Bokor közösség
Elmélkedések

Vasárnapi elmélkedések

A vasárnapi elmélkedéseket az"Érted vagyok"folyóirat aktuális számából vettük át.

 

2014. február 2. - Évközi 4. vasárnap
Lk 2,22-40 - Jézus bemutatása a templomban

Számomra ennek az evangéliumi résznek egyik kiemelkedő alakja Simeon, aki élete ajándékának éli meg, hogy megláthatja, kezébe foghatja Jézust. Ki is ez a Simeon?
Igaznak tartott személy, tehát a magatartása, cselekedetei megegyeznek azzal, ami gondol, amit a lelkiismerete diktál. Istenfélő, mert félti, óvja, vigyázza, keresi Istent és az ő közelségét, de a félelme talán leginkább abból ered, hogy mi lesz, ha elszakítja, elveszti Istenével a kapcsolatot, ha hibázik, ha bűnbe esik, ha elbukik. Ember is, egy a többiek közül, hiszen semmilyen különleges képessége, csodatévő ereje nincs. Várakozó, aki saját maga és Izrael számára azt a vigasztalót várja, aki majd felszabadít a rabságból. Mind a római elnyomásból, mind pedig a bűn rabságából.
De Simeon idős kora ellenére nem ül tétlenül, hanem aktívan keresi Istent. Figyel felfelé és befelé, hogy a benne élő és megszólaló Lélek hangját meghallhassa, megérthesse. És lám, egyszer csak ott van a templomban, és kezébe veheti a Világosságot Hozót, az Isten Küldöttjét. Teljesen megnyugszik, szíve megtelik hálával, dicsérettel Szerető Istene iránt.
Vajon mit kell tennünk, mi kell ahhoz, hogy mi is ilyen Simeonok lehessünk?
1. "Istenfélőnek" kell lennünk, keresnünk kell őt, az igazgyöngyöt, és ha megtaláltuk, féltve vigyázni, nehogy később elragadjanak bennünket olcsó tünemények, múló vágyak, hibáink, bűneink. 2. Ismernünk kell az igazságot, az eszményt, amelyet Jézus bemutatott, elénk élt, és amelyhez igazítani akarjuk magunkat. 3. Cselekedeteinknek harmóniában kell lennie ezzel az eszménnyel. Ez kemény dió, de a mi döntésünkön múlik, hogy életünk minden napján törekszünk-e előrelépni ebben – hogy mind magunk számára, mind pedig közösségünk, népünk számára építeni, növelni tudjuk Isten Országát. Az országot, ahol a szeretet erejében meg tudjuk osztani azt, amink van, hogy megszűnjön a nélkülözés; ahol segíteni, szolgálni tudunk, hogy a gyengét, a kicsit, az elesettet, a kiszolgáltatottat magunkhoz öleljük, magunk mellé ültessük, ahol békességet tudunk teremteni, barátkozni, hogy egymásnak ne farkasai, hanem testvérei legyünk.
Nem kis feladat ez, de a Lélek minket is megerősít, irányít, biztat, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy a mi kezünkben is ott van a Szeretet Országának jövője.

[Magyar László, Székesfehérvár]

"Majd amint mindent elvégeztek Jahve törvénye szerint, visszatértek Názáretbe." (Lk 2,39)

   - Mi miatt magasztalom Istent?
   - Kinek beszélek Isten szabadító erejéről?
   - Hányszor megyek haza dolgom végezetlen?

[Angel]

Az oldal tetejére


2014. február 9. - Évközi 5. vasárnap
Mt 5,13-16 - "...lássák jótetteiteket..."

