"A tanítványok el is mentek és beértek a városba és úgy találták, ahogy mondotta nekik és elkészítették a pászkabárányt." (Mk 14,16)

   - Mire terjed ki a vendégszeretetem?
   - Mennyire vagyok szavahihető?
   - Mi az, ami az egyének döntésétõl függ?

[Angel]

---

2015. június 14. - Évközi 11. vasárnap
Mk 4,26-34 - Jézus bizalma

Jézus küldetése Isten Országának meghirdetésére irányult. Ezért tanította a tömegeket. Mivel hamar belátta, hogy a sokaság inkább a csodáiért követi, mint a mondanivalójáért, ezért kis közösséget alakított, amelyben személytől-személyig érő kapcsolatban tárta fel Országa titkait. Példabeszédei jelentését alaposan megmagyarázta nekik, hiszen apostolainak, azaz küldötteinek feladatuk lesz tartalomban és formában hitelesen folytatni Mesterük szolgálatát.
A tanítványok türelmetlen emberek voltak. Azt remélték a Messiástól, hogy általa hamarosan teljesülnek emberi vágyaik. Õket is meghatározták a csodavárók látszólagos sikerei: betegek pillanatok alatti meggyógyulása, ördögtől megszállottak látványos szabadulása, a kenyérszaporítás tapasztalata stb. Ezek láttán nem értették a "Mennydörgés fiai", hogy miért nem pusztítja el az elutasító szamariaiakat. Nem akarták tudomásul venni a Jézusra váró szenvedések bejelentését. Az emmauszi tanítványok mélységesen csalódtak Nagypéntek után, mert azt remélték, hogy Jézus fogja megszabadítani Izraelt. De még Mesterük távozása előtt is azt kérdezték tőle: "Uram, mostanában állítod helyre Izrael Országát?" (Apcs 1,6).
Jézusnak a magától növekvő vetésről szóló példabeszéde türelemre inti követőit. Nem látványos jelekkel érkezik el Isten uralma, vagyis szeretete az emberekhez, hanem kitartó munkával: a vetéssel, és az elvetett mag természetébe rejtett teremtő erővel, azaz "magától".
Az apostolok Pünkösd után, az újjáteremtő Szentlélek erejével, önállóan tanúskodva lettek Jézus magvetői. A mustármag növekedéséről szóló példázatával pedig arra a bizalomra tanít, hogy a szerény kezdeményezés gazdag eredményt hoz. Az elvetett mag új magvakat terem. Akkor is van növekedés, ha nem látszik, és majd csak később lesz nyilvánvalóvá a termés.
Isten Igéjének hatékonyságát igazolja a történelemben az Egyház ókori elterjedése, valamint időről-időre való megújulása az evangéliumhoz megtértek tanúságtétele révén. Itt és most rajtam, rajtunk fordul Isten Országának épülése. A Jézussal való személyes kapcsolat, a türelmes munka és a Szó erejébe vetett bizalom vezet el a majdani aratáshoz.
Reményik Sándor Kegyelem című költeménye a "magától" egyik legszebb megfogalmazása. Miután összetört a hiábavalóságot, sikertelenséget megtapasztaló tanítvány, és ezt kimondja: A mindennapi szörnyű szürkeség / Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára, …
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy - magától - friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

[Várnai László, Balatonboglár]

2015. június 21. - Évközi 12. vasárnap
Mk 4,35-41 - Bizalom Istenben

Jézus, miután egész nap gyógyított és tanított, ráadásul este még tanítványait külön is oktatta, elfáradt. Emberi természete megkívánta az ételt, italt, szállást és alvást. Apostolai, miként az õket kísérõ asszonyok, igyekeztek gondoskodni róla. Tudták, hogy ott pihen le, ahol ráesteledik. Ezért vihettek magukkal a bárkában vánkost is számára. Jézus ezen békésen pihent. Nem aggódott az esetleges vihar miatt. Nagy nyugalommal bízott Atyjában, és számított halász tanítványai hozzáértõ hajózására is.
Ám akkora vihar kerekedett, hogy halálfélelmükben felébresztik a Mestert. Nem õt féltik, hanem önmagukat. Számon kérik rajta, hogy nem törõdik velük. Végveszélyben vannak, és nem siet segítségükre az, aki annyi halandó emberrel csodát tett. Szemrehányásuk a végig nem gondolt életösztön megnyilvánulása. Azonnali cselekvését sürgetik.
Jézus nem késlekedik, mindjárt cselekszik. Mint egy másik alkalommal is, amikor Péter süllyedni kezdett a vízen. A jelenet megírása idején már istenségérõl vallott felfogásuknak megfelelõen parancsol a szélnek és a víznek. Márk szerint ezzel a csodával isteni mivoltát mutatta meg tanítványainak. Azt, hogy isteni ereje meg tudja menteni az embert a csak testi halált okozó viharnál nagyobb veszélytõl: a Sátán kárhozatba taszító mesterkedésétõl. A vihar, az ellenszél a gonosz ellenség mesterkedésének lett a jele. Jézus vihart lecsendesítõ szófordulata pedig utal az ördögûzéseire: "Némulj el, és menj ki belõle" (Mk 1,25)! Ezekbõl kiindulva születik meg a késõbbi hitszónoki megállapítás: A bárkában emberként alszik, majd Istenként fékezi meg a gonoszt.
Visszatérve a jelenetre: Jézus számon kéri tanítványai bizalomhiányát, amelynek ellentéteként a félelmet nevezi meg. Megijedtek az ismeretlen erõtõl, amely Jézusban megnyilatkozott. Még nem képesek úgy rábízni magukat Mesterükre, mint az ószövetségi három ifjú a tüzes kemencében Istenre, amikor így szóltak: "A mi Istenünk, akit tisztelünk, ki tud ragadni minket az égõ tüzes kemencébõl, és ki tud szabadítani minket, ó király, a kezedbõl" (vö. Dániel 3,17).
A bárka a Jézust követõk jelképe lett. Sokan egy hajóban evezünk. Ha idõnként viharzónába kerülünk is, egymást megerõsíthetjük a bennünk és köztünk élõ Jézussal. Benne bizakodva elérhetjük célunkat. Egyik testvérem mondása szerint ugyanis "dupla csomagolás" véd minket. Jézus az Atyában bízva aludt a bárkában, mi viszont az Atya mellett még Jézusban is bízhatunk. Legalábbis így írja Pál apostol: "életetek Krisztussal együtt el van rejtve Istenben" (Kol 3,3).

Egy mai imádság így szól errõl:
"...gyakran nem látjuk a kiutat.
Te akkor is ott vagy a közelünkben...
És ha összeszedjük magunkat, és...
teljes bizalommal tõled kérdezzük: Merre tovább?
Akkor csodák-csodájára szívünk vihara elcsitul,
És mint égen a szivárvány, megszületik a megoldás...
Köszönöm, Uram, hogy örömben és gondban
egyaránt fogod a kezem."
(Döbrentei Ildikó)

[Várnai László, Balatonboglár]