A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2017. január 1. - Újév
Lk 2,16-21 - Van-e szabad tárhelyünk?
A Menny követe kire bízta a jó hírt? Főpapokra, politikai vezetőkre?
Értelmiségiekre, írástudókra? Nem, nem. Egyszerű, természetközeli emberekre,
akik fogékonyak voltak az égi üzenetre. Olyan emberekre, akiknek az életében,
szívében, lelkében van még hely; akik nincsenek még telítve ezernyi más dologgal.
Mert ugye, akinek már zsong a feje a sok információtól, aki már oly annyira "tele" van,
hogy már ki is borult, az nem képes meglátni, felfogni elhinni, elindulni, továbbadni
az Úr angyalának örömhírét.
Most, Karácsony és Szilveszter után maradt-e hely az életünkben a jó hírnek?
Mindenhonnan rossz hírrel bombáznak bennünket. Telítve vagyunk étellel, itallal,
ijesztő hírrel, panasszal. Maradt e hely bennünk az örömhírre? Tegyünk róla,
hogy maradjon! Védekezzünk, és védjük meg gyermekeinket, unokáinkat a "telítettségtől":
Azzal, hogy mértéket tartunk: ételben, italban, szennyezett információ-dömpingben!
Azzal, hogy megelégszünk. Azzal, hogy nem akarunk mindent tudni. Azzal, hogy
szelektálunk, hogy fontossági sorrendet tartunk; hogy különbséget teszünk (például
fontos és sürgős dolgok között); hogy megtanulunk nemet mondani, vagy ha
arra van szükség, igent; elvállalni és elindulni.
Tanuljunk meg csendet teremteni, mert a zajban nem lehet tisztán hallani!
A pásztorok élete egyszerű volt. A természetközelség megteremtette az istenközelséget
is. Ezért tudták rögtön befogadni az örömhír lényegét, és elindulni, megtapasztalni,
majd továbbadni.
Azt olvassuk ebben az igeszakaszban, hogy Mária elraktározta a pásztorok szavait,
és szívében gyakran forgatta őket. Bárcsak mi is tudnánk a szívünkkel gondolkodni,
így 2017 elején!
Ilyenkor gyakran kívánunk Boldog Új Évet. Kívánok hát pásztorlelkű, nyitott
szívet, és örömhír-továbbadó képességet mindnyájunknak!
[Kálmán Márta és Kiss József, Budapest]
"Mária pedig megőrizte ezeket a dolgokat, szívében." (Lk 2,19)
- Mi az, amit a szívemben őrzök?
- Mennyire szoktam átgondolni dolgaimat?
- Mennyire tudok örülni, ha jó hírt kapok?
2017. január 8. - Évközi
1. vasárnap - Jézus megkeresztelkedése
Máté 3,13-17 - Egység és Jézusra hallgatás
"Csak annyi kell, hogy felborzold / a bőrök holtág vizét idéző simaságát,
/ Hogy versed nyomán legyen angyal vagy ördög indulatú / az egykezű puhányság" (Baranyi
Ferenc). Valami ilyet gondolt Jézus is. Szemünket felnyitni, felrázni, kizökkenteni,
elindítani.
A mai szentírási rész hangsúlyos részei: hagyomány, forma, tartalom, engedékenység,
illendőség, igazság, mennyei látás, Isten Lelke, mennyei hang, Atya-Fiú
kapcsolat. Mindezek külön-külön is megérdemelnének egy-egy lelkigyakorlatos egységet.
Itt és most csak két dolgot emelnék ki, nagyon röviden, és főleg gondolatébresztőnek.
1. EGYSÉG. Égi - földi, hagyomány - újítás, Föld - Ég, víz alatt - víz felett,
külső hang - belső meggyőződés. Ezen egységet jól szemlélteti,
amikor egy-egy szentírási részt a költészet is alátámasztja. Fogadjatok el
erre három példát!
Tükör által homályosan itt még, de ott majd színről-színre, biztat a biblia,
s a költő megerősíti: "A világ Isten szőtte szőnyeg,
/ mi csak a visszáját látjuk itt, / De néha, legszebb perceinkben / a színéből
is valamit" (Reményik Sándor).
A Biblia Jézus által reményt ad: "Ég és Föld elmúlik, de az én Igéim el
nem múlnak." A költő lelke erre így rezonál: "Elfolyik minden,
el az idő is, / messze múlt lesz a messze jövő is. / Mi e földön
van, az menthetetlen, / elfolyik minden, csak a meder nem."
