"...vagy azért gonosz a szemed, mert én jó vagyok?" (Mt 20,15)

   - Milyen szemmel nézem, ha más jót tesz? Irigy vagyok?
   - Hogyan fogadom, ha velem jót tesznek? Hálás vagyok?
   - Haragszom-e ha másnak sikerei vannak? Vagy együtt örülök vele?

[Angel]

---

2014. szeptember 28. - Évközi 26. vasárnap
Mt 21,28-32 - Isten Országába átalakulással lehet bejutni

"A vámosok és az utcanők megelőznek benneteket Isten országában!" (Mt 21,31) - mondta Jézus a főpapoknak és a nép véneinek. Biztosra vehetjük, hogy a mai társadalmi elithez tartozók nem vennék jó néven, ha őket is az utcanőkkel hasonlítanák össze, méghozzá olyan hátrányosan, mint ahogy azt Jézus tette. Bizonyos, hogy a Jézus korabeli zsidó társadalom elitjét alkotó főpapok sem köszönték meg Jézusnak, hogy az utcanőket és a vámosokat eléjük sorolta. Mi lehetett Jézus keménykritikájának oka - kérdezhetjük. A választ a két fiúról szóló példabeszédben találjuk meg. A példabeszéd két vallási magatartást ír le.
Az első fiú magatartása - aki végül is kimegy a szőlőbe dolgozni - azokra vonatkozik, akik végül végrehajtják a tanítást, jóllehet előtte makacsnak bizonyultak. A második fiú magatartása - aki nem megy ki a szőlőbe dolgozni - azokra vonatkozik, akik meghallgatják Jézus tanítását, de nem váltják valóra. Az előbbiek változtathatnak magatartásukon, az utóbbiak azonban nem változnak, azaz nem térnek meg. Jézus ezt a kétféle vallási magatartást a főpapokra - a társadalmi elitre -, és az utcanőkre - a társadalom megvetettjeire - alkalmazza. Azt állítja, hogy a vallási vezetők nem változtattak életmódjukon azután, hogy hallották Keresztelő Szent János prédikációit. Velük szemben az utcanők viszont hittek Keresztelő Szent Jánosnak, és megváltoztak (vö. Mt 21,32). A példabeszéd jól összefoglalja az evangéliumi erkölcsöt: az erkölcsi tanítást nem elég ismerni, hanem meg is kell tenni. Nem elég mondogatni, hogy "Igen, Uram", hanem meg is kell tenni az "Atya akaratát" (vö. Mt 7,21). Amit Jézus hiányol a főpapokban és a nép véneiben, az a megtérés, a gyökeres átalakulás. Jézus elvárása ma is érvényes, mivel a világot nem szép szavakkal és ígéretekkel lehet jobbá tenni, hanem tettekkel. Hadd mondjak erre egy történelmi példát.
Isten országába nem átöltöztetéssel, hanem átalakulással lehet bejutni. A budapesti Terror Háza múzeumban az egyik terem az átöltözést mutatja be. Arról van szó, hogy amikor a nyilasok bukását követően a kommunisták jutottak hatalomra, az egykori nyilasok beléptek a kommunista pártba: tagkönyvet cseréltek, és átöltöztek ávós egyenruhába. Lényegében semmi sem változott, csak a diktatúra színe és ruhája. A társadalmi átalakulások idején előfordulnak ilyen átöltözések, de ezek nem teszik jobbá a világot. A világot egyedül a bűnbánattal párosult gyökeres átalakulás - azaz a megtérés - teszi jobbá. Isten Országába nem lehet bejutni átöltözéssel, csak bűnbánattal egybekötött megtéréssel. A bűnbánat még az utcanőt is bejuttathatja Isten országába, de a bűnbánat hiánya a társadalom elitjéhez tartozót is kizárhatja onnan.
A mai ünnep - Szentírás vasárnapja - rámutat a megtisztulás eszközére, a Szentírásra. A Szentírás átalakító szerepére különösen akkor ismerhetünk rá, ha összevetjük a Bibliát a mai bulvársajtóval. A bulvárújságok bőven tálalnak "csemegézni valót" mások életében, de annál kevésbé késztetnek arra, hogy önvizsgálatot tartsak és megváltozzak. A Szentírás viszont felemel világunk szennyéből, és Isten tiszta gondolataival ismertet meg. Aki ezt lélekkel olvassa, képes lesz gondolatait és életét is megtisztítani, képes lesz a megtérésre, ami az Isten Országába való bejutás feltétele.