A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2016. november 6. - Évközi
32. vasárnap
Lk 20,27-38 - Egy asszony hét férje
Kit nem foglalkoztat, hogy mi lesz velünk a halálunk
után? Kit nem foglalkoztat, hogy egyáltalán van-e túlvilági élet? Igazat
állít-e a temetéseken a pap,
amikor azzal vigasztalja a hozzátartozókat, hogy odaát mindnyájan találkozunk?
1) A hitvita
Jézus korában vallási (egyben politikai) csoportok (pártok) különbözőképpen vélekedtek
a túlvilági életről. A farizeusok hittek a holtak feltámadásában, az örök életben
és az angyalok létezésében, a szadduceusok viszont tagadták ezeket: ők gúnyt
űztek a farizeusi hitből, amire példa az "egy asszony hét férje" történet.
Ezzel a történettel a szadduceusok Jézust is bele akarták vonni hitvitájukba.
Az evangélium szerzői (Lukács és Márk) szerint Jézus belement a vitába, és meg
is oldotta a történetet azzal, hogy feltámadás és örök élet van, de a föltámadás
után nincs férjhez menés és nősülés, hanem a házasok úgy élnek majd, mint az
angyalok. A jelenlévő (farizeus párti) írástudó nyilvánvaló kárörömmel helyesli
Jézus válaszát.
2) A válasz
A teljesebb válasz Jézus egész tanításából olvasható ki. Jézus nem foglalkozott
a túlvilági élettel kapcsolatos vallási spekulációkkal, titkos tanok és apokaliptikus
látomások terjesztésével. Ha valamit állított is a túlvilági életről, mindaz
a maga istenképéből józan ésszel kikövetkeztethető és belátható (égi haza, atyai
ház stb.) Tanításának lényege a földi életünkre vonatkozik. Arról beszélt, hogy
mit kell tennünk életünkben, hogy a halál bekövetkezte után is bizalommal hagyatkozhassunk
a mi Istenükre.
- Tehát elég nekünk a Szeretet-Isten hite és a jézusi szeretet, mert ez az Út,
amely az Életbe vezet (Jn 14,6). A túlparti részletek nem tudhatók, de azok ismerete
nem is szükséges!
[Kovács László, Budapest]
"Isten azonban nem a halottaké, hanem az élőké, mindenki él ugyanis érte." (Lk 20,38)
- Mennyire élem át, hogy élő Isten az
enyém?
- Mennyire próbálok Istenért élni?
- Mikor éreztem úgy, hogy valaki élő halott?
2016. november 13. - Évközi
33. vasárnap
Lk 21,5-19 - Világvég
Sokakat foglalkoztat ma is, hogy mikor lesz vége a világnak.
Vallási közösségek központi témája az apokaliptika, a végidő közeli
eljövetelének várása, sőt az időpont meghatározása. Az evangéliumok
(Lukács, Márk) is foglalkoznak a kérdéssel, mert Jézus tanítványait is izgatta
nemcsak a Szentváros, Jeruzsálem sorsa, hanem a világ pusztulásának kérdése
is.
1) A világvég jelei
Egyes szentírástudósok szerint maga Jézus is ilyen világvégváró volt, aki az
időpont meghatározását elhárította, de Jeruzsálem és a világ pusztulásának
előjeleit pontosan megjövendölte. Ilyen jelek a Város pusztulásáról: lázadások,
háborúk, nemzetek és országok egymás ellen fordulása. A világ végét pedig földrengések,
éhínség, dögvész, valamint félelmetes égi tünemények és rendkívüli jelek előzik
meg.
Nem kétséges számunkra, hogy világunknak bármikor vége lehet. Mi emberek többszörösen
képesek vagyunk felrobbantani vagy tönkretenni azt.
Az apokaliptikusokra azonban nagyon haragszom. Főleg azért, mert állandó
félelemben és rettegésben tartják híveiket, és ezáltal hatalmukban is tartják őket.
De azért is, mert éppen azt a Jézust vonják be vallási manipulációjukba, aki
meg akarta szabadítani az embert a félelemtől, és aki a szeretet prófétája
volt.
