Hamvazószerdától Szentháromság vasárnapjáig
Az elmélkedések sok-sok testvér gondolatait fűzik csokorba az ország különböző tájairól.
A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2012. május 27. – Pünkösd
Jn 20,19-23 – A Lélek energiákat szabadít fel
Pünkösd. A harmadik isteni személy, a Szentlélek eljövetelének napja. A nagy keresztény ünnepek közül talán ezt értik legkevésbé a nem hívő emberek. Az még valamennyire érthető, hogy a Fiú közénk jött. Kisjézus, jászol, Mária és József, születés és erőszakos halál. Érthető szavak minden ember számára. Van, akinek a kétezer éves legenda kellékei, van, akinek életet formáló valóság, de a világ minden táján ismerős történet. Jézus születésnapja előtt még a keresztény kultúrától távol álló Japánban is karácsonyi vásárt tartanak. Tudjuk, az ilyen megemlékezéshez semmi köze a mi Názáretinknek. Sajnos, a legnagyobb keresztény ünnep tárgyiasult.
A Szentlélek eljövetelének ünnepét még nem falták fel a külsőségek, nem gyúrta át a fogyasztói szemléletű világ a saját értékrendje és ízlése szerint. Leginkább közömbös. No és mit kezdünk vele mi, keresztények? Számunkra mit jelent? Nekünk milyen a kapcsolatunk a Szentlélekkel? Van vele kapcsolatunk?
János evangéliuma szerint még a feltámadás napján, azaz a hét első napján, estefelé jelent meg Jézus a tanítványok között, s rájuk lehelt: „Vegyétek a Szentlelket!” Az Apostolok cselekedetei szerint Jézus mennybemenetele utáni napokban, pünkösd napján, tüzes nyelvek formájában ereszkedett a tanítványokra a Szentlélek. Tehát van egy kis bizonytalanság a mikor, és a hogyan tekintetében. A Lélek hatása, működése azonban tapasztalható. A tanítványokból apostolok lettek, a tizenegy egyszerű ember – saját életét sem kímélve – elindította a jézusi értékrend elterjedését a világon. Akiben működik a Lélek – aki engedi, hogy működjön –, abban lelki, szellemi, testi energiákat szabadít fel, s a Lélek által vezérelt ember félelmet és fáradságot alig ismerve tesz tanúságot az egy igaz Istenről, s építi az Ő országát.
Imádkozzunk Pünkösd vasárnapján, hogy Isten Szent Lelke töltsön el bennünket!
[Balogh Laci, Debrecen]
„Amikor ezt mondta, rájuk fújt és így szólt hozzájuk: „Vegyetek Szentlelket.” (Jn 20,22)
- Milyen küldetést érzek magamban? Kikhez?
- Milyen típusú küldetést tudok továbbadni?
- Milyen szellemiség árad belőlem?
[Angel]
2012. május 28. Pünkösdhétfő
1Pét 1,3-9; Mk 10,17-27
„Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
Kevés emberrel találkozhatunk, aki ne szeretne egy jobb és szebb életet élni a földi élete befejezését követőn, elnyerni az örök életet. Márk evangélista szerint Jézus megadja ennek a lehetőségét. Igaz nem automatikusan, hanem feltétel teljesítésével:
„Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!"
Az idézett Márk evangéliumi részből tudjuk, hogy a kérdező gazdag volt, és ifjú. Nem tudjuk, hogy családos volt-e, vagy sem.
Akármilyen státuszú, fiatal vagy idős, házas vagy egyedül álló embernek is bicskatörő lehet megfelelni az ilyen követelményeknek. Eladni mindent, amink csak van és szétosztani a szegényeknek. Ettől egy fokkal talán könnyebb mindenünket megosztani a velünk egy gyékényen árulókkal (életközösség), de erre az életformára sincs nagy tolongás. Ez persze nem jogosít fel egyikünket sem arra, hogy ne adjunk folyamatosan mindent, amink csak van, aminek eredménye lehet a szegényedésünk.
A másik feltétel, a Jézus-követés, a mindent és mindenkit hátrahagyás és Jézus evangéliumának hirdetése. Nehezen tudjuk elfogadni, hogy Jézus az igehirdetést mindannyinktól elvárja; Nála ismeretlen a pap és civil megkülönböztetés. Minden Jézust követőnek kötelessége a jó hír továbbadása, ha alkalmasak, ha nem alkalmasak a körülmények.
