A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2014. március 2. - Évközi 8. vasárnap
Mt 6,24-34 - Gondtalanság, nem pedig gondatlanság!
A mai vasárnapon könyörgőnap van a világ éhezőiért, szerdán pedig Hamvazószerda
szigorú böjti előírásával elkezdődik a nagyböjti időszak az egyházi évben.
Napjainkban a jólétben élők számára a böjt, az éhezés legfeljebb a fogyókúra
céljából vállalt lemondást jelenti. Vagyis önző, a testkultuszt szolgáló
magatartás ez. Ezzel szemben Jézus felhívása az éhezők iránti szeretetből
történő segítésre irányul. A magamtól megvont javakat a rászorulókhoz kell
eljuttatnom.
Jézus evangéliuma egyértelmű döntés elé állítja hallgatóit. Szerinte csak
az istenszolgálat méltó az emberhez. Ez az emberszolgálatot jelenti - viszont
a mammonszolgálat, a pénz istenítése Istentől és embertől egyaránt elfordít.
Jézus biztosítja az Isten Országát, igazságát, akaratát keresőket, hogy
nem maradnak szükségben, ha őrá hagyatkoznak. Ahogy a Teremtő biztosította
az ember alatti világnak, az állatoknak és a növényeknek létezésük feltételeit,
a munkára képes ember sem marad megélhetés nélkül. Akkor miért van munkanélküliség
és éhezés a világon? - kérdezhetjük. Nyilván nem Isten hibájából, hanem
az ember önzése, bűne, szeretetlensége miatt. Szabad döntése alapján képes
az ember a javak igazságtalan elosztására, kevesek túlzó birtoklására és
sokak kifosztására. Gandhi szerint mindaddig tolvajok vagyunk, amíg fenntartjuk
az egyenlőtlenséget.
Jézus követőinek azért nem szabad aggodalmaskodniuk a megélhetés és a holnap
miatt, mert olyan közösségben lehetnek, amelyben az egymás iránti szeretet
által megvalósul Isten gondviselése. Ez a gondtalanság azonban nem menthet
fel a világ éhezőiért való gondban levéstől. Vagyis nem mehetünk el segítő
tettek nélkül a kitaszítottak mellett, ahogy az irgalmas szamaritánus példabeszédében
a pap és levita tette, hanem a gondoskodó "idegen" példája a követendő.
Böjtöt, önmegtagadást, lemondást tehát értük és érdekükben kell gyakorolnunk.
Nemcsak a Nagyböjtben, hanem valahányszor csak találkozunk az éhezőkben
és minden más szükségben levőben minket megszólító Krisztus királlyal.
[Várnai László, Balatonboglár]
