A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.

 

2013. december 1. - Advent 1. vasárnapja
Mt 24,37-44 - Tolvajt várunk vagy Gazdát?

Adventus Domini = a Gazda megérkezése. Jézus a gazdánk, ő pedig jön-megy. Édesanyjához Názáretben, magzatként, időszámításunk kezdete előtt 7 körül, majd 9 hónappal később Betlehemben újszülöttként. Megjárta Egyiptomot, majd 12 évesen Názáretből a fővárosba érkezett, életében először népe egyetlen templomába, s csak harmadnapra indult vissza szüleivel. Ácsműhelyéből 30 éves kora körül elindult a Jordán partjára unokabátyjához, hogy átvegye tőle a stafétabotot. A következő három év során így eljutott népe minden városába s falujába, jó hírt hozva az alacsony sorsúaknak, s dörögve a magas rangúakra. Ezért aztán, amikor ünnepélyesen elment Jeruzsálembe, megkapta a maga bitófáját. Harmadnapra mégis elment tanítványaihoz, kizárólag hozzájuk, s még 40 napot töltött velük, mielőtt véget ért volna úgynevezett első történelmi eljövetele. E közben lelkükre kötötte, hogy készen várják második eljövetelét a történelem végén. S bármily bizonytalan időre tette is ezt, oly élénk színekkel festette le, hogy még saját életükben várták.
Azóta eltelt majd 2000 év. Mégsem tévedtek nagyot, mert az egyén életében is eljön a Gazda érkezésének az ideje: mind az első, mind a második. Az első, mikor rádöbbenek, hogy ő a Gazdája szívemnek, és senki más. Nem, amikor megsúgják nekem, de hidegen hagy, hanem amikor magam döbbenek rá. Ettől fogva virrasztva várom a másodikat, a hazaérkezés pillanatát. Ha elbóbiskolok is, lámpásomhoz kéznél kell lennie a tartalék olajnak, különben eljövetelekor kívül rekedek, s nem nyerek felvételt.
Mindkét történelmi eljövetele állásfoglalásra késztet. Vannak, akiket vonz, mint vasat a mágnes, de vannak, akiket nem. Akár a mezőn vagyunk, akár a malomban, akár a mezőgazdaságban, akár az iparban. Legyünk férfiak vagy nők, fiatalok vagy öregek, haladók vagy maradók, szigorúak vagy lazák, rajtunk múlik, hogy a hirtelen betoppanót tolvajnak nézzük-e, aki ellen védekezni kell, vagy édes Gazdánknak, aki hazajött, s nála mi is otthon vagyunk. Minden egyházi év minden adventje erre az állásfoglalásra sarkall.

[Kovács Tádé, Tata]

---

2013. december 8. -Advent 2. vasárnapja
Mt 3,1-12 - Egyenes utat készítünk Gazdánknak?

A múlt vasárnap evangéliuma előre tekintett a történelem végére: Jézus második eljövetelére. A mai visszatekint a történelem közepén történt elsőre, s annak előkészítőjére. János unokabátyó Illés próféta öltözékében és szellemében dörren a népre és annak vezetőire. Túlfűtött lelkesedésében ő is túllő a célon, mint nagy elődje, de csak szóban. Illés még kardélre hányatja a versenyben alulmaradt 450 Baál-prófétát, János már csak beígéri a fakivágást, pelyvaégetést. Egyébként útkészítésre szólítja föl hallgatóságát, amely elég tetemes: nemcsak a folyópartiakból áll, hanem fővárosiakból és vidékiekből is, egész Júdea területéről.
A kép érdekessége Izajás nyomán az, hogy az úton nem mi zarándokolunk Adonáj elé, hanem ő jön hozzánk (advenit). A jó hír az, hogy Adonáj egyenes úton akar jönni, mert az a legrövidebb, a leggyorsabb, s alig várja, hogy együtt legyen velünk. A "rossz hír" viszont, hogy a görbeségeket nekünk kell levágnunk - az egyenes út elkészítése a mi feladatunk. Az eredmény azonban minden várakozást felülmúló: a Nagy Találkozás így koprodukció lesz: "Isten & én + ti". Ez az Isten Országa itt a földön. Egészen közel jött, de csak a megtérés révén lesz itt.
A megkeresztelkedés eredeti jánosi szertartása gyönyörűen jelképezi a belső folyamatot. Önző énünk elmerül, belefullad a tisztulás vízébe. A légszomj, az élni akarás azonban feldob, s az új leget, lelkületet újjászületett emberként szippantjuk be. A szertartást azonban nem szabad farizeusi módon kijátszani a belső folyamat végrehajtása ellenében. Ha viszont létrejön, remek gyümölcsöket terem az illető, a többiek és Adonáj Apácskánk örömére.

