A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.
2016. június 5. - Évközi. 10.
vasárnap
Lk 7,11-17 - Hitet ébreszteni
A naimi ifjú feltámasztásának a történetét Jézus születése után kb. 80-90
évvel jegyezte le Szent Lukács evangélista. A pogányságból megtért keresztényeknek
írta evangéliumát. Az a cél lebegett a szeme előtt, hogy abban, aki olvassa
az őáltala leírt evangéliumot – Jézus földi működése után majdnem egy évszázaddal
–, hitet ébresszen Jézus iránt.
Nem csak a több ezer évvel ezelőtt élt embereknek, de a mai kor embereinek
is szükséges a hit felébresztése. Hogyan lehet ezt a mai korban elérni? Hogyan
lehetne felrázni, felszítani a huszonegyedik században élő ember hitét?
El kell mondani, tovább kell adni. Szent Pál apostol már kétezer évvel ezelőtt
megállapította: a hit hallásból ered. El kell mondani, hogy miért hiszünk.
Ha nem mondjuk el, nem közöljük, ha nem esik róla szó, akkor nem is hallanak
róla, nem is tudnak róla, így nem is jut el a tudatukig. Apáról fiúra, fiúról
az ő gyermekére, és így tovább, kell továbbadni, átadni, közölni hitünket.
Hitet ébreszteni tehát úgy tudunk, ha továbbadjuk, elmondjuk hitünket, hogy
hallják az emberek.
Hiteles szavakkal, hiteles mondatokkal, tanítással biztatjuk a hitre azokat,
akik nem hisznek vagy akiknek meggyengült a hitük. Olyan szókészletet kell
alkalmazni, olyan mondatokat, gondolatokat átadni, amelyeket megértenek a
mai korban élő emberek. Menekülni kell a fellengzős, tartalmatlan frázisoktól.
Hiába mondunk szép teológiai, tudományos kifejezéseket, amikor a hitet át
akarjuk adni, nem sokra megyünk vele, ha nem értik meg a megszólítottak.
A Mária Rádiónak van egy olyan adása, amelyben hitükről, hitre jutásukról,
megtérésükről beszélnek különféle foglalkozású emberek. Keresetlen szavakkal,
egyszerűen, érthetően mondják el hitre jutásukat, beszélnek istenhitükről.
Mindenkinek tanulságos lehet ez. Azoknak is, akik hívők, mert nekik erősítheti
a hitüket mások példája. Azoknak is, akik kételkednek, gyengék a hitben,
mert megragadhatja, megerősítheti őket mások életpéldája.
Több ezer évvel ezelőtt is szükség volt hitébresztésre. Ezt tette meg többek
között Szent Lukács evangélista a naimi ifjú történetének elbeszélésével.
Ma még inkább szükség van a hitébresztésre. A magunk módján és a magunk lehetőségei
között mi is járuljunk hozzá kortársaink, családunk hitének ébresztéséhez!
[Gyűrű Ferenc, Egyed]
"És megpillantva őt az Úr, megesett rajta a szíve, és azt mondta neki: Ne sírj!" (Lk 7,13)
- Milyen sorsok tudnak leginkább megindítani?
- Mit vált ki bennem mások sírása?
- Hogyan tudok vigaszt nyújtani? Mivel?
2016. június 12. - Évközi.
11. vasárnap
Lk 9,18-24 - Lk 7,36-8,3 – őszinte
bűnbánat
Ebben a szentírási szakaszban egy gyönyörű, megtisztító erejű találkozásnak
vagyunk a tanúi. Zokogva, átérezve hibái súlyát, szívében érezhetően átélt és
megélt bánattal jön Jézushoz az asszony. Látva ezt a beismerést, ezt az átélt
bánatot, Jézus megbocsát neki.
Mindennapjainkban, környezetünkben, kisebb-nagyobb közösségeinkben is nagyon
fontosak ezek a mozzanatok. A hiba, a bűn beismerése, és az őszinte, szívből
jövő bánat. Ezek szükségesek a mindennapi, a hétköznapi egymás mellett éléshez.
