A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.

 

2013. november 3. - Évközi 31. vasárnap
Lk 19,1-10 - Életet formáló kíváncsiság

Ki ne ismerné Zakeus történetét? A vámszedőét, aki meggazdagodott a tisztességtelenül kiszabott vámokból. Nem tudom, mit hallhatott Jézusról, miért lett olyan kíváncsi rá. Miért vállalta a kockázatát annak, hogy az emberek kinevetik, ha észreveszik gyerekes, szánalmas viselkedését? Elvégre tekintélyes, gazdag ember volt, akinek - gondolom -, nem lett volna illendő fára másznia, mint egy gyereknek! Valamiért nagyon akarta látni azt az embert. Kíváncsisága legyőzte hiúságát. Ez a döntése erős elhatározásra vall.
Úgy tűnik, nem akart ő beszédbe elegyedni Jézussal, nem akart többet, csak jól megnézni magának. Ismerek jó pár embert, aki el-eljön velünk templomba, akár még Bokor-programra is, de csak kívülállóként, "nézelődni". Jézus ennél többet akar. Mert tudja, hogy többre van szükségünk. Zakeusnak, neked, nekem, mindnyájunknak.
Ha Zakeus csak "meglesi" Jézust, és nem történik meg a találkozás, minden ment volna tovább az életében, mint eddig. Jézus megérezhette azt a picike vágyat Zakeus szívében, hogy milyen jó volna másképpen élni, milyen jó volna, ha nem gyűlölnék az emberek, ha a felesége, gyerekei szemébe tudna nézni, ha tükörbe tudna nézni.
Ezért állt meg Jézus, és szólította fel emberünket: - Gyere le a fáról, mert a te házadban kell megszállnom!
És létrejött a nagybetűs Találkozás!
A találkozás Jézussal, találkozás Istennel mindent megváltoztathat. Legtöbbször a gondolkodásunkat, és az emberekhez, önmagunkhoz, Istenhez való viszonyunkat.
Zakeus olyasmit élhetett át, amit egy kisgyermek tapasztal meg, miután kitudódott, hogy rossz fát tett a tűzre, és ezt a titkot már napok óta hurcolja a lelkében. Zakeus is, mint egy kisgyerek, megkönnyebbült, sőt boldogan sorolta, hogyan teszi jóvá eddigi vétkeit. Legbelül tudta, hogy ha ez a nem mindennapi ember nem fordult el tőle megvetően, hanem megtisztelte azzal, hogy szóba állt vele, sőt még arra is hajlandó, hogy belépjen a házába, akkor itt tenni kell valamit.
Az Istennel való találkozás cselekvésre késztet.
Zakeus jól kezdte a megváltozás folyamatát. El akarta rendezni a sötét múltját. Helyre akarta hozni hibás döntéseit.
Nagyon sok betegség, szomorúság, terhelt kapcsolatok erednek abból, hogy szőnyeg alá seprünk problémákat, nem beszélünk róluk, mázsás súlyként hordozzuk őket. Sokszor nem is tudatosítjuk, hogy jelenlegi gondunk a múltban keletkezett, nem rendeztünk le valamit, nem bocsájtottunk meg valakinek, nem mondtunk ki valamit.
Tanulhatunk Zakeustól! Amint "átvilágította" Jézus tekintete, nem késlekedik, következő lépése kemény elhatározás, amit valószínűleg tett is követett. Így lett az "elveszett" Zakeusból megtalált és megmentett ember.
Kívánom, testvérem, hogy legyél kíváncsi, ne kerüld el a nagybetűs találkozásokat, merj szembenézni magaddal, a múltaddal, tudj jól dönteni és jó gyümölcsöket teremni!

[Kálmán Márta és Kiss József, Budapest]

---

2013. november 10. - Évközi 32. vasárnap
Lk 20,27-38 - A kisbajosságtól a Lényegig

Ebben a bibliai részben a szadduceusok akarják csőbe húzni Jézust.
A szadduceusok közé, Jézus idejében, nagy vagyonnal rendelkező, öntelt arisztokraták tartoztak (közülük kerültek ki vezető papok, maga a főpap is), akik inkább foglakoztak politikával, mint a vallásukkal. Tagadták a túlvilági létet, a feltámadást. Éppen ezért kérdésükkel nevetségessé akarták tenni Jézus tanítását az örök életről.
Mindig voltak, vannak és lesznek is ilyen emberek, akik a hatalmuk, vagyonuk, butaságuk, éretlenségük árnyékától nem látják, nem értik a nagybetűs Lényeget. Inkább belevesznek, beleragadnak a lényegtelen részletekbe. Inkább kigúnyolják, megszégyenítik, ellehetetlenítik azt, aki többet tud, messzebbre lát. Vajon miért? Bosszantja őket a másképpen gondolkodás? Sérti az érdekeiket? Valószínűleg mindkettő.
Biztos vagyok benne, hogy mindnyájan ismerünk olyanokat a környezetünkben vagy különböző "magasabb" helyeken, akik ugyanolyan korlátolt, szűklátó emberkék, mint a mai bibliai történet szadduceusai; akik minden mással foglalkoznak, sürögnek-forognak, mellékes, semmitmondó esetekről vitát szerveznek, könnyelműen ítélkeznek, csak az egy fontos dologgal nem törődnek.
Ha Máriával együtt "oda tudnánk ülni Jézus lábaihoz", ha belsőnkben forgatnánk tanítását, ha engednénk, hogy a bennünk eltemetett istenarc felszínre törjön, nem tennénk fel ostoba, halott kérdéseket. Akkor értékelnénk minden olyan pillanatot, amely az életről szól. Akkor hála töltené be napjainkat amiatt, hogy kincset találtunk, amikor felismertük és elfogadtuk az egyedüli lényeget, Isten szeretetét.
Ha mindez így van az életünkben - mert hiszem, hogy sokunknak így van -, akkor nincs más dolgunk, mint hogy továbbadjuk ezt a kincset. Így legyen!

