A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2016. január 3. - Karácsony
utáni 2. vasárnap
János 1, 1-18 - A megkeresztelt
filozófia
A Jézus-születés időszakában érdekes születésre fordítja
figyelmünket az ún. János-prológus, János evangéliumának bevezetője. Hogyan
is született ez a bevezető, amely a Logoszról szól, s amit a mi fordításunk
Igének fordít?
1) A görögök
A logosz görög szó, jelentése szó, beszéd, de jelenti valaminek a lényegét,
az értelmi képességet és annak működését is.
A korai görög filozófusok közül Hérakleitosz nemcsak az univerzum rendjének,
hanem forrásának, működtetőjének és fenntartójának tekintette a logoszt,
végül az emberi megértést és annak kifejezését is értette rajta.
Platón szerint a logosz az értelmi intelligencia, amely értelmes renddel
látja el és irányítja a világot.
2) A zsidók
A Logosz a zsidó Bibliában mint az Isten szava, a teremtés eszköze és a
természet irányítója szerepel.
A görög kultúra és a zsidó vallás találkozásakor a hellenista irodalomban
a két szemlélet egyeztetésére történt kísérlet a zsidó vallásbölcselők
körében.
Fontos szereplő számunkra ebben a kísérletben Alexandriai Philón,
aki Jézus korában élt (Kr. e. 20 - Kr. u. 50). Alexandriai nemes családból
származott,
a család kapcsolatban volt a Heródes dinasztiával és a római császári udvarral
is (Gaius Caligula).
Philón szerint a filozófia rendeltetése a bibliai kinyilatkoztatásból megismert
bölcsesség szolgálata. Ennek megfelelõen az ő gondolkodásában a Logosz
központi helyet foglalt el. Nagyon röviden: a Logosz Isten legfőbb hatalma,
amely egyesíti Isten értelmét, erejét és jóságát. A Logosz Istennek "másolata",
amelyen keresztül a világ rendje és az emberi intelligencia teremtetett.
A Logosz a bibliai Bölcsesség és Törvény, amely Isten gondolatainak és
ideáinak legátfogóbb kifejezése, ami viszont a Törvénnyel, a Tórával azonos,
minden teremtés mintájával, azzal a Törvénnyel, amely mindent fenntart
és irányít.
3) A keresztények
Az eddigiekbõl könnyen felismerhetjük, hogy honnan származik János evangéliumának
bevezetője.
Annak idején Alexandriai Philón átvette a hellenista Logosz-tant, és alkalmazta
a zsidó Bibliára. A János-evangélium pedig megkereszteli Philón vallásfilozófiáját
úgy, hogy a görög és zsidó Logoszt egyszerűen behelyettesíti a názáreti
Jézussal, akit ő Isten fiának és a világ megváltójának nevez.
Vagyis az isteni Logosz jelent meg Jézusban, aki által lett a világ, és
aki a világba jött Bölcsesség és Kegyelem (=Szeretet), akit a világ nem
fogadott be.
Noha megjelent a Keresztelő, aki elõre hirdette a Világosság eljövetelét,
az igazság és kegyelem megjelenését a világban. Tanúságot is tett róla.
A világ nem fogadta be a világ Világosságát, akik azonban befogadják, maguk
is a Világosság fiai lesznek.
- Az új filozófiai nézeteket később is "megkeresztelte", beolvasztotta
magába a kereszténység (pl. Aquinói Tamás a skolasztikus filozófiát, Teilhard
de Chardin a fejlõdéselméletet stb.), és a divatos nézetek hívei lelkesen
vallották is ezeket. Csakhogy ezek nem pótolhatják a názáreti Jézus örömüzenetét,
amely életünk boldogságának feltétele, és amely így hangzik: "Szeressétek
egymást, amint én szerettelek titeket" (Jn 15,12)!
[Kovács László, Budapest]
"Övéi közé jött és az övéi nem fogadták be." (Jn1,11)
- Kiktől várom leginkább, hogy elfogadjanak?
- Kinek szoktam csalódást okozni?
- Mennyire szeretek felvilágosító munkát végezni?
2016. január 10. Jézus keresztelkedése
Lk 3,15-16.21-22 - A megkeresztelt
nem keresztelt
A víz tisztít. Megtisztítja a testet a szennytől, így alkalmas eszköz a
lélek tisztulásának jelképezésére. Éppen ezért a vallások gyakorlatában az ősi
totemizmustól kezdve a misztériumvallásokon át Keresztelő János bemerítő szertartásáig
megtaláljuk a vízbe merítést vagy vízzel leöntést. A különös csak az, hogy Jézus
bemerítkezik Jánosnál, de ő maga senkit nem merít be (Jn 4,2).
