Bokor közösség
Elmélkedések

Vasárnapi elmélkedések

A vasárnapi elmélkedéseket az"Érted vagyok"folyóirat aktuális számából vettük át.

 

2015. január 4. - Karácsony utáni 2. vasárnap
Jn 1,1-18 - Mit is ünneplünk karácsonykor?

A keresztény kultúrkörben kiemelkedő helyet foglal el karácsony ünnepe. A nem hívők ugyanúgy megünneplik, mint a hívők. Sikerült nekik teljesen kilúgozniuk belőle miden vallásos momentumot. A szomorú az, hogy a magukat vallásosnak vallók közül is sokan ezzel a tartalommal (vagyis igazából tartalom nélkül) veszik át az ünnepet. Még jó, ha legalább az éjféli misére elmennek, és rácsodálkoznak a betlehemi jelenetre, ahogyan azt Szent Lukács evangéliuma tolmácsolja!
Hogy a magunk számára mit is kell jelentenie karácsonynak, arra rávilágít az a tény, hogy az ünnep napján (vagyis csúcspontján) már nem a Lukács-féle hangulatos betlehemi jelenet meghallgatásával idézzük azt fel, hanem a megtestesülés teológiáját magasra szárnyalva kifejtő, súlyos jánosi szavakkal (nem véletlen. hogy az evangélisták szimbólumai közül a sas jutott Jánosnak), és ez a szakaasz az ünnep utáni napokban (így ma is) újra előkerül.
Nem baj, ha a pásztorokkal együtt mi is rácsodálkozunk a Betlehemben történtekre, sőt segíthet e csodálkozás a mélyebb megértéshez. Baj akkor van, amikor itt megrekedünk, és nem lépünk tovább.
A magunkfajta számára üres a karácsony, ha nem vesszük észre, hogy olyan ajtó nyílt meg ezen a napon, amelyen a közlekedés kétirányú. "Szeretet"-nek hívják ezt az ajtót. Mert az Isten önzetlen és határt nem ismerő szeretete hozta le közénk rajta keresztül az Igét, és egyúttal megmutatta az utat számunkra visszafelé. Megtanulhatjuk belőle, hogy a szeretet csak az esetben nevezhető így, ha önzetlen, viszonzást nem váró. Ennek a kritériumnak pedig aligha felel meg az az oda-vissza ajándékozgatás, ami karácsonykor szokásos. Nem is ajándékozás ez, hanem csere-bere.
Ha valóban meg akarom találni az "ajtót" visszafelé, az utat az engem tárt karokkal hazaváró Apácskánk, az Isten felé, akkor olyanok felé kell kinyújtanom a kezemet, akik e segítséget nem tudják viszonozni. Ez ennek az ajtónak a kulcsa.

[+Tarnai Imre, Nagyoroszi]

"Kezdetben már volt a Szó és a Szó Istenhez /szóló/ volt, és ami Isten volt, az volt a Szó." (Jn 1,1)

   - Honnan számítom a kezdetet?
   - Mennyire kell keresnem szavakat?
   - Szavaim mennyire Isten felé irányulók?

[Angel]

Az oldal tetejére


2015. január 6. - Vízkereszt
Mt 2,1-12 - Mit tanulhatunk a bölcsektől?

Mi is a mai ünnepnek a mondanivalója? Erre a kérdésre tíz ember közül kilenc így felel: "Hát a háromkirályok hódolata a gyermek Jézus előtt." Csakhogy ez a válasz több szempontból is félreértésen alapul. Először is a "háromkirályok" nem királyok voltak, az evangélium "bölcsek"-et emleget. Másodszor nem is biztos, hogy hárman voltak. Az biztos, hogy többen voltak, mert az evangélium többes számot használ, de számot sehol nem említ. Az ajándékok számából szokták valószínűsíteni a hármat.
De az igazán zavaró félreértés nem is ez. Ennek forrása abban rejlik, hogy a nyugati, európai emberek agya "más srófra jár", mint a keletieké. Utóbbiak szeretnek a dolgok mélyére nézni, képesek elvontabban gondolkodni, amíg az előbbiek inkább a kézzelfogható, érzékelhető eseményeket keresik. Annak idején egymástól függetlenül alakultak ki az ünnepek. Mindkét oldalon Jézus születése az ünnep tartalma, más-más megközelítésben: nyugaton a karácsony, középpontban a betlehemi barlanggal és a pásztorokkal, keleten az Epifánia (ezt hívjuk mi magyarul vízkeresztnek) = Isten megjelenése a teremtett világban. Amikor mi, nyugatiak átvettük ezt az ünnepet is a karácsonyunk mellé, kézzelfogható, konkrét eseményeket kerestünk az ünnep tartalmául. A születés története, ami eredetileg volt, már nem jöhetett szóba, mert ezt karácsonykor már megünnepeltük. Elődeink végül is úgy találták, hogy három olyen eseményről ad hírt az evangélium, amelyből az derül ki, hogy Jézus születésével valóban az Isten jelent meg: a bölcsek hódolata, a Jézus keresztelésekor elhangzott kinyilatkoztatás és Jézus első, feltűnést keltő csodája Kánában. E három esemény közül az ünnep napján az elsőt emeljük ki, ezért a szokásos vélemény, amelyet az e gondolatsor elején idézett válasz tükröz. A másodikra az ünnep nyolcadik napján (a zsinat óta az ünnep utáni vasárnapon) emlékezünk, a harmadikra pedig a rá következő vasárnapon.
Így hát végül is a mi számunkra valóban a bölcsek látogatásáról szól a mai ünnep. Sok egyéb között megtanulhatjuk tőlük, hogyan lehet az ember szíve tele az Isten látása utáni vágyódással. Megtanulhatjuk, hogy ha alkalom nyílik e vágy beteljesülésére, nem szabad semmiféle nehézséget, áldozatot sajnálni, hogy az alkalmat kihasználjuk. Megéri! És ha nem olyan formában teljesül a vágyunk, mint amilyennek elképzeltük, akkor biztosak lehetünk benne, hogy messze többet kaptunk, mint amire egyáltalán számíthattunk. És nem utolsó sorban megtanulhatjuk, hogy nem illik üres kézzel az Isten elé járulni. Persze mi nem vagyunk keleti sejkek, akiknek nem gond, hogy gazdag kincsekkel hozakodjanak elő. Földi kincseknél sokkal értékesebbeket tehetünk a lábához: Isten- és emberszeretetünk gyakorlati megvalósulásait. Persze csak akkor, ha rendelkezünk ilyesmivel. Gyűjtsünk hát sokat, hogy legyen ajándékoznivalónk! Ez nem kerül pénzbe.

