A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.
2014. február 2. - Évközi 4. vasárnap
Lk 2,22-40 - Jézus bemutatása
a templomban
Számomra ennek az evangéliumi résznek egyik kiemelkedő alakja Simeon,
aki élete ajándékának éli meg, hogy megláthatja, kezébe foghatja Jézust.
Ki is ez a Simeon?
Igaznak tartott személy, tehát a magatartása, cselekedetei megegyeznek
azzal, ami gondol, amit a lelkiismerete diktál. Istenfélő, mert félti,
óvja, vigyázza, keresi Istent és az ő közelségét, de a félelme talán leginkább
abból ered, hogy mi lesz, ha elszakítja, elveszti Istenével a kapcsolatot,
ha hibázik, ha bűnbe esik, ha elbukik. Ember is, egy a többiek közül, hiszen
semmilyen különleges képessége, csodatévő ereje nincs. Várakozó, aki saját
maga és Izrael számára azt a vigasztalót várja, aki majd felszabadít a
rabságból. Mind a római elnyomásból, mind pedig a bűn rabságából.
De Simeon idős kora ellenére nem ül tétlenül, hanem aktívan keresi Istent.
Figyel felfelé és befelé, hogy a benne élő és megszólaló Lélek hangját
meghallhassa, megérthesse. És lám, egyszer csak ott van a templomban, és
kezébe veheti a Világosságot Hozót, az Isten Küldöttjét. Teljesen megnyugszik,
szíve megtelik hálával, dicsérettel Szerető Istene iránt.
Vajon mit kell tennünk, mi kell ahhoz, hogy mi is ilyen Simeonok lehessünk?
1. "Istenfélőnek" kell lennünk, keresnünk kell őt, az igazgyöngyöt, és
ha megtaláltuk, féltve vigyázni, nehogy később elragadjanak bennünket olcsó
tünemények, múló vágyak, hibáink, bűneink. 2. Ismernünk kell az igazságot,
az eszményt, amelyet Jézus bemutatott, elénk élt, és amelyhez igazítani
akarjuk magunkat. 3. Cselekedeteinknek harmóniában kell lennie ezzel az
eszménnyel. Ez kemény dió, de a mi döntésünkön múlik, hogy életünk minden
napján törekszünk-e előrelépni ebben – hogy mind magunk számára, mind pedig
közösségünk, népünk számára építeni, növelni tudjuk Isten Országát. Az
országot, ahol a szeretet erejében meg tudjuk osztani azt, amink van, hogy
megszűnjön a nélkülözés; ahol segíteni, szolgálni tudunk, hogy a gyengét,
a kicsit, az elesettet, a kiszolgáltatottat magunkhoz öleljük, magunk mellé
ültessük, ahol békességet tudunk teremteni, barátkozni, hogy egymásnak
ne farkasai, hanem testvérei legyünk.
Nem kis feladat ez, de a Lélek minket is megerősít, irányít, biztat, és
egyszer csak azt vesszük észre, hogy a mi kezünkben is ott van a Szeretet
Országának jövője.
[Magyar László, Székesfehérvár]
"Majd amint mindent elvégeztek Jahve törvénye szerint, visszatértek Názáretbe." (Lk 2,39)
- Mi miatt magasztalom Istent?
- Kinek beszélek Isten szabadító erejéről?
- Hányszor megyek haza dolgom végezetlen?
[Angel]
2014. február 9. - Évközi 5. vasárnap
Mt 5,13-16 - "...lássák jótetteiteket..."
Ezek a mondatok a Hegyi beszédben hangzottak el. Már a helyszín hangsúlyozásával
is azt akarja kiemelni a szerző, hogy milyen fontos, messzeható tanításról
van szó, amit mindenkinek észre kell venni, senki sem mehet el mellette
úgy, hogy tudomást sem vesz róla. Ezeknek a szavaknak az előzménye, a nyolc
boldogság felsorolása már jelzi, hogy itt nem az élet köznapi értelemben
vett dolgairól van szó, hanem másfajta életszemléletre, másfajta gondolkodásmódra
van szükség.
Már a megszólításból is látszik, hogy Jézus a hallgatóiról, illetve kései
tanítványaiként rólunk beszél. Tehát ránk gondol Jézus a föld sójaként.
A sónak a gyakorlatban kétféle szerepe van: megóv a romlástól, és ízt ad,
élvezhetővé teszi az ételt. Tehát nekünk kell a földet megóvni a romlástól,
és élhetővé, sőt örömmel élhetővé kell tennünk azt.
Mi ennek a módja? Sokféle
dologra gondolhatunk. Például fel kell emelnünk a szavunkat a másoknak
ártó cselekedetek ellen, még ha ez népszerűtlen, olykor veszélyes is. Nem
szabad részt vennünk azokban a dolgokban, amik pusztítják, rombolják a
földi életet, és magának a földnek az élhetőségét veszélyeztetik, gondolok
például a környezetrombolásra, környezetszennyezésre.