[Kálmán Márta és Kiss József, Budapest]

---

2013. november 17. - Évközi 33. vasárnap
Lk 21,5-19 - Lelkesedés - próba - hűség - nyereség

"Gyönyörű ez a templom!"
Szakállas kérdés, hogy Jézus optimista volt-e vagy pesszimista? - Mindenkit szeret és átölel, halleluja, a bárányka utána megy. - Nem ismerlek, külső sötétség, fogak csikorgatása stb.
Szerintem Jézus "harmadikutas": REALISTA. Bár a szentírási rész szerint a gyönyörű templomot lerombolják, kő kövön nem marad, a hallgatóság lelkesedését mintha Jézus rombolta volna le. Mi ebben a realizmus? Ne bízzatok az épületekben, tárgyakban, vallási előírásokban! Bízzatok a keskeny útban! Végigjártam, megmutattam, tudjátok, hogy érdemes, csak így érdemes, megéri, higgyétek el!
"Vigyázzatok, meg ne tévesszenek titeket! Azt mondják: Én vagyok! Ne kövessétek őket!"
Na, most légy okos, Domonkos! Tudjuk, hogy az elmúlt 2000 évben ki mondta, kiknek: "Ne kövessétek őket! Itt van nálam az igazság, a fegyver és a börtönkulcs." Még szerencse, hogy Jézus ebben a kérdésben is tiszta választ ad: a jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt.
"Üldöznek miattam!" Adja az ég, hogy a jó gyümölcs miatt üldözzenek, amikor tanúságot tehetünk róla!
"Aki állhatatos, az megmenti életét." Szégyenkezve írom le KIO-tanulmányainkból: lét-, magatartás- és sorsazonosság. Nagyjaink megértették, megmutatták, megszenvedték. Áldassék a nevük!
Lehet, hogy az új nemzedéknek kicsit könnyebb, de éppen ezért kell megkeresnünk az ütközési pontokat, a mellébeszéléstől mentes, tiszta helyzeteket, a jézusi megoldásokat.
Colombo hadnagy legendás mondata: "Vigyázzon, bármint mond, felhasználható ön ellen." Hiszem és tudom, hogy kis és nagy csoportjaink, ünnepeink, BNT-ink mindezt jól tudják.

[Kálmán Márta és Kiss József, Budapest]

---

2013. november 24. - Krisztus Király ünnepe
Lk 23,35-43 – Hitetlen út végén hűséggel nyerni!

Gúnyolták: "Másokat megmentett - magát nem tudja!?" - "Még ma velem leszel a Paradicsomban."
Vigyázat! Ami következik, nem szatíra!!!
Az első században élsz, fiatal, jóképű római gladiátor vagy. Szabadnapot kapsz. Bemész a városba. Szórakozol, meleg van, megszomjazol, dús keblű utcanők vesznek körül. A másik asztalnál szintén egy erős társaság. Vitába keveredsz, gyorsabb vagy, pontosabban szúrsz. A másik rögtön elvérzik. Egy jó nevű római százados fiát ölted meg. Börtön. Gyors tárgyalás. Hamar szóba kerül a birkalopás, csalás, fiatalkori rablások.
Holnap lesz a názáreti kivégzése. Pilátus nagy műsort akar, a názáreti két oldalára kell két díszlet. Többen vagytok hasonló rabok. Majd kisorsolják. Reménykedsz, hogy nem te leszel. Másnap reggel szólítanak, ez rossz hír. De van benne jó is, te leszel jobbról. Sovány vigasz.
Már nagyon fáj, bár tudod tűrni a fájdalmat. Eddig csak hallottál a názáretiről, most mellette vagy, vér- és testszagúan, mégis béke tölt el. Kezdesz elkábulni, mintha ősember lennél, vizionálsz, ott tényleg mindig az erő győz. De volt egyetlen ősember, talán az apád, aki gyakran mondta: "Ne üss rögtön vissza, nézz a szemébe, ha jót akar, nehogy kiüsd belőle!" Vízzel locsolnak, felriadsz. Durván hangzik a názáreti másik oldaláról: "Segíts! Mert, ha nem: csaló vagy, becsaptál mindenkit!"
Világosság gyúl benned, Jézussal egymásra néztek. Látod szenvedő szemében a tisztaságot, és ekkor érted meg apád hangját, hogy vedd észre a jót. Hörgő hangon megszólalsz: "Te szerencsétlen, ott balra, fogd már be a szád! Esküszöm, leszállok és szétszedlek! Nem látod, hogy ez itt, középen: bűntelen, tiszta, a földra szállt ég? Szerencsés vagy, hogy itt, mellette dögölhetsz meg."
Mintha mennyei hangot hallanál: "Még ma velem leszel..." Lassan kezd minden világosodni ... hogyan kellett volna élni ... igen, úgy akartam ... akarom ... fogom akarni ... Ámen.

[Kálmán Márta és Kiss József, Budapest]

---

 

Achívum