"A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall." (Mt 13,16)

   - Mennyire tiszta a szemem világa?
   - Mire hallgat rá leginkább a fülem?
   - Mennyit vigyázok az érzékszerveim tisztaságára?

[Angel]

---

2014. július 20. - Évközi 16. vasárnap
Mt 13, 24-43. - Konkoly

Körültekintve a világban, gyakran támad olyan érzésünk, hogy több a konkoly, mint a jó mag. A gaz szinte elfojtja a termést. Könnyen bele tudunk helyezkedni az evangéliumi példázatban szereplő szolgák lelkivilágába. Ide vehetjük a gazda lelkivilágát is, akit talán nem lep meg annyira a konkoly jelenléte a búza között. A szolgák joggal háborognak, csodálkoznak és értetlenkednek. Gondosan megművelték a talajt, mindent előkészítettek. Mennyit fáradoztak a vetéskor. Lelkiismeretesen dolgoztak, abban a reményben, hogy munkájuk eredményes lesz. Nem kell csodálkoznunk, hogy türelmetlenkedve kérdezik a gazdát: Kigyomláljuk-e konkolyt?
Örök kérdés: Honnan a rossz a világban és az emberek között? Miért az a tapasztalatunk, hogy a gonosz, az ártó, a rossz emberek (hatalmasok) zavartalan nyugalomban élnek (legalább is látszólag), és még lelkiismeret-furdalásuk sincsen. Ezt élhették át, ezt érezték életükben az őskeresztények, Jézus első követői is. Segítettek másokon, megosztották kenyerüket a szűkölködőkkel, mégis bántást és üldözést szenvedtek hitükért. Érthető az elkeseredettségük. Úgy érezték, késik az ítélet. Várták a szerintük jogos és igazságos ítéletet azokra, akik bántották és üldözték őket.
Más alkalommal is megmutatkozott ez a fajta türelmetlenség. Keresztelő János szerint Jézus szórólapáttal kitakarítja szérűjét, a pelyvát elégeti. A tanítványok tüzet akarnak lehívni az égből Szamaria lakóira. Jézus válasza erre: "Nem tudjátok, milyen lelkület van bennetek."
A példabeszédben Jézus választ ad mind a türelmetleneknek, mind a kétkedőknek. A válasz reményt keltő. Az ő tanítványai kövessék életpéldáját: legyenek egymás testvérei! Gyakorolják az ítélettablóban elmondottakat! Az ítélkezés nem a mi dolgunk. Azt hagyjuk a Mennyei Atyára és a végidőkre. Jussanak eszünkbe Jézus szavai: "Képmutató, vedd ki előbb a magad szeméből a szálkát…" Vegyük észre előbb a magunk bűneit, hibáit, mulasztásait, és akkor kevésbé akarunk elhamarkodottan mások fölött ítélkezni. Minden igyekezetünk ellenére mi is követünk el bűnöket. Bűnbánatot tartunk, és a Mennyei Atya türelmes és megbocsát. Mi is egyszerre gyakoroljuk az irgalmat, és ítéljük el magát a bűnt. Minket, keresztény embereket ez különböztessen meg kortársainktól, akik a bűnöst ítélik el, és nehezen tudják kiemelni a bűnből. Butsy Lajos atya mint börtönlelkész bevitt bennünket a sopronkőhidai fegyházba. Végigjártuk a börtönt, és szomorúan állapítottuk meg, hogy az elzárással nem lehet jobbá tenni az embereket. Ha a gondolkodásuk és a lelkük belülről nem változik, hiába az elzárás. Mi arra törekedjünk és adjunk példát a világnak, hogy szívünkben minél kevesebb konkoly legyen, és tiszta búzát teremjen életünk!

[Tóth Miklós, Fertõd-Eszterháza]

2014. június 27. - Évközi 17. vasárnap
Mt 13,44-52 - Isten Országa mint kincs

Milyen jó, ha ismerünk egy vagy két idegen nyelvet, mert így külföldön is könnyebben boldogulunk. Ha nem, kézzel-lábbal kell magyaráznunk. Jézus is ezért beszél nekünk hasonlatokban. Sokszor még az írás és a beszéd sem tudja igazán és egyértelműen kifejezni gondolatainkat és érzéseinket. Mennyi félreértés adódik. Nem értik, félremagyarázzák gondolatainkat. (Jézus nem is írt.) Thomas Mann ezzel kapcsolatban azt mondja: "Ki az igazi író? Akinek nehezebben megy az írás, mint a többi embernek." Jézus is átélte mindezt. Ezért is beszélt hasonlatokban, képekben, példabeszédekben. Isten Országa titkairól ő sem igen tudott másként beszélni.
Ezen tapasztalatokból kiindulva, az Isten Országa ott nyílik meg előttünk, ahol fölfigyelünk Jézus szavaira és tanítására, befogadjuk azt életünkbe, és tettekre is váltjuk. Jézus elrejtett kincshez hasonlítja az Isten Országát. Mit akar ezzel mondani? Olyan kincs, amit keresnünk kell. Ha azután megtaláltuk, a megtalálás örömével vehetjük birtokunkba. A megtalálás öröme mindig megemeli az ajándék, a kincs értékét. Az ember különben is kereső, kutató lény. Személyiségünk gazdagodik és teljesedik ki ez idő alatt. Az erőfeszítés, a ráfordított idő teszi még értékesebbé a megtalált kincset. Csak a keresett Isten lehet megtalált Isten számunkra. Csak a keresett Ország lehet megtalált Ország számunkra. Igazgyögy.
A szellemi-lelki értékekért, "kincsekért" lelkesedő ember folyton kutat és keres. Nem akar belefáradni a keresésbe. Vajon lesz eredménye keresésének? Megtalálja az Isten Országát? Jézus biztat bennünket, hogy vállalkozásunk nem fog kudarccal végződni. Megtaláljuk kincsünket, az Istent, sőt már meg is találtuk.
Az Egyház kezdetektől fogva közösségekbe gyűjtötte tagjait. Ez a közösség és kisközösségeink segítenek bennünket, hogy megtaláljuk éltünk igazi, maradandó, el nem porladó kincsét, az Istent. Mi Jézus Krisztuson keresztül már rátaláltunk életünk értelmére és céljára. Követjük a szolgáló Jézust. Akik még nem találtak rá, ne irigykedjenek azokra, akik már megtalálták! Ne legyen gyűlölet a szívükben irántuk! Inkább keressék továbbra is kitartóan!
Segítsünk azoknak, akik keresnek és törekednek megtalálni ezt az Isten Országabeli kincset: a hitet, megbocsátást, szolgálatot, az Isten és az embertárs iránti szeretetet. Köszönjük meg Jézusnak, ha mi már megtaláltuk őt!