Fontosak ezek a mozzanatok, az őszinte beismerés és az őszinte bánat, a nagyobb
közösségek életében is. Egy népnek, nemzetnek, országnak az életében. Ahhoz,
hogy a múlt sebein, a különféle diktatúrákban elkövetett embertelenségeken, jogfosztásokon
túl tudjon lépni egy társadalom, fontos lenne a bűnök őszinte beismerése.
De a kisebb közösségekben, a családokban is lényeges lenne belátni a sértéseket,
a hibákat, és őszintén megbánni azokat. Ekkor áll helyre a béke, és ekkor fog
uralkodni ott az őszinte szeretet.
II. János Pál pápát egyik külföldi útja alkalmával a repülőgépen kérdezték az újságírók. "Szentatya, Ön
annyiszor bocsánatot kért már az egyház által elkövetett bűnökért. A diktátorok,
akik annyi szenvedést, fájdalmat, halált okoztak a népüknek, hallgatnak e téren." A
Szentatya széttárta a kezeit, és azt mondta: "Úgy látszik, bocsánatot kérni csak
mi tudunk."
Ha azt gondoljuk, hogy nincs kiút, akkor gondoljunk mindig a mai evangéliumi
jelenetre. De ne feledjük el, fontos a beismerés és a szívből jövő bánat!
[Gyűrű Ferenc, Egyed]
"...és megállva hátul a lábánál, zokogva, könnyekkel kezdte áztatni a lábát és hajával letörölte és megcsókolta a lábát és beolajozta kenettel." (Lk 7,38)
- Milyen bátran mutatom ki érzelmeimet?
- Mit viszek, ha vendégségbe megyek?
- Mi alapján szoktam megítélni az embereket?
2016. június 19. - Évközi.
12. vasárnap
Lk 7,36-8,3 - Szeretni a keresztet?
A Passió című filmben van egy elgondolkodtató jelenet.
Amikor viszik Jézust a vesztőhelyre, megkapja keresztjét, és ekkor feltűnő módon
elkezdi simogatni, ölelgetni azt. Ezt a meglepő gesztust a rendező, Mel Gibson
még azzal is kiemeli, hogy az egyik lator szájába adja a néző fejében is
felötlő kérdést: "Mit ölelgeted a keresztet, hiszen erre fognak fölfeszíteni!?" És
valóban jogosnak tűnik a kérdés: Lehet szeretni a keresztet? Különösen most
gondolhatjuk ezt, amikor Jézus szavait hallhattuk: "Aki utánam akar jönni,
tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen." Ha a
Krisztus-követés kereszthordozást jelent, akkor milyen lelkülettel kell viselni?
Szeretettel vagy panaszkodva?
Szent Josemaría Escrivá írja: "Igen, Krisztus követése valóban azt jelenti, hogy
hordozni kell a keresztet... Ő maga mondta. Ennek ellenére mégsem hallom szívesen,
ha olyan emberek, akik szeretik az Urat, túl sokat beszélnek a keresztről és
lemondásról: mert aki szeret, az örömmel hoz áldozatot akkor is, ha nehezére
esik..."
Úgy is mondhatnánk, hogy aki szeret, az nem fogja tehernek érezni az áldozatot és
a kereszthordozást. Vegyük például a házasság kötelékét. Sokszor bizony lemondást és önkorlátozást
jelent a házasság. De aki szereti a házastársát, a családját, az nem fogja felemlegetni,
hogy mennyi terhet jelent ez neki, és milyen nehéz így neki a családban. Nem
panaszkodik, mert szeret.
Mit jelent a kereszt naponkénti felvétele? Jézus arra buzdítja követőit, hogy
mindennap vegyék fel keresztjüket. Persze nem valamiféle pszichikai önkínzásra,
szenvelgésre kell gondolnunk. Még kevésbé arra, hogy nekünk kellene kitalálnunk
valamilyen szenvedést. Itt az élet elkerülhetetlen helyzeteiről, a Jézus követéséből
fakadó nehézségek vállalásáról van szó.