1) János bemerítő mozgalma
A zsidó nép Messiás-várása felfokozott volt Jézus korában. Ekkor jelenik meg
egy nagy hatású próféta: János, Erzsébet és Zakariás pap fia, aki a pusztában
nevelkedik. Minden bizonnyal abban az esszénus közösségben, amely kivonult
a Városból és Templomból, azok vezetőinek bűnössége miatt. János kivált
a közösségből, és a Jordán-folyónál a Messiás érkezését hirdette a végítélet
prófétájaként. Megtérésre szólította fel a népet, és a megtérés jeleként vízbe
meríttette az embereket. A nép őt magát már-már magának a Messiásnak gondolta.
Ez ellen tiltakozik azzal, hogy ő csak vízzel keresztel, de a Messiás Lélekkel
és Tűzzel fog keresztelni, búzáját a csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig
olthatatlan tűzre veti.
2) Jézus tanítványgyűjtő mozgalma
Jézus a nagy Keresztelőnek rokona volt, aki apja műhelyében ácsként
dolgozott. Õ is elment a Jordánhoz, és ő is bemerítkezett, vagyis csatlakozott
János bemerítő mozgalmához. De nem lett a végítélet prófétája, János lefejezése
után sem. A víz másként hatott rá. Könnyen elgondolható, hogy az aszkéta János
kezei között a vízben fuldokolni kezdett. A vízből felbukkanva pedig a napnál
világosabb lett számára, hogy vízbefojtós, fejszés, tűzben égető Isten
nincsen. Mély lélegzetet vett, és hálával gondolt az ő Istenének új arcára:
az Atyára. Ezután a negyvennapos pusztai magányban átgondolja ezt az istenélményt,
aztán elindítja a maga mozgalmát, a szelíd Lélek és szerető Atya hirdetését.
Tanítványgyűjtésbe kezd.
3) A János-tanítványok és Pál beavató szertartása
Tudjuk, hogy Jézus tanítványai közül többen János tanítványai közül kerültek
ki (Jn 1, 35-51). Õk nyilván követték első mesterük példáját. Evangéliumában
János (az evangélista) leírja, hogy "Jézus Júdea földjére ment tanítványaival.
Ott tartózkodott velük, és keresztelt" (Jn 3,22), majd később folytatja,
hogy "a farizeusok úgy értesültek, hogy Jézus több tanítványt szerez, és
többet keresztel, mint János. Valójában Jézus maga nem keresztelt, hanem csak
a tanítványai" (Jn 4,2). A keresztelés mint beavató szertartás a keresztény
egyházakban legfőképpen Pál apostol teológiájának köszönhető. Õ a zsidó
körülmetélési szertartás helyébe a keresztség szertartását helyezte, amely a
katekizmus szavai szerint "megszabadít az eredeti bűntől és minden
más bűntől, és Isten gyermekeivé és az egyház tagjává teszi az embert".
- A jézusi missziós parancs (Mt 28,19) már az ősegyház gyakorlatát fogalmazhatja
meg, amelyből azért világosan kiderül, hogy előbb Jézus tanítványává
kell lennünk, a víz csak azután jöhet, megtérésünk és Jézusnak való elköteleződésünk
jeleként.
[Kovács László, Budapest]
"Sok és különféle buzdítással evangelizálta aztán a népet." (Jn 3,18)
- Kiket gyűjtök magam köré?
- Mennyire fajsúlyosak tetteim, szavaim?
- Milyen buzdítással élek a környezetemben?
2016. január 17. - Évközi
2. vasárnap - A kánai menyegző
János 2,1-12 - Vízből bor?
Gyerekként roppantul élveztem a bűvészeket, ahogy a kalapból kirepítik a
galambokat, vagy később a legdurvább varázslatot, amikor kettéfűrészelnek
egy ládában egy nőt, aki pár pillanat múlva kacagva ugrik elő a ládából.
Felnőtt fejjel elgondolkodom az én Jézusomról. Kérdezem magamtól, hogy ott
kinn a pusztában arra készült-e fel, hogy csodajeleket tegyen, varázserejével
elbűvölje tanítványait és hozzá tóduló tömegeket? Milyen Jézus volna nekem
szimpatikus, mondjuk a kánai menyegzőn?
1) Első út a tanítványokkal
A Jordán vizében történt istenélménye után a pusztában elhatározza, hogy tanítványokat
gyűjt, akiknek elmondja, kicsoda az Isten. Talán Jahve, a zsidó törzsi Isten,
a hadak ura és Istene? A végítéleten minden bűnt megtorló, bosszúálló Isten?
Vagy az Apánk, aki csak szeretni tud? Még ha gonoszok vagyunk, akkor is szeret,
és addig szeret, míg viszont nem szeretjük.