[Kovács Tádé, Tata]

---

2013. december 15. - Advent 3. (Örvendezés) vasárnapja
Mt 11,2-11 - Örömhír: Nincs plafon!

Mától kifelé megyünk a készület bűnbánati idejéből. Ezért egy pillanatra elfelejtjük a liturgia lila színét, és rózsaszínűre váltunk. Mitől láthatjuk rózsaszínben a világot? Attól, hogy nem kell mást várnunk. Elég nekünk Jézus. Ő "A SZABADÍTÓ"! Ha vakok voltunk is, megtanít látni. Ha bénák, járni. Ha leprások, megtisztulni. Ha süketek, hallani. Ha halottak, újra élni. Ha szegények voltunk, az evangélium gazdagságát nyújtja nekünk.
Kell-e nagyobb karácsonyi ajándék nekünk a legsötétebb decemberi vagy a legszürkébb januári hétköznapon is? Ez a tudat világított be János sötét börtöncellájába is, amikor tanítványai választ vittek neki Jézustól. A tanítványnak is elég, ha olyan lesz, mint a mestere (Mt 10,25). Tudniillik annyira üldözött. Jánosra, akit Heródes Antipász pribékjei a börtöntöltelékek méretére zsugorítottak, Heródiás és leánya ármánykodására pedig egy fejjel még kisebbre, bátran fel lehet nézni, mint asszonyok magzatjai között eddig a legnagyobbra. De nincs plafon. Akit e világ még kisebbé tesz hite, szeretete miatt, az nála is nagyobb lehet Isten Országának szemszögéből nézve.
Sőt! Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért (Jn 15,13). És aki hisz Jézusban, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket ő, sőt még nagyobbakat is, mert ő elment az Atyához (vö. Jn 14,12). De más-más értelemben, persze: itt maradt, és visszajön.

[Kovács Tádé, Tata]

---

2013. december 22. - Advent 4. vasárnapja
Mt 1,18-24 - Eljött, elment, el fog jönni, de addig is velünk van!

Mt 1,23: "Íme, a hajadon méhben várandós lesz, s fiút fog szülni, és Emmánuel néven fogják nevezni" (Iz 7,14), ami lefordítva: Velünk az Isten.
1Kir 8,57: Az Úr, a mi Istenünk velünk van, amint atyáinkkal velük volt. Nem hagy el, és nem taszít el minket.
1Kir 8,58: Maga felé hajlítja szívünket, hogy az ő útjain járjunk, és szem előtt tartsuk parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket atyáinknak adott.
Iz 8,6: Mivel ez a nép megvetette Siloénak csendesen folydogáló vizeit, és remeg Rázontól meg Remaljahu fiától:
Iz 8,7: Azért az Úr felhozza ellenük a Folyam hatalmas és nagy vizeit: az asszírok királyát és annak dicső hatalmát. Kilép a medréből, s vize kiárad a partjain túl.
Iz 8,8: Behatol Júdába, és áthömpölyög rajta, elönti, míg egészen nyakig nem ér. Kiterjesztett szárnyai betöltik országod egész szélességét, ó Immánuel.
Iz 8,9: Vegyétek tudomásul, népek: Vereség vár rátok. Hallgassatok ide, ti távoli nemzetek! Csak öltsetek fegyvert! Vereség vár rátok. Csak övezzétek fel magatokat! Vereség vár rátok.
Iz 8,10: Hiába szőttök terveket: úgyis meghiúsul. Hasztalan hoztok határozatot: nem valósul meg. Mert velünk az Isten.
2Krón 32,7: "Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek és ne rettegjetek Asszíria királyától, és a vele levő sokaságtól, mert aki velünk van, erősebb, mint ő."
Jn 14,9: "A Szabadító azt mondja neki: Annyi ideje vagyok veletek, Fülöp, és nem ismertél fel?"
Mt 28,19: Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, belemerítve őket az Apának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevébe,
Mt 28,20: tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én meghagytam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.
Ha tolvajnak néztük, s féltenünk kell tőle "gumicicáinkat", mégis folyton a nyakunkon van, az kínos. De ha tudjuk, hogy a Gazdánk, s állandóan szívügye, hogy szívügyeink, gondolataink s útkészítő tetteink mindig a helyükre kerüljenek velünk magunkkal együtt, akkor minden nap karácsony.

[Kovács Tádé, Tata]

---

 

Achívum