Ha nem tudjuk hősies szinten teljesíteni az elvárásokat, akkor legalább kezdjük el/folytassuk akármilyen kis lépésekben is a teljesítést. Naponta kérjük számon magunktól az előrehaladást. Keressünk/tartsuk meg (a) személyes edzőt, lelkivezetőt, aki átgondolt edzésterv alapján válogatott szintre (a jézusi 12) emelhet minket. Keressünk/tartsuk meg (a) barátokat, akikkel könnyebb az árral szemben úszni, mint egyedül. A teljesítésben kellő szívósság, kitartás aztán eredményezheti a jutalmat: "Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk nézett, és folytatta: "Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges."
[Kaszap István, Pécel]
2012. május 29. kedd
1Pét 1,10-16; Mk 10,28-31
„Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.”
Általános emberi tulajdonság, hogy amit jól csinál az ember, azért várja az elismerést, a jutalmat. A tanítványok a Jézust követés érdekében otthagyták családjaikat, rokonaikat. Felfüggesztették foglalkozásukat, pénzkereső tevékenységüket. Jogosan kérdezik Jézustól, hogy ki és hogy fogja ezt értékelni, esetleg jutalmazni. Jézus megnyugtatja őket. Százannyit fognak kapni ahhoz képest, amit ők adtak. Itt a földi létben testvéreitek, barátaitok lesznek. A túlvilágon pedig örök életetek lesz.
Vajon gondoltak-e arra, hogy fogják ezekkel az ígéretekkel napi gondjaikat, megoldani? Vagy nagycsalád szinten önellátók voltak, és könnyedén tudták a rokonok helyettesíteni egy férfi kiszakadását a családból?
A kialakult helyzetet Jézus alkalmasnak tartja arra, hogy kijelentse: „Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők”. Tehát azokról, akikről úgy gondoljuk, hogy elsőként szakítják el a célszalagot, azokat az Isten hátra fogja sorolni. Azokat, akiket mi hátul kullogónak gondolunk, azokat pedig pozitív példaként ki fogja emelni az Úr.
Ezek után nyugodtan levonhatjuk a következtetést, hogy az általános emberi értékrend nem azonos a jézusi értékrenddel. Lehet olyan kincset gyűjteni, amit a moly, a rozsda elemészt és lehet olyat gyűjteni, aminek semmi nem árthat. Tevékenykedhetünk mi olyan módon, hogy megszerezzük az emberek elismerését és tevékenykedhetünk úgy is, hogy az emberek megvetnek, utolsó helyre sorolnak.
Látod-e, hogy hol van a határa szerénységnek és szerénytelenségnek? Tudod-e, hogy mely tevékenységeddel gyűjtöd a földi kincset és melyekkel a maradandót, az értékállót? Hogy értékeled a jelenlegi társadalmi pozíciódat: az élmezőnyhöz tartozol vagy a hátul kullogókhoz?
[Kaszap Márti, Pécel]
2012. május 30. szerda
1Pét 1,18-25; Mk 10,32-45
„Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak a drága vére árán.”
Péter apostol, több – szórványban élő – Krisztus-követőnek írja ezt a levelét. Levelének első része Isten magasztalásáról, Isten üdvösségtervéről és a beteljesítéséről szól. Az első levél 13. versétől pedig a Hozzá, azaz Jézushoz tartozni akarók elvárható magatartásáról ír. „Szentek legyetek, mert én szent vagyok!” -emlékeztet Péter apostol a Szentírás szavaira.
Nem ezüstön, aranyon, hanem Jézus drága vére árán van üdvösségünk. A megváltás misztériumát emberi elme nem tudja fölfogni, csak hitben a Szentlélek által érzékeljük a csodát, a megváltó kegyelmet.
Jézus Krisztus a végtelen szeretet. Ő a Teremtő, Igazságos Isten, aki gyűlöli a bűnt. Egyedül a szeretet képes legyőzni a bűnt, a Szentlélek ereje által.
Hiszem, hogy Isten üdvtörténetében, Jézus Krisztus drága, hibátlan és szeplőtelen véráldozata meg tud szabadítani bűneimtől! Hozzá akarok tartozni, Őt akarom követni. Az Ő világosságában akarok járni.