Az első tanítványok Keresztelő Jánostól átpártolnak hozzá, és ő a
Jordántól hazatérve Názáretbe, meglepi anyját az új barátokkal. Anyja pedig meglepi őt
a kánai rokon lakodalmának hírével. Anyja kétségbe is esik, amikor megtudja,
hogy fia be akar állítani hetedmagával a lagziba.
2) Hétnapos lakodalom Kánában
A zsidóknál hét napig tartott a lakodalom. Elképzelhető, hogy a szegényes
Mária-rokonok mennyire megijedtek, mikor a názáreti Mária fia megjelenik szedett-vedett
csapatával. De mit tehet ilyenkor az ember, jó képet vág a dologhoz. Az ifjú
pár pedig megöleli, megcsókolja a kedves rokont, és leültetik a vendégeket. A
szertartás egy hétre elosztva csodálatos, de a bor egy hétre biztosan nem elég.
A násznagyot, aki felelős a zökkenőmentes ünneplésért, majd' megüti
a guta, de Jézus anyjában is csak fokozódik a feszültség. Noszogatni is kezdi
a fiát, aki bizony nem a legkedvesebb az édesanyjához.
3) A víz és a bor
A keleti elbeszélésmód nagyon bűvöletes. Ha felkel a Nap, azt nem ilyen pőrén
mondják el, ahogy mi, nyugati racionalisták, hanem szépen, színesen, keletiesen.
Valahogy így: "A horizonton égő tűzgolyóként fénylőn megjelent
a nappal Csillaga, arany sugaraival elborítja a Földet...". (De abbahagyom,
mert úgysem tudom a nyelvüket).
Szóval térjünk vissza a vízhez és borhoz! Kinn a korsók már tele vízzel, benn
a poharak üresen. Itt az idő a csodára! Töltsétek tele a poharakat! És akkor
Jézus elmondja istenélményét, amely ott a Jordánnál, a vízben történt. És megigézi
hallgatóit a világ legcsodálatosabb hírével: Az Isten csupa Szeretet!
- És ekkor a víz is borrá változik a násznép szájában, és az istenfélelem istenszerelemmé
válik a szívükben. Örülnek és örvendeznek, egymás nyakába borulva… Ha volt, akkor
csak ez lehetett a Jézus szándéka szerinti kánai csoda, Jézus első csodája.
[Kovács László, Budapest]
"Övéi közé jött és az övéi nem fogadták be." (Jn 2,2)
- Kitől várom leginkább, hogy elfogadjanak?
- Kinek szoktam csalódást okozni?
- Mennyire szeretek felvilágosító munkát végezni?
2016. január 24. - Évközi 3.
vasárnap - Jézus Názáretben
Lk 4,14-21 - Jézus ámulatba ejt
"Megvilágosodása" után Jézus a Jordántól és a pusztából Galilea vidékére
ment. Tanító körútján tanítványaival Názáretbe is eljutott. Názáretbe, ahol nevelkedett,
és ahol apja mellett ácsként dolgozott. És ahonnan, felszámolva mesterségét,
elhagyva anyját és otthonát, elindult a nagyvilágba.
1) A názáreti zsinagógában
Elgondolható, hogy az egész kisvárosban micsoda izgalom uralkodhatott el, hiszen
az egész tartományból hozzájuk is eljuthattak a hírek. A zsinagóga bizonyára
teljesen megtelt a hírneves "földi" meghallgatására. A zsinagógában
minden férfi olvasásra jelentkezhetett. Jézus természetesen szólásra jelentkezett
a zsinagóga elöljárónál, aki az Izaiás-tekercset adta át neki. A tekercset
kibontva Izaján 61. fejezetének 1-2. verse állt előtte.
2) A felkent próféta küldetése
A zsidóknál az ókorban a prófétákat, királyokat és főpapokat olajjal kenték
fel küldetésük teljesítésére.
Döbbenetesen hangozhattak a szavak Jézus szájából: "Az Úr Lelke rajtam, ő kent
föl engem…" Hát még a küldetés egyáltalán nem "lelkiző",
hanem az egész társadalmat érintő (szociális) programja: örömhír a szegényeknek,
gyógyulás a megtört szívűeknek, szabadulás a raboknak, világosság a vak
(vezetőknek), szabadulás az elnyomottaknak, kegyelmi esztendő (Jóbel-év)
az egész népnek. Ez az utóbbi azt jelentette (többek között), hogy minden 50.
esztendőben vissza kellett adni eredeti tulajdonosának vagy leszármazottjának
azt a földet, a telket és házat, amely az előző években idegen kézre
került!
3) Jézus ámulatba ejt
Megdöbbentő csend állhatott be a zsinagógában. Csak a tekercs susogását
lehetett hallani, amint Jézus összetekeri azt, majd átadja a templomszolgának,
és leül.
