszi emlékezetessé őket. De akik igazán hatni képesek számos nemzedéken
át, azok Istennek az erényeikkel tündöklő szentjei. Szent Istvánt nem feledjük
el, mert alkotása gyümölcseit ma is élvezhetjük. A kereszténység sziklaalapján
állva olyan országot alapított, amely azóta is áll. Olyan népet nevelt fel, amely
nem olvadt fel a nemzetek kohójában, hanem befogadta az idegeneket, és értékeivel
megajándékozta őket. Beillesztette hazánkat a keresztény népek közösségébe.
A római pápától kapott koronával függetlené tette országunkat. A keresztség felvételével
és a jézusi tanítással erkölcsi alapot adott és támaszt nyújtott az állam fejlődéséhez,
gyarapodásához.
Fennmaradt intelmeiben evangéliumi szellemű szabályok is találhatók: ,,Uralkodjál
szelíden, alázattal, békésen, harag és gyűlölködés nélkül! A király koronájának
legszebb ékszerei a jótettek; azért illő, hogy a király igazságossággal
és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék."
Személyes és családja hívő élete eszményivé magasztosult. Ő volt az a bibliai
ember, aki saját életét, házasságát és országát egyaránt Jézus evangéliumi tanításának
sziklaalapjára helyezte. Nemcsak utat mutatott, hanem járta is az életszentség
útját. Lelkiélete az imádságból és a szentmiséből forrásozott. Elfogadta
és vállalta a keresztény élettel együtt járó kereszteket: a csalódások, fájdalmak
és kudarcok valóságát. Ezekhez Jézus és szentjei példájából merített erőt.
Legnagyobb kudarca, Imre herceg halála eredményezte nemzetünk számára a legfőbb
jót, azt az egyedülálló gondolatot, hogy Jézus édesanyjára, Szűz Máriára
bízza országa jövőjét. Annak kezébe tette le, aki egykor Jézus kezét fogta,
annak ajánlotta koronáját, aki az égben arra a legméltóbb.
[Várnai László, Balatonboglár]
"Tanításuk közben úgy viselkedett, mint egy hatalombirtokló és nem úgy, mint a törvénytudók." (Mt 7,29)
- Milyen tanítás tud lenyűgözni? Mivel?
- Kitől veszek példát?
- Kinek adok példát? Mivel?
2017. augusztus 27. - Évközi
21. vasárnap
Mt 16,13-20 - Ember vagy/és Isten?
A Mária, Jézus anyja című olasz játékfilmben Mária
ezt mondja halála előtt a mennyből megjelenő fiának: "Én
jobban szerettem a fiamat, mint Istent." Erre Jézus így válaszol: "De
hát az ugyanaz; érted, ugyanaz!"
Jézus személyének titka erősen foglalkoztatta kortársait. Simeon jövendölése
Máriának - "Jel lesz, melynek ellene mondanak" (Lk 2,34) - hamar beteljesedett
Jézus nyilvános fellépése után. Kezdve a názáreti zsinagógában elmondott beszédétől
az ördögtől megszállottság vádjáig, végül az egy isten-hit megsértése miatt őt
káromlással vádoló főpapok halálos ítéletéig, megosztotta hallgatóit.
Sokan a prófétákhoz hasonlították. Nyilván a bűnök ostorozása, a hatalmasok
kritizálása, csodatételei miatt, amelyek egyenes következménye a vértanúság lesz.
Mivel tanítványait kérdezte, főleg azt tudakolta, hogy ők mit tartanak
róla. Kíváncsi volt, meddig jutottak már el ismeretében. Az apostolok Pétert
tolják előtérbe, legyen ő a szóvivő.
Péter mindegyikük vágyát, emberi elképzelését fogalmazza meg a válasz első felében,
amikor Krisztusnak, azaz Fölkentnek mondja. Hiszen benne remélték Dávid jeruzsálemi
királyságának folytatóját, sőt beteljesítőjét.
A válasz második része viszont az élő Isten Fiáról inkább az ősegyház
hitének visszavetítése az első pápa tekintélyének alátámasztására. Végül
a Szentháromság tanának megfogalmazása mondta ki Jézust valóságos Istennek és
valóságos embernek. Válaszul Péter lett a jövendő egyház sziklaalapja.
Jézus az első pápát sziklának szánta. Az ő szilárdsága pedig Jézus
sziklaalapján áll. Péter szellemében vallja egyházunk: Urunk, Jézus, Te vagy
az élő Isten Fia, Te vagy a közénk jött szeretet, aki megszabadítasz a bűn
szolgaságából. Hiszünk benned, közeledni akarunk hozzád, találkozni akarunk veled,
hogy szilárdan állhassuk az idők viharait.
Kérdésére Jézus ma is személyes válaszunkat várja. Kicsoda nekem Ő? Mennyire
tudok, akarok azonosulni az evangéliumok és az egyház hitvallásával? Elég a tanúságtételhez
csupán a legkiválóbb embernek tartanom? Dombi Feri bácsi ismert kijelentése szerint: "Embernek
lenni olyan nehéz, hogy eddig csak Istennek sikerült." Valóban?
Magam jelenleg az idézett filmbeli Máriával vallom: Egyetlen szeretet van. A
szeretetben pedig ott az Isten, mert Isten a Szeretet.
[Várnai László, Balatonboglár]
"Akkor meghagyta a tanítványoknak, hogy senkinek ne mondják, hogy Ő a Messiás." (Mt 16,20)
- Mennyre lehet rám építeni? Mit? Miért?
- Mennyire beszélek valamiről fölöslegesen?
- Mennyire vagyok megfontolt?
[Angel]