Segíteni kell embertársainknak,
hogy megismerhessék a boldog élet titkát, azaz megérezhessék Isten szeretetét.
A második kép még drámaibb. Az ízét vesztett, széttaposott só azt mutatja,
hogy a feladatát nem teljesítő tanítvány nem teljesítette küldetését, és
nem nagyon számíthat Istentől dicséretre. És itt nincs is szó arról, hogy
lenne kibúvó, magyarázkodási lehetőség, mentség a küldetés elszabotálására,
mint ahogy sokan gondoljuk.
A következő képben a világossághoz hasonlít bennünket Jézus. Miért is?
A fény utat mutat a sötétben levőknek. Ezt kell nekünk is tennünk: a körülöttünk
élőknek utat mutatni a boldog, tartalmas életre. Sőt úgy kell világítanunk,
mint a hegyre épült városnak, tehát közelről-távolból látható legyen a
jézusi út. Jézus jól ismer bennünket, ezért is mondja, hogy nem szokás
a fényt a véka alá rejteni, tehát nekünk sem szabad eltitkolni, elrejteni
a Jézustól tanult örömhírt, hanem bátran kell hirdetnünk, megvallanunk.
És ezt az útmutatást kell alátámasztanunk jócselekedetekkel, karitászmunkával,
hogy igazoljuk szavainkat. Tehát nem az a fő cél, hogy karitászkodjunk,
az csak az eszköz a hitvallásunk, hithirdetésünk szolgálatában, hogy a
közösségbe gyűjtési erőfeszítéseink hitelesek legyenek. Ezt a mások felé
fordulást, segítést úgy kell tennünk, hogy azok is magasztalják Istent,
akik látják, s ne csak azok, akikkel a jót tettük. Tehát a feladat nem
Segíts Istenem, hogy a tőled jövő kihívásokat megértsem, és igyekezzek
azt életemben megvalósítani! Ámen.
[Singer József, Székesfehérvár]
"A sója ti vagytok a földnek. Ám ha a só lesz ízetlenkedővé, miben fogják sóssá tenni" (Mt 5,13)
- Milyen szerepet érzek magamnak itt a földön?
- Milyen szerepet érzek magaménak a világban?
- Mennyire hagyom magam elbolondítani? Kitől? Miért?
[Angel]
2014. február 16. - Évközi 6. vasárnap
Mt 5,17-37 A törvény teljessége
Törvény (17-20. v.). - Az Ószövetség számára a törvény
az egész vallási és közösségi élet kinyilatkoztatott vezérfonala. Jézus
nem azért jött,
hogy megszüntesse a törvényt, hanem, hogy teljessé tegye. Az igazzá válás
nem a törvény formális gyakorlásából fakad. A Jézust követők megszabadulnak
a törvény szolgaságából, és eljutnak Isten gyermekeinek szabadságára. A
törvény számtalan rendelkezése helyett a hívő embert Jézus törvénye köti,
amely a szeretet parancsában - adásban, szolgálatban, szelídségben - teljesedik
ki. A törvények mindennapi életünkben is fontosak, hiszen nélkülük nem
tudnánk harmóniában élni. De megvalósításuk csak akkor hiteles, ha nem
elvárásból, illemből, kényszerből, hanem belső meggyőződésből, önazonosan
gyakoroljuk azokat.
Harag (21-26. v.). - "Egy autó egy másikat próbált megelőzni egy vidéki
mellékúton. De egyik vezető sem akarta elengedni a másikat. Egymás mellett
haladva versenyeztek, küzdve a győzelemért, haragtól fűtve. Egyikük sem
vette észre a harmadik autót, amelyik szemből közeledett, csak akkor, amikor
már túl késő volt."
Mindennapi életünkben talán nem túl gyakori az ilyen végzetes harag. A
harag egyébként természetes érzés, amely csak néhány másodpercig tart,
aztán elpárolog. A baj akkor kezdődik, ha felfújjuk vagy elfojtjuk. Az
elfojtott harag lezáratlan üggyé válik, és általában nem a megfelelő helyen
bukkan fel. Gyakran annyira félünk saját haragunktól, és annyira mélyen
tagadjuk, hogy már nem is vagyunk tudatában. A haragnak nem kell rettenetes
szörnynek lennie, amely felemészti életünket, csupán érzelmeink egyike.
Fel kell szabadítanunk a haragot, hogy emlékezzünk arra, ami jó nekünk
és bennünk, és az is fontos, hogy a másik iránti jó érzéseket is kihozzuk
magunkból. Ez ad lehetőséget arra, hogy a békességteremtés eszközeivé váljunk.