Most, most mi következik? Minden szemben felcsigázott érdeklődés. Mindenki
átérzi a pillanat magasztosságát és fenségét. És bekövetkezik a kijelentés: "Ma
beteljesedett az Írás…!"
Jézusnak a felolvasott részhez fűzött szavai nincsenek lejegyezve. De miről
is szólhattak volna, mint az "új Isten" meghirdetéséről, az
Atyáról; az új világ megteremtéséről, az Isten Országáról, ahol beteljesednek
az írás szavai.
A szavak átizzítják még a falakat is, és a "megvetett város", Názáret
szegény népe elájul a hallatlan, mesébe illő szavakon.
- De rövidesen bekövetkezik a felocsúdás… Ugye mi is hogy elbűvölődtünk
az Ország eszményeitől, az alternatív társadalom álmától és… Még álmodunk
tovább? Vagy felocsúdtunk? Hiszünk-e még a Prófétának?!
Január 31. - Évközi 4. vasárnap - Jézus Názáretben -
[Kovács László, Budapest]
"Maga pedig a zsinagógákban tanított, mindenkit állásfoglalásra késztetve." (Lk 4,14)
- Mennyire keresem az emberek közelségét, az Isten közelsége helyett?
- Mennyire szokott megelőzni a hírem?
- Milyenek a hétvégi szokásaim?
2016. január 31. - Évközi 4. vasárnap - Jézus
Názáretben
Lk 4,21-30 - Jézust kiűzik
A magasztos igék
után, igen, felocsúdik a tömeg. Mozgolódás
támad. Mit képzel ez, kicsoda ő? Nem a József, az ács
fia?! És akkor fordul a tömeghangulat.
1) A csodavárók
Jézus végignéz a zsinagógát megtöltő tömegen.
Látja őket, a zsinagóga főnökétől kezdve
az utolsó ácsinasig. Látja saját földijeit,
rokonait, melóstársait. Kirajzolódik arcukon a féltékenység és
a lenézés a magas röptű szavak hallatán. Valami
ilyet gondolhattak magukban: "Szép-szép, amit mondasz, földi,
de mi tudjuk, hogy senki fia vagy, egy csóró ácsé.
Ne fitogtasd előttünk a tudásodat! Elég a duma, kisapám!
Mi, csóró melósok tetteket várunk! Csodát!
Azt mondták rólad, hogy csodákat tettél országszerte!
Nosza! Tégy idehaza is csodákat"
2) A próféta nem alkuszik
A próféta nem azért próféta, hogy megalkudjon,
még az anyja vagy a rokonai, földijei kedvéért sem!
A próféta nem alkuszik, nem beszél mellé. Szembeszáll
saját fajtájával, beolvas nekik. Ugyanazon a hangon, ahogy
a műhelyben beszéltek egymással. Nyersen, világosan,
semmit sem finomkodva. Tudtukra adja, hogy tisztában van azzal, hogy a
prófétának nincs becsülete saját házában, és
hazájában sem. Illés sem, és Elizeus sem Izraelben
tett csodát, hanem a pogányoknál. Illés Szidonban,
Elizeus Szíriában. Elmondhatta nekik, hogy hitetlen néppel
az Isten sem tud mit kezdeni! "Nektek nem kell az Isten Országa,
amit nektek kellene felépíteni, nektek csak az Isten csodája
kell, hogy csodáljátok, élvezzétek és tapsoljatok
neki. Ismerlek benneteket, sajnállak benneteket. Elmegyek!"
3) Lincselés
A kemény beszédre az előbb még ámuló-bámuló nép
esztelen haragra gerjed. Felugrálnak és követik a kifelé menő Jézust,
aki ilyen helyzetekben a hegyre vagy a tóra vonult vissza, hogy rendezze
gondolatait. A tömeg lincshangulatban, üvöltözve a hegy tetejéig
követi, és készek arra, hogy letaszítsák onnan.
Csak a Jézusból kiáradó határozottság
akadályozza meg, hogy hozzáérjenek.
- A csalódott ember gyilkolni is képes. Vagy másokat, vagy
magát. Mi cselekvők vagy csodavárók vagyunk? Mi mire
vagyunk ma képesek? Kitartani és élni, vagy feladni és
várni a vesztünket?
[Kovács László, Budapest]
"Ám elkezdett hozzájuk beszélni, hogy tudniillik 'ma beteljesedett
fületekben ez az írás'..." (Lk 4,21)
- Mennyire tudok odafigyelni másokra?
- Mennyire figyelek oda, ha fontos dolgok hangzanak el?
- Mit vált ki belőlem, ha a figyelem központjába kerülök?