A biblia több fordításban, de remélem, hogy egybehangzóan kijelenti: "Isten
Országa bennetek, köztetek van, rajtatok fordul." A költő röviden,
ütősen markánsan egyesíti a szakrálist a profánnal: "Alattad a föld,
fölötted az ég, benned a létra" (Weöres Sándor).
2. ŐT HALLGASSÁTOK! Számomra itt a Biblia keményen aláhúzza, hogy nyugodtan
tegyem zárójelbe az Ószövetség haragvó-büntető-igazságosztó Istenét, és szintén
kapjon másodlagosságot a levelek Jézusétól eltérő istenképe. Tisztán hallatszik
a Mennyei szó: Mindig az evangéliumok Jézusának hangjára figyelmezzünk, arra
a hangra, amely mindig hűséges volt Istenhez!
[Kálmán Márta és Kiss József, Budapest]
"S íme az egekből megszólaló hang: Ez a fiam, a szeretett, akiben kedvemet leltem." (Mt 3,17)
- Kinek a hangjára figyelek?
- Kiben lelem kedvemet?
- Ki leli bennem kedvét?
2017. január 15. - Évközi
2. vasárnap
Jn 1,29-34 - Küldetésed van!
Vajon ki adott küldetést Keresztelő Jánosnak? Úgy képzelem el, hogy az Úr
angyala beszélt vele is, amint Jézus születése körül a pásztorokkal. Azt látjuk
a történetben, hogy János hitelt adott a szavának, elfogadta a felkérést, és
teljes lelkesedéssel gyűjtött maga köré tanítványokat. Főleg azzal,
hogy beszédeket tartott, és a kíváncsi nép utána ment. Elmondása szerint arra
kapott küldetést, hogy előkészítse az Úr Jézus útját.
Ő maga nem ismerte, nem találkozott vele. Valahonnan mégis tudta, hogy ő az
igazi, a megígért, akit már régóta vár a népe. Az angyal mondhatta neki, de kellett,
hogy legyen belső bizonyossága is, hogy ez így van. Különben nem tudott
volna ilyen karizmatikusan megtérésre hívni ennyi embert, és ilyen alázatosan,
belső főhajtással felismerni, elismerni, hogy Jézus az Isten Fia.
Nekünk sem kisebb a feladatunk, mint Jánosnak. Mi is felszólítást kaptunk erre
a nemes feladatra, hogy készítsük az Úr útját. Mennyivel könnyebb dolgunk van,
hiszen mi már tudhatjuk, kicsoda az Úr Jézus, mi már "találkozhattunk vele".
Jó esetben templomainkban, közösségeinkben, családjainkban, a természetben és
megannyi helyen. De leginkább a szívünkben, a lelkünkben. Minden első áldozáskor,
bérmálkozáskor/konfirmációkor megkapjuk saját küldetésünket. Jánosnál sem lett
volna elég, ha nem találkozik a küldés a belső meggyőződéssel.
Nem tudta volna véghezvinni feladatát, ha nincs öntudatos hite, ha nem köteleződik
el az ügynek.
Az a kérdés, hogy nekem van-e, neked van-e ilyen mélységű, öntudatos hited,
elköteleződésed? Csináljuk-e, amire felszólíttattunk?
Mivel egyikünk sem tökéletes, ne elégedjünk meg azzal a válasszal, amit kapásból
adunk az iménti kérdésekre, hanem kutassunk magunkban, és higgyünk abban, hogy
amikor kell, megvilágosodik előttünk, mit kell tennünk. Mert hogy dolgunk
van, az biztos.
[Kálmán Márta és Kiss József, Budapest]
"Láttam és tanúsítottam, hogy ez a fia az Istennek." (Jn 1,34)
- Mennyire ismerem Jézust?
- Mennyire fontos számomra a Lélekbe merülés?
- Mennyire galambszerű a viselkedésem?
2017. január 22. - Évközi
3. vasárnap
Mt 4,12-23 - A stafétabot átvétele
Jánost börtönbe vetik, és Jézus nem megy utána, nem szervez
tüntetést a börtön elé, hanem visszavonul. Nem ez a küldetése, s ezt nem
véti szem elől, viszont
átveszi a stafétabotot, átveszi Jánsotól a szót. Történelmen átívelő korszakváltás
ez: János kivonul a pusztába, és odamennek hozzá az emberek, hogy meghallgassák,
Jézus viszont utána megy az embereknek. János túlmutat önmagán, Jézus viszont
magára, ill. magán keresztül Istenre utal, amikor arról beszél, hogy benne
eljött és valóságosan jelen van Isten Országa.