Az ember nem csupán attól lesz Jézus-követő, hogy ismeri az ő tanítását, hanem
attól is, hogy szeretettel vállalja azokat a helyzeteket, amelyekkel az élet
mindennap megterheli őt. Örök sorsunk végső soron azon fordul meg, hogy mit vállalunk
mindennap. Az istenszeretetet, amely elmegy akár önmagunk megvetéséig is, vagy
az önszeretetet, amely elmegy Isten megvetéséig?
[Gyűrű Ferenc, Egyed]
"Mindenkihez szólt azonban következoképpen: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl cölöpjét naponta és kövessen." (Lk 9,23)
- Kinek követőjének érzem magam?
- Számítok arra, hogy lesznek követőim?
- Mire számítok a hatalmasok részéről
elvhűségemért?
2016. június 26. - Évközi.
13. vasárnap
Lk 9,51-62 - Jézus követése
A Passió című filmben van egy elgondolkodtató jelenet.
Amikor viszik Jézust a vesztőhelyre, megkapja keresztjét, és ekkor feltűnő módon
elkezdi simogatni, ölelgetni azt. Ezt a meglepő gesztust a rendező, Mel Gibson
még azzal is kiemeli, hogy az egyik lator szájába adja a néző fejében is
felötlő kérdést: "Mit ölelgeted a keresztet, hiszen erre fognak fölfeszíteni!?" És
valóban jogosnak tűnik a kérdés: Lehet szeretni a keresztet? Különösen most
gondolhatjuk ezt, amikor Jézus szavait hallhattuk: "Aki utánam akar jönni,
tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen." Ha a
Krisztus-követés kereszthordozást jelent, akkor milyen lelkülettel kell viselni?
Szeretettel vagy panaszkodva?
Szent Josemaría Escrivá írja: "Igen, Krisztus követése valóban azt jelenti,
hogy hordozni kell a keresztet... Ő maga mondta. Ennek ellenére mégsem hallom
szívesen, ha olyan emberek, akik szeretik az Urat, túl sokat beszélnek a keresztről és
lemondásról: mert aki szeret, az örömmel hoz áldozatot akkor is, ha nehezére
esik..."
Úgy is mondhatnánk, hogy aki szeret, az nem fogja tehernek érezni az áldozatot és
a kereszthordozást. Vegyük például a házasság kötelékét. Sokszor bizony lemondást és önkorlátozást
jelent a házasság. De aki szereti a házastársát, a családját, az nem fogja felemlegetni,
hogy mennyi terhet jelent ez neki, és milyen nehéz így neki a családban. Nem
panaszkodik, mert szeret.
Mit jelent a kereszt naponkénti felvétele? Jézus arra buzdítja követőit, hogy
mindennap vegyék fel keresztjüket. Persze nem valamiféle pszichikai önkínzásra,
szenvelgésre kell gondolnunk. Még kevésbé arra, hogy nekünk kellene kitalálnunk
valamilyen szenvedést. Itt az élet elkerülhetetlen helyzeteiről, a Jézus követéséből
fakadó nehézségek vállalásáról van szó.
Az ember nem csupán attól lesz Jézus-követő, hogy ismeri az ő tanítását, hanem
attól is, hogy szeretettel vállalja azokat a helyzeteket, amelyekkel az élet
mindennap megterheli őt. Örök sorsunk végső soron azon fordul meg, hogy mit
vállalunk mindennap. Az istenszeretetet, amely elmegy akár önmagunk megvetéséig
is, vagy az önszeretetet, amely elmegy Isten megvetéséig?
[Gyűrű Ferenc, Egyed]
"A Szabadító azonban így szólt hozzá: egy sem alkalmas az Isten királyságára, aki az ekére veti a kezét és hátranéz." (Lk 9,62)
- Ki, mi tart vissza a teljesebb Krisztus-követéstől?
- Ki, mi tart vissza az Isten Országának hirdetésétől?
- Merre nézek, amikor új barázdát szánt
az ekém?