Ezek a mondatok a Hegyi beszédben hangzottak el. Már a helyszín hangsúlyozásával is azt akarja kiemelni a szerző, hogy milyen fontos, messzeható tanításról van szó, amit mindenkinek észre kell venni, senki sem mehet el mellette úgy, hogy tudomást sem vesz róla. Ezeknek a szavaknak az előzménye, a nyolc boldogság felsorolása már jelzi, hogy itt nem az élet köznapi értelemben vett dolgairól van szó, hanem másfajta életszemléletre, másfajta gondolkodásmódra van szükség.
Már a megszólításból is látszik, hogy Jézus a hallgatóiról, illetve kései tanítványaiként rólunk beszél. Tehát ránk gondol Jézus a föld sójaként. A sónak a gyakorlatban kétféle szerepe van: megóv a romlástól, és ízt ad, élvezhetővé teszi az ételt. Tehát nekünk kell a földet megóvni a romlástól, és élhetővé, sőt örömmel élhetővé kell tennünk azt.
Mi ennek a módja? Sokféle dologra gondolhatunk. Például fel kell emelnünk a szavunkat a másoknak ártó cselekedetek ellen, még ha ez népszerűtlen, olykor veszélyes is. Nem szabad részt vennünk azokban a dolgokban, amik pusztítják, rombolják a földi életet, és magának a földnek az élhetőségét veszélyeztetik, gondolok például a környezetrombolásra, környezetszennyezésre.
Segíteni kell embertársainknak, hogy megismerhessék a boldog élet titkát, azaz megérezhessék Isten szeretetét. A második kép még drámaibb. Az ízét vesztett, széttaposott só azt mutatja, hogy a feladatát nem teljesítő tanítvány nem teljesítette küldetését, és nem nagyon számíthat Istentől dicséretre. És itt nincs is szó arról, hogy lenne kibúvó, magyarázkodási lehetőség, mentség a küldetés elszabotálására, mint ahogy sokan gondoljuk.
A következő képben a világossághoz hasonlít bennünket Jézus. Miért is? A fény utat mutat a sötétben levőknek. Ezt kell nekünk is tennünk: a körülöttünk élőknek utat mutatni a boldog, tartalmas életre. Sőt úgy kell világítanunk, mint a hegyre épült városnak, tehát közelről-távolból látható legyen a jézusi út. Jézus jól ismer bennünket, ezért is mondja, hogy nem szokás a fényt a véka alá rejteni, tehát nekünk sem szabad eltitkolni, elrejteni a Jézustól tanult örömhírt, hanem bátran kell hirdetnünk, megvallanunk.
És ezt az útmutatást kell alátámasztanunk jócselekedetekkel, karitászmunkával, hogy igazoljuk szavainkat. Tehát nem az a fő cél, hogy karitászkodjunk, az csak az eszköz a hitvallásunk, hithirdetésünk szolgálatában, hogy a közösségbe gyűjtési erőfeszítéseink hitelesek legyenek. Ezt a mások felé fordulást, segítést úgy kell tennünk, hogy azok is magasztalják Istent, akik látják, s ne csak azok, akikkel a jót tettük. Tehát a feladat nem
Segíts Istenem, hogy a tőled jövő kihívásokat megértsem, és igyekezzek azt életemben megvalósítani! Ámen.

[Singer József, Székesfehérvár]

"A sója ti vagytok a földnek. Ám ha a só lesz ízetlenkedővé, miben fogják sóssá tenni" (Mt 5,13)

   - Milyen szerepet érzek magamnak itt a földön?
   - Milyen szerepet érzek magaménak a világban?
   - Mennyire hagyom magam elbolondítani? Kitől? Miért?

[Angel]

Az oldal tetejére


2014. február 16. - Évközi 6. vasárnap
Mt 5,17-37 A törvény teljessége

Törvény (17-20. v.). - Az Ószövetség számára a törvény az egész vallási és közösségi élet kinyilatkoztatott vezérfonala. Jézus nem azért jött, hogy megszüntesse a törvényt, hanem, hogy teljessé tegye. Az igazzá válás nem a törvény formális gyakorlásából fakad. A Jézust követők megszabadulnak a törvény szolgaságából, és eljutnak Isten gyermekeinek szabadságára. A törvény számtalan rendelkezése helyett a hívő embert Jézus törvénye köti, amely a szeretet parancsában - adásban, szolgálatban, szelídségben - teljesedik ki. A törvények mindennapi életünkben is fontosak, hiszen nélkülük nem tudnánk harmóniában élni. De megvalósításuk csak akkor hiteles, ha nem elvárásból, illemből, kényszerből, hanem belső meggyőződésből, önazonosan gyakoroljuk azokat.
Harag (21-26. v.). - "Egy autó egy másikat próbált megelőzni egy vidéki mellékúton. De egyik vezető sem akarta elengedni a másikat. Egymás mellett haladva versenyeztek, küzdve a győzelemért, haragtól fűtve. Egyikük sem vette észre a harmadik autót, amelyik szemből közeledett, csak akkor, amikor már túl késő volt."
Mindennapi életünkben talán nem túl gyakori az ilyen végzetes harag. A harag egyébként természetes érzés, amely csak néhány másodpercig tart, aztán elpárolog. A baj akkor kezdődik, ha felfújjuk vagy elfojtjuk. Az elfojtott harag lezáratlan üggyé válik, és általában nem a megfelelő helyen bukkan fel. Gyakran annyira félünk saját haragunktól, és annyira mélyen tagadjuk, hogy már nem is vagyunk tudatában. A haragnak nem kell rettenetes szörnynek lennie, amely felemészti életünket, csupán érzelmeink egyike. Fel kell szabadítanunk a haragot, hogy emlékezzünk arra, ami jó nekünk és bennünk, és az is fontos, hogy a másik iránti jó érzéseket is kihozzuk magunkból. Ez ad lehetőséget arra, hogy a békességteremtés eszközeivé váljunk.
Házasság (27-32. v.). - "Aki szeret egy embert, mindörökké remél benne." (Gabriel Marcel). Ha szeretünk egy embert, mindig remélünk és bízunk benne. Ha egy feleség azt hiszi, ismeri férjét, ha mintegy felvette a leltárba, leletei vannak róla, osztályozta és kategorizálta, akkor már nem szereti. És ha egy férj azt hiszi, ismeri feleségét, ha már nem tartja szükségesnek, hogy figyelmesen megnézze, meghallgassa, ha beszél, és beszéltesse, ha hallgat, ha már semmi újat, váratlant nem vár tőle, akkor már nem szereti.
Mit ígértünk egymásnak házasságkötéskor? Hogy együtt maradunk akkor is, amikor már nem szeretjük egymást? Vagy hogy mindig szeretni fogjuk egymást? Vajon személynek, vagy intézménynek ígértünk-e hűséget? Házasságunk élő, építő-e még?
Eskü (33-37. v.). - Az eskü a régi népeknél a bizonyításnak az a módja, amikor valaki rosszat kíván magának arra az esetre, ha nem mondana igazat, vagy nem tartaná meg a szavát. Izrael fiai körében ezért nemegyszer ugyanazzal a szóval utalta az esküre és az átokra. A hamis eskü nem tartozott a ritkaságok közé, de ezt a törvény tiltotta. A rabbik igyekeztek az esküvel való visszaéléseket meggátolni, aprólékosan kidolgozták az eskü érvényességének feltételeit. Velük szemben Jézus azt tanította, hogy egyáltalán ne esküdjünk. "Beszédetek legyen: igen, igen, nem, nem!" Jézus teljes egyenességet kíván tanítványaitól és mindnyájunktól. Amit gondolunk, mondunk és teszünk, legyen tiszta, őszinte és egyértelmű.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és legyen bátorságunk mindennapi döntéseink igaz megfogalmazásához, megcselekvéséhez, hiszen a mai világ "talán", "lehet", "esetleg", "még nem tudom" stb. mentalitása között példamutatásra hív minket.