Lehetünk-e szentek?
Tudjuk-e jövevénységünk idejét nemcsak veszendő dolgokkal, hiábavalósággal tölteni?
Isten Szentlelke adjon hozzá erőt mindannyinknak! Amen.
[Horváth Anna, Pécel]
2012. május 31. csütörtök
1Pét 2,2-5.9-12; Mk 10,46-52
„Jézus megkérdezte: Mit tegyek veled?
Mester, – kérte a vak – hogy lássak.”
A jerikói vak gyógyulásánál is, mint Jézus minden más gyógyításánál van egy elmaradhatatlan körülmény: a gyógyulandó hite. E hit nélkül Jézus nem tud gyógyítani. Minden ilyen esetben elmondja: „Menj, hited meggyógyított téged”.
Ennek a hitnek a megszerzése egy út, amelynek során számos hátráltató tényezőt kell leküzdenem, de nagyon sok segítséget is igénybe vehetek.
Az úton történő elinduláshoz szükséges annak belátása, hogy „vak vagyok”.
A haladást akadályozzák többek között hiányosságaim, hibáim, a gőg, hogy nekem nincs szükségem orvosra. Segítenek az erőrejutásban a haladásban a családom, barátaim-testvéreim, a közösségem, akik megtartanak az úton és azok a hiteles emberek, akik életük példájával mutatják a helyes irányt.
Mindannyiunknak szüksége van a gyógyulásra.
Ha a jerikói vak hitével, bizalmával, kitartásával tudjuk mondani „Jézus Dávid fia könyörülj rajtam”, akkor igaz lesz ránk a mai olvasmányban Péter apostol által írt mondat, mely szerint:
„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből csodálatos világosságra hívott titeket”.
[Széplaki Pál, Pécel]
2012. június 1. péntek
1Pét 4,7-13; Mk 11,11-26
„…amikor elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: "Mester, nézd: a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt." Jézus így válaszolt nekik: "Higgyetek Istenben!”
Füle Lajos: Teremtél-e?
Azért vagy itt, hogy hivatásod töltsd be.
Isten sokáig vár a jó gyümölcsre.
Míg napjaid a semmibe peregnek,
hány gondja, kínja vár az embereknek,
hány könny, kiáltás, fájdalom a testben!
Maradt-e szív, kéz miattad üresen?
Van-e magány, mi ellenedre szólhat?
Teremtél-e az Örökkévalónak?
Kell-e az Ige akkor is, ha vádol?
Tanultál-e a meddő fügefától,
vagy ürességed látszatokkal födted?
A „Még egy év’’ is lassan már mögötted,
maholnap véget ér a földi élet…
Felmérted-e, hogy mennyi év mivé lett,
s mi lesz, ha ez már az utolsó hónap?
Teremtél-e az Örökkévalónak?
Ilyen egyszerű… Csak igazán hinni kéne… Nem csak úgy imádkozgatni, ahogy én szoktam. Elmondom kicsinyes kis vágyaimat, és ugyanazokért a gyarlóságokért kérek megbocsátást, és erőt évek óta. Hisz Isten jobban ismer engem, mint én magam. Csak össze kéne szedni magamat és komolyan venni Őt. Hinni, hogy megvalósul az, amit kérek; hogy Ő segít, ha én megteszem a magamét. Belátni, hogy bennem van a gát. Nemcsak abban, hogy nem akarom eléggé, amit szeretnék. De nem is hiszem igazán, hogy megadja nekem, képessé tesz rá. Pedig ha valóban hinnék, akkor az hatna. Nem topognék egy helyben, lehetnék jel, és hatni is tudnék másokra – teremnének az igazi gyümölcsök.
Ehhez sokkal komolyabban kéne vennem Istent. És akkor megválogathatom, hogy mit is akarjak elérni. Az már felelős gyümölcshozás, termés az örök életre.
[Benyhe Zsuzsa, Budapest]
2012. június 2. szombat
Júd 17,20b-25; Mk 11,27-33
Honnan van Jézus hatalma?
A szöveg elolvasása után az első gondolatom a közmondás: Aki másnak vermet ás…..
A továbbiak, kérdések: Milyen ember él a farizeusok bőrében?
