Elöljáróban
Tapasztalataink szerint legtöbbünknek nem sikerült a pénteki hústilalom helyett testhezállóbb, előrébb vivő rendszeres szokást kialakítanunk.
A Bokor 10-es régiójának tagjai néhány gondolattal szeretnék segíteni azokat, akik a napi igeszakaszok nyomán kicsit többet szeretnének Isten ügyével foglalkozni ezeken a napokon.
2011. augusztus 5. péntek
Mt 16,24-28
A Szentírás egyik legvitatottabb szakaszát olvashatjuk a mai napon. „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen.” A leggyakoribb értelmezés szerint a „kereszt” életünk nehézségeit jelenti: saját magunk fizikai gyengeségeit, alkatunkból adódó bűnelkövetési lehetőségek tömegét, sanyarú anyagi, szociális helyzetünket, beteg, nehezen kezelhető gyereket, rokont, ostoba munkahelyi főnököt, impotens országvezetést, környezeti károk miatti veszélyeztetettséget stb. Mindezek ellenére, ezeket elfogadva–viselve járjuk az Ország útját. Egy másik értelmezés szerint a „kereszt jelét” vegyük magunkra, úgy, ahogyan Jézus idejében a frissen megkereszteltek, s Hozzá méltóan viselkedjünk minden percünkben.
A másik vitatott szakasz: „Bizony mondom nektek: az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában." Valószínűleg sosem fogjuk megtudni, hogy Jézus nem tudta vagy nem akarta megmondani a - feltehetően - az evilági létünk végét jelentő időpontot, avagy valamilyen pedagógiai célzattal hangzott el ez a mondat.
Az bizonyos, hogy ébereknek kell lennünk, vigyáznunk, hogy lelkünk kárt ne valljon, s minden percben készek legyünk arra, hogy az Emberfia ítélete elé álljunk!
[Kőszeginé Melinda]
2011. augusztus 12. péntek
Mt 19,3-12
„Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza!”
Szomorú tapasztalat, hogy a házasság válságban van. Osztálytalálkozókon kivételnek számítanak, akik nem váltak el. A házasságok száma lecsökkent. 29 éve, amikor összeházasodtunk, Pécsnek 2 házasságkötő terme volt. Azóta az egyiket bezárták - nincs rá szükség.
A fiatalok körében már az együttélés a jellemző. Mi ennek az oka? A rossz példák? Az elköteleződéstől való félelem? Pedig pszichológusok azt állítják, hogy a házasságban élők - nők, férfiak egyaránt - boldogabbak, sőt tovább élnek.
Persze nem mindegy, hogy milyen az a házasság. A boldogító igen kimondásakor érzett lángolás nem garancia a sírig tartó boldogságra. Még akkor sem, ha az oltár előtt hangzott el. Folyamatosan ápolni kell, mint minden kapcsolatot. Sok jó tanácsot, ötletet lehet olvasni, hallani. A Házas hétvége mozgalom keresztény nézőpontból szeretné a házasságokat támogatni. Nekünk nagyon tetszett.
A fiaimnak két dolgot szoktam kérni Istentől: személyes istenkapcsolatot, és igazi, jó feleséget. Úgy gondolom, ez a boldogságuk alapja. Ha mi azon dolgozunk, hogy 10, 20, 30, 40 év után is igazi szerető társai legyünk egymásnak, sokat teszünk gyermekeink jövőjéért is.
[Stölklerné Magdi]
2011. augusztus 19. péntek
Mt 22, 34-40
Mózes megismerte Jahvét a csipkebokros jelenésben. A nép vezére lesz, majd az izraeliták nevében szövetséget köt a Sínai hegyen Jahvéval, az egyedüli Istennel, aki átadja neki a Tízparancsolatot. Ezek ellentmondást nem tűrő parancsolatok.
Jézus nagyobb Mózesnél. A farizeus törvénytudó kérdésére, hogy „melyik a főparancsolat” Jézus idézi a MTv 6,5 (Istenszeretet) és a Lev 19,18 (emberszeretet) parancsát. A zsidók 613 törvénye közül e kettőt tartja a legfontosabbnak. A MTv 6, 24–ben azt is olvashatjuk, hogy „féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jól menjen a sorunk és életben tartson minket”. Nincs üdvösség parancsmegtartás nélkül! A Mk 12, 28–34–ben Jézus megdicséri a farizeust, aki ismeri a főparancsot: „nem vagy messze az Isten országától”. A Lk 10, 25–37 kitér a felebarát fogalmára is, s elmondja az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédet. Megkísértésekor Jézus ugyancsak ezzel a mondattal utasítja vissza a Sátán kísértését: „Uradat Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” A zsidók Pilátusnál is erre a parancsolatra utalnak: „Nekünk törvényünk van és a törvény szerint meg kell halni, mert Isten fiává tette magát.” Márpedig nekik csak egy istenük van. Lk 17,10–ben olvashatjuk: „…amikor megteszitek, amit parancsolok nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak a kötelességünket teljesítettük.”
A közlekedési szabályok azért vannak, hogy betartván azokat mindannyian életben maradjunk. Isten parancsolatai is szeretetből fakadnak, saját érdekünkben kell betartanunk őket!
[Hengl Erzsi]
2011. augusztus 26. péntek
Mt 25,1-13
Vajon okos, vagy balga szüzek vagyunk-e? Halogatjuk-e a másokért élést, vagy a mieink mellett folyamatosan akarunk és tudunk tettel – szóval szolgálni másokat is?
Nagy a kísértés! Mindig találunk olyan anyagi, vagy időbeli ráfordítani valót saját környezetünkben, ami halaszthatatlanul fontosnak tűnik. Hogy valóban elengedhetetlen–e a boldogságunkhoz, az viszont nagy kérdés. Nyilvánvaló, hogy nem luxus, ha mindenkinek van egy pár olyan cipője, ami nem ázik be, ha az eltörött szemüveg, kilyukadt fog megcsináltatásra kerül, ha elegendő és tápláló étel kerül a család asztalára. Azt gondolom azonban, hogy sajnos ezeken a dolgokon bőven felül költekezik a mai keresztény – Bokros ember is. Nem is lenne ez baj, ha már a világ minden polgára itt tartana. De amíg éhező gyerekek vannak millió szám a nagyvilágban és lassan százezer számra saját hazánkban, addig bizony jogos a lelkiismeretfurdalás minden nem létszükségleti cikkre kiadott forintért.
Időnket kizsarolja a munkahely, a megélhetés. Az evangelizációra egyre kevesebb időnk jut, pedig az Örömhír birtoklása nélkül nehéz boldognak lenni (néha még hívőként is). De egy mosolyra, egy vigasztaló szóra, egy békéltető levélre, egy baráti beszélgetésre, másokért mondott imára kell hogy időnk maradjon!
A legfontosabb azonban bizonyosan életünk példája lehet, melynek nyomán felébredhet másokban is a vágy, hogy Isten népéhez tartozzanak!
[Kőszeginé Melinda]