[Magyarné Pál Laura, Székesfehérvár]

"Ha tehát odaviszed ajándékodat az oltárra és ott jut eszedbe, hogy testvérednek van ellened valamije..." (Mt 5,23)

   - Milyen áldozatokat tudok meghozni?
   - Kiért tudok áldozatokat meghozni?
   - Ki az, aki neheztel rám?

[Angel]

Az oldal tetejére


2014. február 23. - Évközi 7. vasárnap
Mt 5,38-48 - "Szeressétek ellenségeiteket!"

Csak a megtért, az Istennek odaadott ember tud helyesen szeretni. Az, akiben élő, gyakorló módon jelen van Jézus tanítása. Ehhez az élő, gyakorló hithez kapunk ma útmutatást.
Ebben a szakaszban Jézus nagyon pontosan megfogalmazza a megtért ember viselkedését: "Ne szállj szembe a gonosszal, hanem ha megütik jobb arcodat, fordítsd oda a másikat is!" Nem is az a lényeg, hogy hogyan modellezzük a különböző szituációkat és azok megoldásait, hanem az a legfontosabb a számunkra, hogy a Jézustól tanultak feltörnek-e belőlünk különféle élethelyzetekben. Túl tudjuk-e haladni ösztönös válaszainkat? Ma is az az emberiség nagy kérdése, hogy át tudjuk-e lépni a régi parancsot: "Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet!" Jézus adja meg a megoldást, amellyel ebben a szakaszban erőteljesen felszólít bennünket: "Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért!" Ezt a döntést mindenkinek személyesen ki kell érlelnie és meg kell hoznia önmagában. Ennek nemcsak a személyes életünkre, hanem a társadalomra is hatása lesz. Ma már egyre inkább értjük, hogy a gyűlölet nem vezet megoldásra. Jó megoldásra csak a mindenek ellenére való szeretet, az irgalmas, adni tudó, anyai szeretet vezet. Ez a jézusi szeretet a folyamatos fejlődésünk záloga, ami egyben a Jézus által megadott cél eléréséhez is vezet: "Ti olyan tökéletesek legyetek tehát, mint mennyei Atyátok."
Az élet nap mint nap "helyzetek" elé állít bennünket. Legyenek ezek banális vagy életbe vágó helyzetek, tudjuk-e őket jézusi módon megélni?

[Deli József, Székesfehérvár]

"Hallottátok, hogy megmondták: Szem helyett szemet és fog helyett fogat." (Mt 5,38)

   - Mennyire vagyok bosszúálló?
   - Mennyire vagyok híve a jogos megtorlásnak?
   - Mennyire tartom jogosnak az önvédelmet?

[Angel]

Az oldal tetejére


 

Archív elmélkedések Achívum