"Kezdetben már volt a Szó és a Szó Istenhez /szóló/ volt, és ami Isten volt, az volt a Szó." (Jn 1,1)

   - Honnan számítom a kezdetet?
   - Mennyire kell keresnem szavakat?
   - Szavaim mennyire Isten felé irányulók?

[Angel]

---

2015. január 6. - Vízkereszt
Mt 2,1-12 - Mit tanulhatunk a bölcsektől?

Mi is a mai ünnepnek a mondanivalója? Erre a kérdésre tíz ember közül kilenc így felel: "Hát a háromkirályok hódolata a gyermek Jézus előtt." Csakhogy ez a válasz több szempontból is félreértésen alapul. Először is a "háromkirályok" nem királyok voltak, az evangélium "bölcsek"-et emleget. Másodszor nem is biztos, hogy hárman voltak. Az biztos, hogy többen voltak, mert az evangélium többes számot használ, de számot sehol nem említ. Az ajándékok számából szokták valószínűsíteni a hármat.
De az igazán zavaró félreértés nem is ez. Ennek forrása abban rejlik, hogy a nyugati, európai emberek agya "más srófra jár", mint a keletieké. Utóbbiak szeretnek a dolgok mélyére nézni, képesek elvontabban gondolkodni, amíg az előbbiek inkább a kézzelfogható, érzékelhető eseményeket keresik. Annak idején egymástól függetlenül alakultak ki az ünnepek. Mindkét oldalon Jézus születése az ünnep tartalma, más-más megközelítésben: nyugaton a karácsony, középpontban a betlehemi barlanggal és a pásztorokkal, keleten az Epifánia (ezt hívjuk mi magyarul vízkeresztnek) = Isten megjelenése a teremtett világban. Amikor mi, nyugatiak átvettük ezt az ünnepet is a karácsonyunk mellé, kézzelfogható, konkrét eseményeket kerestünk az ünnep tartalmául. A születés története, ami eredetileg volt, már nem jöhetett szóba, mert ezt karácsonykor már megünnepeltük. Elődeink végül is úgy találták, hogy három olyen eseményről ad hírt az evangélium, amelyből az derül ki, hogy Jézus születésével valóban az Isten jelent meg: a bölcsek hódolata, a Jézus keresztelésekor elhangzott kinyilatkoztatás és Jézus első, feltűnést keltő csodája Kánában. E három esemény közül az ünnep napján az elsőt emeljük ki, ezért a szokásos vélemény, amelyet az e gondolatsor elején idézett válasz tükröz. A másodikra az ünnep nyolcadik napján (a zsinat óta az ünnep utáni vasárnapon) emlékezünk, a harmadikra pedig a rá következő vasárnapon.
Így hát végül is a mi számunkra valóban a bölcsek látogatásáról szól a mai ünnep. Sok egyéb között megtanulhatjuk tőlük, hogyan lehet az ember szíve tele az Isten látása utáni vágyódással. Megtanulhatjuk, hogy ha alkalom nyílik e vágy beteljesülésére, nem szabad semmiféle nehézséget, áldozatot sajnálni, hogy az alkalmat kihasználjuk. Megéri! És ha nem olyan formában teljesül a vágyunk, mint amilyennek elképzeltük, akkor biztosak lehetünk benne, hogy messze többet kaptunk, mint amire egyáltalán számíthattunk. És nem utolsó sorban megtanulhatjuk, hogy nem illik üres kézzel az Isten elé járulni. Persze mi nem vagyunk keleti sejkek, akiknek nem gond, hogy gazdag kincsekkel hozakodjanak elő. Földi kincseknél sokkal értékesebbeket tehetünk a lábához: Isten- és emberszeretetünk gyakorlati megvalósulásait. Persze csak akkor, ha rendelkezünk ilyesmivel. Gyűjtsünk hát sokat, hogy legyen ajándékoznivalónk! Ez nem kerül pénzbe.

[+Tarnai Imre, Nagyoroszi]

2015. január 11. - Urunk megkeresztelése
Mk 1,7-11 - Ősi szertartás új tartalommal

Vajon Jézus tényleg megkeresztelkedett a Jordánban? Ha ezt a kérdést magyarul teszik fel, akkor bizony ? bármennyire megbotránkoztatónak tűnnék is első pillanatban ? a helyes válasz: "Nem".
Jézusnak nyilván nagyon tetszett ez az ősi szertartás, hiszen pontosan azt juttatja kifejezésre a szimbólumok nyelvén, ami az ő központi mondanivalója: "Metanoeite!", "Változzatok meg!" Ezért tette az ő közösségébe történő felvétel szentségévé, egyúttal ennek tartalmát is gazdagítva. Mert aki az ő keresztségében részesül, halálának és feltámadásának is részese lesz: amikor bemerítik a vízbe, jelképesen Jézussal együtt eltemetik, amikor pedig kiemelik, vele együtt jön elő a sírból. Amióta ez a szertartás ezt a tartalmat kapta, azóta lehet "kereszténnyé tevésnek" = "keresztelésnek" nevezni. A szertartás tehát ugyanaz volt János esetében is, mint a keresztelés, de még nem nevezhető keresztelésnek, legfeljebb analógia alapján. (Zárójelben meg kell jegyeznem, hogy ez a probléma csak a magyar nyelvben mutatkozik, de erre most nem térek ki részletesebben.)
Nagyon világosan kitűnik az említett különbség az Apostolok cselekedetei 19. fejezetének elején olvasható történetből. Ez fehéren-feketén megmagyarázza, mennyire lényegesen több a jézusi keresztség, mint a jánosi. Márpedig mi az előbbiben részesültünk, idézzük hát fel a mai ünnep alkalmából - a teljesség igénye nélkül -, mi minden jutott ennek révén birtokunkba, vagyis a három legkiugróbb gyümölcsöt!
Legelsősorban maga a Szentlélek, az Isten 3. személye, akinek vezetésével az istenszerető ember az életét végigéli, akit a történet szerint nem is ismerhet az, aki nincs megkeresztelve. Azután nyilvánvaló, hogy Jézus szőlőtőkéről és szőlővesszőkről szóló hasonlatát is a keresztelésre kell alkalmazni. Ez alkalommal történik velünk az, ami a vesszővel akkor, amikor a tőkébe ojtják: szerves, organikus egységben leszünk Jézussal, Szent Pál szerint egyetlen, titokzatos egységet alkotunk vele. Végül a keresztség az a szentség, amely jelzi, hogy az Atyaisten a saját egyszülött Fia mellé bennünket is gyermekévé fogadott. - Íme, birtokoljuk az egész Szentháromságot!
Jó lenne, ha ezt a felfoghatatlan kitüntetést minél sűrűbben eszünkbe idéznők, és egész életviselkedésünkkel, ennek - akár súlyos áldozatok árán is - Isten szándéka szerinti berendezésével mutatnók ki hálánkat Isten ajándékozó szeretetéért.

[+Tarnai Imre, Nagyoroszi]

"Majd így szól hozzájuk a Szabadító: "Gyertek mögém és el fogom intézni, hogy emberek halászaivá váljatok." (Mk 1,17)

   - Kiben vagyok hajlandó megbízni?
   - Milyen testvér, kolléga vagyok?
   - Hány embert tudok magam mögé sorakoztatni?

[Angel]