Házasság (27-32. v.). - "Aki szeret egy embert, mindörökké remél benne."
(Gabriel Marcel). Ha szeretünk egy embert, mindig remélünk és bízunk benne.
Ha egy feleség azt hiszi, ismeri férjét, ha mintegy felvette a leltárba,
leletei vannak róla, osztályozta és kategorizálta, akkor már nem szereti.
És ha egy férj azt hiszi, ismeri feleségét, ha már nem tartja szükségesnek,
hogy figyelmesen megnézze, meghallgassa, ha beszél, és beszéltesse, ha
hallgat, ha már semmi újat, váratlant nem vár tőle, akkor már nem szereti.
Mit ígértünk egymásnak házasságkötéskor? Hogy együtt maradunk akkor is,
amikor már nem szeretjük egymást? Vagy hogy mindig szeretni fogjuk egymást?
Vajon személynek, vagy intézménynek ígértünk-e hűséget? Házasságunk élő,
építő-e még?
Eskü (33-37. v.). - Az eskü a régi népeknél a bizonyításnak az a módja,
amikor valaki rosszat kíván magának arra az esetre, ha nem mondana igazat,
vagy nem tartaná meg a szavát. Izrael fiai körében ezért nemegyszer ugyanazzal
a szóval utalta az esküre és az átokra. A hamis eskü nem tartozott a ritkaságok
közé, de ezt a törvény tiltotta. A rabbik igyekeztek az esküvel való visszaéléseket
meggátolni, aprólékosan kidolgozták az eskü érvényességének feltételeit.
Velük szemben Jézus azt tanította, hogy egyáltalán ne esküdjünk. "Beszédetek
legyen: igen, igen, nem, nem!" Jézus teljes egyenességet kíván tanítványaitól
és mindnyájunktól. Amit gondolunk, mondunk és teszünk, legyen tiszta, őszinte
és egyértelmű.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és legyen bátorságunk mindennapi döntéseink
igaz megfogalmazásához, megcselekvéséhez, hiszen a mai világ "talán", "lehet",
"esetleg", "még nem tudom" stb. mentalitása között példamutatásra hív minket.
[Magyarné Pál Laura, Székesfehérvár]
"Ha tehát odaviszed ajándékodat az oltárra és ott jut eszedbe, hogy testvérednek van ellened valamije..." (Mt 5,23)
- Milyen áldozatokat tudok meghozni?
- Kiért tudok áldozatokat meghozni?
- Ki az, aki neheztel rám?
[Angel]
2014. február 23. - Évközi 7. vasárnap
Mt 5,38-48 - "Szeressétek ellenségeiteket!"
Csak a megtért, az Istennek odaadott ember tud helyesen szeretni. Az, akiben
élő, gyakorló módon jelen van Jézus tanítása. Ehhez az élő, gyakorló hithez kapunk
ma útmutatást.
Ebben a szakaszban Jézus nagyon pontosan megfogalmazza a megtért ember viselkedését:
"Ne szállj szembe a gonosszal, hanem ha megütik jobb arcodat, fordítsd oda
a másikat is!" Nem is az a lényeg, hogy hogyan modellezzük a különböző szituációkat
és azok megoldásait, hanem az a legfontosabb a számunkra, hogy a Jézustól tanultak
feltörnek-e belőlünk különféle élethelyzetekben. Túl tudjuk-e haladni ösztönös
válaszainkat? Ma is az az emberiség nagy kérdése, hogy át tudjuk-e lépni a
régi
parancsot: "Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet!" Jézus adja meg
a megoldást, amellyel ebben a szakaszban erőteljesen felszólít bennünket: "Szeressétek
ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért!" Ezt a döntést mindenkinek
személyesen ki kell érlelnie és meg kell hoznia önmagában. Ennek nemcsak a
személyes életünkre,
hanem a társadalomra is hatása lesz. Ma már egyre inkább értjük, hogy a gyűlölet
nem vezet megoldásra. Jó megoldásra csak a mindenek ellenére való szeretet,
az
irgalmas, adni tudó, anyai szeretet vezet. Ez a jézusi szeretet a folyamatos
fejlődésünk záloga, ami egyben a Jézus által megadott cél eléréséhez is vezet:
"Ti olyan tökéletesek legyetek tehát, mint mennyei Atyátok."
Az élet nap mint nap "helyzetek" elé állít bennünket. Legyenek ezek banális
vagy életbe vágó helyzetek, tudjuk-e őket jézusi módon megélni?
[Deli József, Székesfehérvár]
"Hallottátok, hogy megmondták: Szem helyett szemet és fog helyett fogat." (Mt 5,38)
- Mennyire vagyok bosszúálló?
- Mennyire vagyok híve a jogos megtorlásnak?
- Mennyire tartom jogosnak az önvédelmet?
[Angel]