2) Az üldözések "megjövendölése"
Külön bosszantó az evangéliumszerkesztők részéről, hogy a világvég
előjelei közé sorolják Jézus tanítványainak üldözését is. Tény, hogy Jézus
követőire, akik Mesterüket követve felemelik szavukat a gazdagság, hatalom
és erőszak világa ellen, ugyanaz a sors várhat, mint őreá. Tény, hogy
mindez a világban lévő gonoszságnak jele lehet, ami megpecsételheti a világ
sorsát.
De ehhez egyrészt nem kell jövendölés, másrészt mindez nem a félelemkeltés kategóriájába
tartozó jézusi figyelmeztetés, hanem a hűséges barátok bátorítása és erősítése
az Örömhír félelem nélküli továbbadására. Lelkesítés, hogy a letartóztatást,
a börtönt is inkább alkalomnak tartsák a tanúságtevésre, mint valami tragédiának.
Még a legközelebbi hozzátartozók és barátok árulása se rettentse el őket,
amikor a halálos gyűlölettel találkoznak. Isten Szeretet-Lelkének ereje erősebb
minden erőszaknál és gonoszságnál!
- A világvég-félelemnek sötétségébe beragyog harsogva a sokszor hallott jézusi
szó:
"Ne féljetek! Ne féljetek, én legyőztem a világot!" (Jn 16,33)
[Kovács László, Budapest]
"Megkérdezték azonban őt, mondván: Mester mikor lesznek ezek? S mi rá a jel, hogy betalálnak következni?" (Lk 21,7)
- Mennyire izgat a jövő? Miért?
- Minek az eljövetelére vagyok kíváncsi?
- Mennyire szeretem halogatni a fölkészülést?
2016. november 20. - Krisztus
király vasárnapja
Lk 23,35-43 - Gúnyirat
A nagy emberek élettörténetét szeretjük kiszínezni. Már
születésüktől, az életük különböző eseményein át a halálukig, az
égig tudjuk magasztalni. Haláluk után pedig szinte istent és istenszobrot
faragunk belőlük. Bizony, ilyenek vagyunk mi emberek!
1) Gúnyirat
Jézus ellenségei, akik keresztre juttatták, gúnyiratot függesztettek a megfeszített
feje fölé: "A názáreti Jézus, a zsidók királya!"
Egy angol szentírástudós (F. Taylor) megszámolta Jézus neveit az újszövetségi
iratokban, és mintegy ötvenfélét talált. A Krisztus név ötszázszor, az Úr háromszázötvenszer,
az Emberfia nyolcvanszor, az Istenfia hetvenötször fordul elő. A protestáns
és katolikus biblikusok szinte egyöntetű véleménye, hogy ezek közül Jézus
egyetlen krisztológiai címre sem tartott igényt. Leginkább egyszerűen a kisbetűs
emberfiának mondta magát.
2) Királyi cím
A fenti címeket a Jézus-esemény hírének továbbadói adták a Názáretből jött
ácsnak, aki vándorprédikátorként járta Izrael földjét. A zsidó messiásvárók Messiásnak,
Messiáskirálynak tartották, a római birodalom Jézust követő tagjai, a császárt
is Isten fiának gondoló emberek között, Jézust is Isten fiának nevezték.
Tudjuk, hogy Jézus elmenekült, amikor a nép királlyá akarta tenni a pusztában.
Pilátus előtt ráhagyta a kérdezőre a vádat, hogy királynak tartja magát,
és világossá tette, hogy nem pályázik politikai méltóságra.
Tudjuk, hogy Jézus szoros egységben érezte magát a felismert Istennel, az Atyával,
akinek fiaként akart élni, teljesítve annak akaratát. Ebben az értelemben valóban
Isten kedves fia volt, és erre nekünk is példát adott.
Tudjuk azt is, hogy a történelem folyamán a Jézus-hívők ennek az atyai akaratnak
teljesítése helyett Jézus személyét állították a központba, és a különféle címvédők
egymást gyilkolták halomra a szeretet prófétájának személye körüli vitában (Lásd
Madách: "Az ember tragédiája", homoiusios - homousios vita: Jézus Istenhez hasonló
vagy Istennel egylényegű?).
XIII. Leo pápa 1900-ban a 20. század királyának hirdette meg Krisztust, XI. Pius
pápa pedig 1925-ben vezette be Krisztus király ünnepét. Ma ez az ünnep "Krisztus,
a mindenség királya"-ként szerepel a direktóriumban.