Jézus egyenként szólítja meg a tanítványait. Emberileg szinte képtelenségnek
tűnik, hogy elhívottakból tanítványokká lesznek. Számomra elgondolkodtató,
hogy nem az érettebb gondolkodású apákat hívja el, hanem a siheder fiatalokat.
Ha ez most játszódna le, nekem biztosan rosszul esne, csendben pufognék: "Uram,
miért nem engem? Lassan 60 éves leszek, annyi mindenre rájöttem, sok minden letisztult
bennem. Én aztán rögtön megértenélek, nem kellene elölről kezdened velem..."
Jézus úgy látja jónak, hogy fiatalokkal kezd. Olyanokkal, akik még "lélekben
szegények", akiket még nem rontott el semmilyen eszme, akik még csak most
ébredeznek.
Jézus ügye mindig közösségi ügy. Tanítványai különböző emberekből
álló közösséggé lettek, és azért tudtak együtt maradni, mert Jézussal együtt
éltek.
Ez élet- és sorsközösséget is jelentett.
Ennek a résznek a kérdő üzenete: Magányosan vagy közösségben éled utadat?
Tudsz- e háttérben maradni, ha nem téged választanak? Túl tudsz e mutatni életeddel
önmagadon? Mit jelent túlmutatni önmagunkon?
[Kálmán Márta és Kiss József, Budapest]
"Majd szólt nekik: Na gyertek csak utánam, és emberek halászaivá teszlek majd benneteket." (Mt 4,19)
- Mennyire tudok az összefogás munkása lenni?
- Kiből mit nézek ki?
- Ki az akit követni tudok?
2017. január 29. - Évközi 4.
vasárnap
Mt 5,1-12 - Hegyi Beszéd - A Beszéd kihegyezése
"Amint a kenyér és a só ínyemet betölti, / Amint a vas taglót fogom a barmokat
leölni, / Amint a lakoma után reám permetez a kölni, / Az ÖRÖKLÉTBEN úgy hiszek,
mintha nem volnék földi" (Szécsi Margit).
Már megint egység-kapcsolat párhuzam. Igen. Jézus azért jött, hogy Isten -
ember, Ég - Föld, szakrális - profán kapcsolatát bemutassa, érvényesítse, hitelesítse.
Golgotai halála pillanatában a templom kárpitja kettéhasadt. Ekkor lett nyilvánvaló,
hogy Isten az emberé, és az ember az Istené. Már akkor eltörölte a papok és
kedves hívek két csoportját. Baráti és egyházi körökben gyakran felmerül a
kérdés, hogy
melyik a Biblia kulcsmondata, legfontosabb része. Néhány sematikus válasz:
1. János 3,16. - 2. A teljes Biblia - 3. A Tízparancsolat - 4. A főparancs.
- 5. Mindenkinek más, csak szeressük egymást…
Az elméletek gyümölcseit nézve, meggyőződésem szerint a Biblia nagyon
hangsúlyos része a most tárgyalt NYOLC BOLDOGSÁG. A nyolcból csak hármat emelek
ki szelídség, irgalmasság, békességszerzés. Tudom, szép szavak. Honnan veszem
a bátorságot, hogy ezekkel a fogalmakkal, ilyen könnyen dobálózzak? Egyik mentségem,
hogy remélem, minden szó rám is visszaüt, földi utam végén majd elmondhatom: "Köszönöm
élet, áldomásidat, / ez jó mulatság, férfi munka volt." Másik mentségem,
hogy munkám során az élet sűrűjében forgolódom, napi 10 órát autózóm.
No, itt aztán lehet bizonyítani. Én is emberből vagyok, de meggyőződésem,
hogy a kikerülés-megbocsátás-elkerülés gyakorlata komolyan véve jól mintázza
az említett három boldogság járható útját.
Mennyire földhözragadt mondatok! Reményem és bizodalmam, hogy a Mester is gyakran
beszélt halászati, magvetői, talentumos, lámpás példázatokban. Remélem,
hogy Ő is érthető volt, én is érthető voltam.
[Kálmán Márta és Kiss József, Budapest]
"Azoknak jó, akik tiszták a szívből, mert ők fogják az Istent szemlélni." (Mt 5,8)
- Hogy állok a szív tisztaságával?
- Mennyire vágyok az Isten szemlélésére?
- Mennyire honol szívemben a béke?
