A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2012. augusztus 5. – Évközi 18. vasárnap
Jn 6,24–35 — Kit keresünk?
Azt szokta az ember keresni, amit elveszített, pedig szüksége lenne rá. A szöveg szerint Jézust keresték az emberek, akit valóban szemük elől tévesztettek, pedig nagyon szükségük lett volna rá. Miért? Hát az ingyenkenyér miatt, amiért nem kellett dolgozniuk, és ez a Jézus az ölükbe pottyantotta. Ez bizony jól jönne nekik máskor is: ezért kell nekik Jézus, ezért keresik.
Beigazolódott, mennyire igaza volt Jézusnak, amikor annak idején a pusztában visszautasította a sátán kísértését: „Mondd, hogy ezek a kövek kenyérré váljanak!” (Mt 4,3) Olyan könnyű az embereket a hasukon keresztül megfogni! Tódulnának utánad! Íme a példa: valóban tódulnak. De milyen nehéz továbblépni! Megmagyarázni, hogy „segítek én szívesen, ha szükségetek van rá, de nem ezért jöttem: ne ezért keressetek”!
Biztos, hogy Jézus szenvedésének egyik legkínosabb összetevője volt ez az értetlenség. Keresik, de nem azért, hogy az örömhírt hallják. Az nem érdekli őket, csak az ingyenkenyér. Aztán egy év múlva majd megint keresik őt a Getszemáni-kertben, mert nem váltotta be a reményeiket: Akkor pedig majd azért, hogy félretegyék az útból, mert ilyen Jézusra nincsen szükségük.
Mi hogy állunk ezzel a Jézus-kereséssel? Egyáltalán „megvan” még? Nem veszett el az életünkből? És ha elveszett: Hiányzik? Keressük? Ha keressük, miért keressük? Hogy az életünk kényelmesebb, könnyebb legyen? Vagy azért, hogy azt kapjuk tőle, amit tényleg nekünk szánt: a kereszttől ugyan nem mentes, de a boldogság felé vezető egyetlen lehetséges utat?
[Tarnai Imre, Nagyoroszi]
„A Szabadító azt mondta nekik: „Én vagyok az élet kenyere: aki eljön hozzám, egyáltalán nem fog éhezni és aki belém veti bizalmát, egyáltalán nem fog szomjazni soha.” (Jn 6,35)
- Meddig bírom étlen–szomjan?
- Vágyok-e Jézussal találkozni?
- Kiben van a legnagyobb bizalmam a testvéreim közül?
[Angel]
2012. augusztus 12. - Évközi 19. vasárnap
Jn 6,41–52 — Vitatkozni vagy szeretni?
Évszázadokon keresztül folyt a vita arról, hogy Jézus „honnan jött”. Egyetemes és nem egyetemes zsinatok hoszszú sora foglalkozott a kérdéssel. Ezt a kérdést vetik fel a mai vasárnap evangéliumában Jézus hallgatói is: Jézus azt mondja, hogy a „mennyből”, ők azt mondják, hogy az általuk jól ismert názáreti családból. Kinek van igaza?
Jézus láthatóan nem akarja eldönteni a vitát. Ha valaki enged annak a vonzásnak, amellyel az Atya vonzza, az úgyis rájön a megoldásra. A vitatkozás az ördögtől való. Arra jó, hogy szembeállítson. Jézus pedig azt szeretné, ha mindnyájan egyek lennénk (vö. Jn 17,21 skk), bárhogyan gondolkozzunk is. A teljes igazság úgyis csak az Atya birtoka, mi mindenképpen csak töredékesen ismerhetjük meg, amíg ebben az aiónban élünk: bármi legyen is a véleményünk, abban valami hiba biztosan van. Az örök élet sajátossága, hogy megismerhetjük az Atyát és Jézust (vö. Jn 17,3), úgy ahogyan ő ismer minket (vö. 1Kor 13,12). Erre a halál nélküli életre segíti el Jézus azokat, akik nem okoskodnak, vitakoznak, hanem hajlandók őt táplálék gyanánt elfogadni, akkor is, ha nem értik, hogy ez hogyan lehetséges.
