A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2015. november 1. - Mindenszentek
ünnepe
Mt 5,1-12 - Út a boldogsághoz
Mindenki vágyakozik a boldogságra. Ha valakit megkérdezünk: Boldog akarsz
lenni, vagy boldogtalan? - egész biztosan azt válaszolja: "Boldog!"
Mindenki boldog szeretne lenni, de úgy látszik, hogy nehéz megtalálni a boldogsághoz
vezető utat. Jézus tanácsát világosan olvashatjuk a Szentírásban. Híres
Hegyi beszéde azzal kezdődik, hogy nyolcféle embert boldognak hirdet. Jézus
a nyolc boldogsággal saját életmódját írja le. Ő élt szegényként, ő sírt
a sírókkal, ő volt szelíd és alázatos szívû, ő éhezett az Atya akaratának
teljesítésére, az ő szíve volt átlátszóan tiszta, ő a békesség adója, őt
üldözték és ölték meg az isteni igazságért. Jézus élte a nyolc boldogságot, és
ezért tudta hirdetni is. Aki nem éli azt, annak voltaképpen nincs joga beszélni
róla. Tiszta képmutatás, ha egy jólétben dúslakodó ember boldognak hirdeti a
szegényeket, azzal a hátsó gondolattal, hogy nyugton maradjanak, és türelmesen
viseljék nyomorukat.
Felment a hegyre, elmélyült az övéivel.
Fiatal koromban nem tudtam mit kezdeni ezzel a résszel. Nem erről a világról
szólt. Ha élni akarsz egészen máshogy kell tenned. Ahogy jönnek az évek, tisztul
a kép, hogy mi is az élet lényege? Nem az erő, hanem az engedés - elfogadás.
Mennyi mindent kaptam, jót, kevésbé jót? El tudom fogadni, el tudom engedni?
[Feketes Tibor és Zsuzsa, Székesfehérvár]
"Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten
fiainak neveztetnek."
(Mk 5,9)
- Kiknél, mivel váltok ki békétlenséget?
- Törekszem-e arra, hogy békességszerző legyek? Hogyan?
- Békességteremtő vagyok saját magamban is? Mivel érem el?
[Angel]
2015. november 8.
- Évközi
32. vasárnap
Mk 12,38-44 – A kevesebb néha több
Az írástudók
a néphez képest képzett, tanult emberek voltak, akiknek az volt a feladatuk,
hogy az igazságot kutassák és a tudásukat megosszák az emberekkel,
s ezzel Isten útjára vezessék őket.
Jézus arra mutat rá, hogy tudásunkkal ne kérkedjünk, ne tartsuk magunkat többre,
és ne várjunk ezért tiszteletet és kiváltságokat. Tudásunkat is Istentől
kaptuk, tehát senki ne gondolja magáról, hogy ő mindent tud, és mindenkinél,
még Istennél is jobban tudja a dolgokat.
Az emberek véleményétől függök? Többre tartom magamat másoknál, és ezért
különleges tiszteletet várok?
Akiknek több adatik, attól többet is várnak el. Vonatkozik ez a tudásra, de a
pénzre is. Mindegyikből adni kell másoknak, de önzetlenül, szeretetből,
és nem a fölöslegből, vállveregető érzéssel! Aki a kevésből ad,
mindenét odaadja, az értékesebb Isten szemében, mint aki a sokból juttat egy
kis morzsát.
A fölöslegemből adok? Időt, pénzt, tudást?
[Bognárné Süveges Kinga, Székesfehérvár]
"Azután odajött egy szegény özvegy, bedobott két leptounkot, vagyis egy kvadránust." (Mk 12,42)
- Mennyire hivalkodó az adakozásom?
- Mennyire érdekel, hogy mások mennyire mit adnak?
- Tudok-e a szükségesből is adni?
[Angel]
2015. november 15. - Évközi
33. vasárnap
Mk 13,24-32 – Vigyázzunk az időnkre!
Milyen a mi időfogalmunk? Mennyiségi vagy minőségi?
Mindennek ideje van életünkben: a vidámságnak, a sírásnak, a felkelésnek, a lefekvésnek,
a vetésnek, az aratásnak, a madarak költözésének, a hold felkeltének. Ha elérkezik
az idő, semmi sem tudja megakadályozni az események bekövetkeztét.
Az idő felismerése, beosztása a mi kezünkben van. Legyen helye az életünkben
a megélt időnek. Ne engedjük, hogy csak sodorjanak bennünket az események,
hanem felelősséggel bánjunk a számunkra kimért idővel, aminek része
lehet a változás, a felismerés, a bűnbánat, az állhatatosság, a bátorság,
a megtérés…
Isten is szán ránk időt, és elérkezik hozzánk a meghallgatásban, a kegyelemben,
az áldásban, a gyógyulásban…
Kinek van hatalma életünk fölött? Annak, akinek a kezében vagyunk, az fog magával
ragadni. Figyeljünk életünk jelzéseire! Nyugalomban, békességben, harmóniában,
szeretetben élünk?
Isten eljött hozzánk tegnap, Isten velünk van ma, Isten eljön hozzánk holnap,
és egyszer majd eljön értünk. Fontoljuk meg, hogyan élünk!
[Papp Zoltán és Pappné Márta, Székesfehérvár]
2015. november 22. - Krisztus
király ünnepe
Jn 18,33-37 – Kitartás a végsőkig
Ez a történet Jézusnak
a földi hatalommal való ütközését mutatja be. Itt már nemcsak kellemetlenségek
érik, hanem valóságosan is megjelenik az állam, amely
a számára veszélyes egyént akár ki is végzi. Márpedig akit királynak neveznek,
és lázadást szíthat, arra ez a sors vár.
Ezzel Pilátus és Jézus is tisztában van, ennek ellenére nem szokványosan zajlik
a kihallgatás. Pilátus ideges, szeretne túl lenni az egészen, hatalmával nem
tud élni, nincs eszköze Jézus megfélemlítésére. Jézus nyugodt, ő irányítja
a "beszélgetést", kifejezi, hogy nincs fölötte földi hatalom, bár védtelennek
és kiszolgáltatottnak tűnhetne így, megkötözve. Az ő hatalmát nem az
erőszak és a félelem tartja fenn. Jézus magabiztosságát csak a letisztult
cél és önazonosság biztosítja. Az ő országa nem e világból való.
Érdemes számot vetni, hogy ki az a személy vagy cél, akiért vagy amiért mindent
megtennék? Vállaljuk-e minden körülmény között a hitünket, elveinket? Tudunk-e
tanúságot tenni családban, közösségben, munkahelyen....?
Látszik-e rajtunk,
hogy kihez tartozunk? Jobb-e a világ általunk?
[Cseh András, Székesfehérvár]
"A Szabadító azt felelte: Az én királyságom nem ebbõl a világból való..." (Jn 18,36)
- Mennyire idegen tőlem a hatalom és az erő világa?
- Mennyire vállalom sebezhetőségemet?
- Mennyire vállalom az elveimet, ha az kényelmetlenséggel is jár?