[+Tarnai Imre, Nagyoroszi]

Az oldal tetejére


2015. január 11. - Urunk megkeresztelése
Mk 1,7-11 - Ősi szertartás új tartalommal

Vajon Jézus tényleg megkeresztelkedett a Jordánban? Ha ezt a kérdést magyarul teszik fel, akkor bizony ? bármennyire megbotránkoztatónak tűnnék is első pillanatban ? a helyes válasz: "Nem".
Jézusnak nyilván nagyon tetszett ez az ősi szertartás, hiszen pontosan azt juttatja kifejezésre a szimbólumok nyelvén, ami az ő központi mondanivalója: "Metanoeite!", "Változzatok meg!" Ezért tette az ő közösségébe történő felvétel szentségévé, egyúttal ennek tartalmát is gazdagítva. Mert aki az ő keresztségében részesül, halálának és feltámadásának is részese lesz: amikor bemerítik a vízbe, jelképesen Jézussal együtt eltemetik, amikor pedig kiemelik, vele együtt jön elő a sírból. Amióta ez a szertartás ezt a tartalmat kapta, azóta lehet "kereszténnyé tevésnek" = "keresztelésnek" nevezni. A szertartás tehát ugyanaz volt János esetében is, mint a keresztelés, de még nem nevezhető keresztelésnek, legfeljebb analógia alapján. (Zárójelben meg kell jegyeznem, hogy ez a probléma csak a magyar nyelvben mutatkozik, de erre most nem térek ki részletesebben.)
Nagyon világosan kitűnik az említett különbség az Apostolok cselekedetei 19. fejezetének elején olvasható történetből. Ez fehéren-feketén megmagyarázza, mennyire lényegesen több a jézusi keresztség, mint a jánosi. Márpedig mi az előbbiben részesültünk, idézzük hát fel a mai ünnep alkalmából - a teljesség igénye nélkül -, mi minden jutott ennek révén birtokunkba, vagyis a három legkiugróbb gyümölcsöt!
Legelsősorban maga a Szentlélek, az Isten 3. személye, akinek vezetésével az istenszerető ember az életét végigéli, akit a történet szerint nem is ismerhet az, aki nincs megkeresztelve. Azután nyilvánvaló, hogy Jézus szőlőtőkéről és szőlővesszőkről szóló hasonlatát is a keresztelésre kell alkalmazni. Ez alkalommal történik velünk az, ami a vesszővel akkor, amikor a tőkébe ojtják: szerves, organikus egységben leszünk Jézussal, Szent Pál szerint egyetlen, titokzatos egységet alkotunk vele. Végül a keresztség az a szentség, amely jelzi, hogy az Atyaisten a saját egyszülött Fia mellé bennünket is gyermekévé fogadott. - Íme, birtokoljuk az egész Szentháromságot!
Jó lenne, ha ezt a felfoghatatlan kitüntetést minél sűrűbben eszünkbe idéznők, és egész életviselkedésünkkel, ennek - akár súlyos áldozatok árán is - Isten szándéka szerinti berendezésével mutatnók ki hálánkat Isten ajándékozó szeretetéért.

[+Tarnai Imre, Nagyoroszi]

"A beteg így válaszolt: Uram, nincs emberem..." (Jn 5,7)

   - Ki az én emberem?
   - Kinek vagyok az embere?
   - Kiket hiányolok magam körül? Honnan?

[Angel]

Az oldal tetejére


2015. január 18. - Évközi 2. vasárnap

Betegsége miatt a szerző nem tudta elkészíteni a január 18-i elmélkedést, olvasóink megértését kérjük.

"És hallgatott rá két tanítvány, amint beszélt és nyomába szegődtek a Szabadítónak." (Jn 1,37)

   - Kiket veszek észre?
   - Fontos-e, hogy mindig enyém legen az első szó?
   - Mennyit vacakolok a megszólításokkal?

[Angel]

Az oldal tetejére


2015. január 25. - Évközi 3. vasárnap

Betegsége miatt a szerző nem tudta elkészíteni a január 25-i elmélkedést, olvasóink megértését kérjük.


"Majd így szól hozzájuk a Szabadító: "Gyertek mögém és el fogom intézni, hogy emberek halászaivá váljatok." (Mk 1,17)

   - Kiben vagyok hajlandó megbízni?
   - Milyen testvér, kolléga vagyok?
   - Hány embert tudok magam mögé sorakoztatni?

[Angel]

Az oldal tetejére

 

Archív elmélkedések Achívum