Fontosabb-e számomra, hogy a jézusi táplálékból erőt meríve a szeretet életét éljem, és ezzel már itt elkezdjem az örök életet, mint az, hogy az igazam mellett kardoskodjam?
[Tarnai Imre, Nagyoroszi]
„Ez az égből azért alászállott kenyér, hogy egyék belőle valaki és ne haljon meg.” (Jn 6,50)
- Mennyire fontos nekem az Élet kenyere?
- Milyen gyakran veszem magamhoz az Élet kenyerét?
- Miféle halált szeretnék mindenképpen elkerülni?
[Angel]
2012. augusztus 19. - Évközi 20. vasárnap
Jn 6,50–59 — Élet és halál Jézus szótárában
Jézust csak az értheti meg, aki hajlandó magáévá tenni a szóhasználatát. Ez pedig sokszor elüt a mindennapi szóhasználattól. Az emberek általában úgy tudják, hogy az élet után jön a halál. Jézus véleményét pedig az őt olyan nagyon jól ismerő apostola, János tolmácsolja a levelében: „Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életre” (1Jn 3,14). Éppen fordított a sorrend!
A mai evangélium a jézusi fogalmak szerint való életről szól. Amikor azt mondja hallgatóinak, hogy nem lesz élet bennetek, ezzel burkoltan azt mondja, hogy most még nincs. Akkor lesz, ha „eszitek az Emberfia testét” és „isszátok az ő vérét”. Hogy mire gondol, az az imént idézett János-levélbeli mondat folytatásából derül ki: azért mondhatjuk, hogy „átmentünk az életbe”, „mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, az a halálban marad”.
Ebből következik, hogy az igazi feltámadásra, új élet kezdésére nem kell a világ végéig várnunk. Az igazi feltámadás az a pillanat, amikor megtérünk, amikor elkezdünk önzetlenül szeretni. Nem véletlen, hogy a keresztség kiszolgáltatásának ősi idők óta a feltámadás éjszakája szolgált alkalmul.
De jó lenne, ha most is egybeesnék a keresztelés a megtéréssel, és nem szaladgálnának megkeresztelt halottak a világban! Ha azt a tényt, hogy valaki „átment a halálból az életre”, a keresztség szentsége pecsételné meg!
A kérdés ezek után: Feltámadtam-e már, vagy még mindig a halálban gyötrődöm?
[Tarnai Imre, Nagyoroszi]
„Amint ide küldött engem az élő Atya és én élek az Atya által, úgy az is, aki engem eszik élni fog általam.” (Jn 6,57)
- Mennyire élek Jézusban?
- Mennyire él bennem Jézus?
- Mennyire élő bennem az Isten?
[Angel]
2012. augusztus 26. – Évközi 21. vasárnap
Jn 6,60–69 — Radikális kereszténység
Régi vesszőparipám: „A kereszténység nem tömegmozgalom.” Ha Jézus annak szánta volna, akkor a kafarnaumi beszéd után nem hagyta volna futni azokat, akik addig hűségesen vele jártak.
Nyilvánvaló, hogy ő is annak örülne, ha az egész világon mindenki az ő útját járná. De nem volt fantaszta: „tudta ő, hogy mi lakik az emberben” (Jn 2,25). Neki fontosabb volt az, hogy aki kitart mellette, az ne félszívvel, hanem egész valójával legyen ott, mint az, hogy nagy tömegek kövessék. Hajlandó lett volna még a Tizenkettőtől is megválni, inkább, mintsem engedni abból, hogy amit mondott, azt bizony szó szerint kell érteni.
De sokan szeretnék úgy „megőrizni a káposztát, hogy a kecske is jóllakjék”! „Jó katolikusnak”, Jézus-tanítványnak maradni, és közben e világ stílusához is igazodni. Ez bizony fából vaskarika. Jézust követni csak egyféleképpen lehet: egészen.
Hajlandó vagyok-e „kilógni a sorból”?
[Tarnai Imre, Nagyoroszi]
„A Szabadító így válaszolt nekik: Nem tizenkettőt választottam ki? De egyiketek ördög? (Jn 6,70)
- Mennyire fontos nekem az egység? Kikkel?
- Milyen arányban alakulnak ki kapcsolataim az én választásom alapján?
- Honnan tudom, hogy választott vagyok?
[Angel]
