2013. február 3. - Évközi 4. vasárnap
Lk 4,21-30 - Ámulat, kétség és düh

Hihetetlen, ami a Názáreti zsinagógában történt! Próbálom megérteni a falu lakóit. Ismerősük a szomszédos településen már számos csodát tett, gyógyított. Több követője is lett. Hallották azt is, hogy "jó szövege van". Érthető, hogy nagyon odafigyeltek, amikor olvasásra jelentkezett. Ráadásul szívet melengető prófétai szavakat olvasott fel. "Elérkezett az Úr kegyelmének esztendeje." Mintha programbeszédet fogalmazna, itt, a saját falujában. Amikor azonban a prófétai szavakat a jelenre és az ott lévőkre vonatkoztatja, ez kettős érzést indít el bennük. Egyrészt örömöt, hisz szereti őket az Úr! Másrészt kétséget, hisz ez az ember itt szegényekről, rabokról, vakokról beszél. Ne nézze már le őket egy közülük való! Ők nem szorulnak az Úr különös kegyelmére! Hogyan mer ilyeneket mondani. Mindent tudnak róla, ismerik a családját. Benne beteljesedett volna be az Irás?! Még ha igazolná magát egy-két gyógyítással, talán...!
Ezután jön a düh, mert még minősíti, sértegeti is a zsinagógában lévőket: "Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában." Ez már sok! Jönne a népítélet, de Jézus hanyagul áthalad köztük.
A zsinagógában a közös ima erősítette az összetartozástudatot, a szentírás olvasása és magyarázata erősítette a hitet. Bárki (nagykorú férfi) jelentkezhetett olvasásra, és a részlethez buzdító beszédet fűzhetett. No persze, meg kellett felelni az elvárásnak.
Jézus mindig megtalálta a fórumot az Üzenet továbbadásához. Mint követőjének, vajon milyen fórumok állnak rendelkezésemre? Talán a templom? Előnyeivel (pl. nem kell a nulláról kezdeni, rendszeres stb.) és hátrányaival (pl. elvárások vannak, "nulláról kell kezdeni" stb.)... Vagy a család, a rokonság, vagy...?
Merek-e próféta, azaz Isten tolmácsa lenni? Milyen tartalommal állok elő? Az Isten Országáról a "már és még nem" dialektikájával tudok szólni? Szolgáló szeretettel, szerényen, mások szabad akaratának tiszteletben tartásával, vagy lehengerlő fölénnyel próbálok "téríteni"?
Kudarcélményeim elgondolkodtatnak-e? Lehet, hogy hiányosságaim botránkoztatják meg az engem el nem fogadókat?

[Horváth József, Tata]

2013. február 10. - Évközi 5. vasárnap
Lk 5,1-11 - Hivatásváltás?

Jézus Kafarnaum halászai között találta meg első tanítványait. Naponta ott lehetett a tó partján, láthatta kifutni a bárkákat a nyílt vízre. Látta visszaérkezésüket, és ahogy a bárkákból teli kosárban cipelték az egymásra dobált, használható vagy kiselejtezni való halakat. Kivonulásuk holdvilágos éjszakán, vagy kora hajnalban történt. Előfordult, hogy halak nélkül érkeztek vissza, fáradtan. Egy ilyen eset alkalmával történt, hogy Simonhoz így szólt: "Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálót!" Ez ellentmond minden halász szakértői véleményének. Mégis... Ismert a folytatás. Talán ez a történés volt a jel számukra, és ezért követték!
Jézus már nem volt egyedül. A volt halászok társul szegődtek hozzá, vele tartottak, hallgatták szavait. Halászlegények, akik nem tudtak olvasni, beszélni sem nagyon. Pár jelentéktelen ember, akiket nem lehetett megkülönböztetni a többiektől. Velük "indította el" az Országot!
Jézusért, akiről még nagyon keveset tudtak, otthagyták a foglalkozásukat, a bárkát, a megélhetést, a családot. Elhagytak mindent, hogy kövessék.
Még ha a szellemük nem nőtt is fel a feladathoz, kicsit nyers és faragatlan, ha néha kételkednek és ingadoznak is, és végül el is hagyják, minden megbocsáttatik nekik - amikor új hűségre térnek! Mert az első hívó szóra követték a Mestert!
Ki volna képes ma utánozni a Genezáreti-tó halászait? Ha a Próféta jönne, és azt mondaná például
- a tanárnak: szállj le a katedrádról, és hagyd a könyveket,
- vagy a politikusnak: hagyd az irataidat és hazugságaidat, az emberek behálózásának eszközeit,
- vagy a szakmunkásnak: tedd félre szerszámaidat, más munkát adok neked,
- vagy a gazdagnak: ajándékozd el minden vagyonod, hogy énvelem megszámlálhatatlan kincset szerezz!
Ha a Próféta így beszélne hozzánk, mai emberekhez, vajon hányan követnénk őt az ősi halászok egyszerű készségével?
"Még jó hogy a Mester ma nem vár tőlünk ilyet!" Valóban?
Ha mégis meghallanánk valamilyen hívásfélét, vajon mit kellene radikálisan elhagynunk? Mit másként tennünk?...

[Horváth József, Tata]

"... látott két parton veszteglő csónakot; a halászok pedig attól távolabb menve mosogatták hálóikat." (Lk 5,2)
 
    - Mivel foglalkozom munkaidőn túl?
    - Mennyire tarom karban munkaeszközeimet?
    - Hogyan szabadulok a fölösleges terhektől?

[Angel]

---