- Elgondolkodtató, hogy a címek, rangok, méltóságok megszállottjaiként miért
vagyunk rabjai a személyi kultusznak. Jézus a kortársak közt egy egyszerű ács
volt, és vándorútján hajléktalan, aki nem tudta, hol hajtsa le a fejét. Tanítását
csak akkor fogadjuk el hitelesnek, ha vallási és politikai méltósággal ruházzuk
fel? Nem az ő tanítása és életpéldája számít? Ki érti ezt? Te, kedves olvasó,
érted?
[Kovács László, Budapest]
"Majd így szólt: Jézus, ne feledkezz el rólam, amikor országodba eljössz." (Lk 23,42)
- Mennyire élek vissza más kiszolgáltatottságával?
- Mennyire vagyok ura a helyzetemnek?
- Mennyire fontos nekem, hogy közöm legyen Jézus országához?
2016. november 27. - Advent
1. vasárnapja
Mt 24,37-44 - Úrjövet
Az egyházi év lezárult a világvég-történettel és a "Mindenség
királyának" ünnepével. Mivel kezdődhet az új év? A liturgia embereinek
fejével gondolkodva csakis az Úrjövettel, mely a világ végén érkezik el.
1) Az Emberfia eljövetele
Három Úrjövetről szól az Írás: Jézus születése karácsonykor, kinek-kinek
az Úrral való találkozása az ember halálakor, és az Emberfia visszatérése a világ
végén.
Ez utóbbi az ószövetségi Hénok könyvben szereplő Emberfia, aki a végítélet
végrehajtója az egész emberiség felett. Ő a Máté evangéliumában a dicsőséges
trónjára ülő Király, a juhok (jók) és kosok (gonoszok) szétválasztója, és
a mennybe, illetve a pokolra küldője (Mt 25,31-46).
Az apokaliptikus esemény ebben az evangéliumi részletben új képpel bővül,
hasonlatként a vízözön borzalmas pusztításának képét idézi. Pontosabban a vízözön
előtti felelőtlen viselkedést, ami olyan, mint Noé napjaiban volt.
Miközben Noé bárkát épít, a nép éli a maga gondtalan életét, és csak akkor kapnak
észbe, amikor jön a vízözön, és elsodorja őket, valamennyit. Erre elhangzik
a felszólítás: "Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok!"
2) Tolvaj?
Új, furcsa kép is szerepel a történetben, az Emberfia eljövetelének összehasonlítása
a tolvaj képével. "Ha tudná a házigazda, mikor jön a tolvaj, nem engedné betörni őt".
A figyelmeztetés: az Emberfia érkezését sem tudja senki, ezért mindig készen
kell állni érkezésére.
A félelemkeltés zavar engem az apokaliptikus képben, és ebben a tolvajképben
is. Féljetek, rettegjetek, állandó félelemben éljetek, mert érkezik az örök bíró,
aki elvégzi a végső leszámolást rajtatok.
3) A szerető Isten
Ugye mindannyian tudjuk, hogy Jézus nem erről a vérengzős, igazságosztó
és bosszúálló Istenről beszélt nekünk? Az örömhír prófétája és tékozló fiú
apjának képe messze távol áll ettől a borzadálytól!
Kérdezem: A halálunk óráján, akár a világ végén miért is változna meg a Szeretet
Istene velünk szemben? És az ő követe, a názáreti Jézus, aki azért jött,
hogy bűnösöket megmentse, mitől változna át ítélő bírává?
Az én Istenem, az én Jézusom nem a tolvajként érkező apokaliptikus, végítélkező Isten,
hanem a Jó Pásztor.
- Emlékezzetek az elbitangolt bárányra és a Pásztorra, aki utánamegy az elkóboroltnak.
És megtalálva azt, nyakába veszi bárányát, hogy visszavigye a közös akolba! (Lk
15,3). Vagy stílusosan fogalmazva, odaviszi báránykáját a betlehemi Gyermek jászlához!
[Kovács László, Budapest]
"Legyetek ezért felkészülve rá ti is, hogy abban az órában, amelyikben nem gondoljátok, megérkezik az emberfia." (Mt 24,44)
- Hogy állok a virrasztással?
- Mit szeretek csinálni alvás helyett?
- Mikorra számítok Jézus megjelenésére?