Milyen tulajdonságok teszik lehetetlenné Isten felismerését?
Művelt, sokat tanult és erre büszke is, sőt rátarti.
Nem áll szóba azzal, hogy mindent „csak” kapott. mert oda született, ahova. Abba a törzsbe, abba a családba.
Tehetősként (hallod a szóban:? megteheti!)
Ezért aztán védi azt, ami „jár” neki.
Elvárja, hogy felnézzenek rá!
Elvárja, hogy megkalapolják!
Kérjék ki a véleményét!
Tiszteljék!
Ne történjen semmi a tudta nélkül!
Ő meg nagyokat imádkozik, böjtöl és adakozik.
Cserébe Ő jó ember. („Az ember és a jóember között annyi a különbség, mint a madár és jómadár között!” Dombi Feri bácsi után szabadon)
ÉS baromi rosszul tűri, ha olyanra talál, aki önálló elképzeléssel bír; teszi, amit gondol és mond.
- Honnan jött ez? Mit képzel? – gondolja.
- El kell hallgattatni!
- Okoskodjuk ki, hogyan csaljuk kelepcébe!
- De nem jött be….így hát
- Meg kell semmisíteni! De nem nyíltan, mert a mártír veszélyes!
Folytasd a jellemzést, Testvérem!
Magam hosszan elgondolkodtam azon, melyik tulajdonsággal bírok az általam negatívnak találtak közül.
Te is tedd meg testvérem, hátha szebb lesz általunk a Föld!
[Aczél Márti, Halásztelek]
2012. június 3. – Szentháromság ünnepe
Mt 28, 16-20 – „Előzőleg kételkedtek”
„Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan előzőleg kételkedtek.”
Olyan becsületes ez a beszámoló! Elénk állítja, hogy bizony a látvány, az érzékszervi tapasztalat nagyobb hatással és meggyőző erővel bír, mint a szó és a gondolat. Igényünk van a tapasztalásra!
Azt is rejti, hogy ugyanazok a tények – a Jézussal együtt töltött évek, a sok-sok közösen hallott tanítás, átélt élmény, a jeruzsálemi események, az asszonyok hírhozása stb. – különböző reakciókat váltottak ki a tanítványokból: akadt, aki hitt; és akadt, aki kételkedett.
Mert nem vagyunk egyformák!
Nem csupán kémia és fizika vagyunk, ahol a reakciók állandóak, hanem érző és gondolkodó emberek, akik mind-mind egyediek.
Arról is beszámol ez a mondat, hogy a nyitott, rugalmas ember hajlandó változtatni a gondolkodásán, ha új tényekkel találkozik, ha új élményeket él át. Nem csökönyös, nem merev.
Se Jézus, se az evangelista nem dorgálja meg a (korábban) kételkedőket. Bizalmat szavaz nekik: bizonyára legjobb megfontolásod alapján gondoltad úgy… - most új tények-élmények kerültek elő, gondold újra, formáld át a véleményedet, aztán menj tovább!
Az ilyen emberre érdemes feladatot bízni, mert várhatóan minden további helyzetben is nyitott és rugalmas lesz. Tapasztalata van már arról, hogy ez lehetséges és jó. Egy gondolatrendszer alapot jelent, de nem jelent kényszer a jövőre, a továbbgondolásra vonatkozóan.
Jézus tanítványaként az ilyen ember meglátja a célt és érti a feladatot: mindenkit egybe kell(ene) szeretni, mindenkinek meg kell(ene) tanítani a szeretet tanítását.
Hogy hogyan kell mindezt megtenni? Nincs rá merev szabály.
Ezért szükséges, hogy nyitott és rugalmas legyen, és az is maradjon. Mert csak akkor fog tudni szót érteni az emberekkel, akkor tud szót érteni különféleképpen gondolkodó emberekkel, csak akkor tudja meggyőzően átadni nekik az örömhírt, csak akkor tud majd lelkesíteni, csak akkor fog szívből örülni mások önálló, jó gondolatainak és cselekedeteinek. Ő nem „lebunkózni” fogja a maga igazságával a többieket, hanem elbeszélgetni fog velük, és így hallgatói, barátai számára is élményszerűvé és életalakítóvá válik az igazság felfedezése.
Vajon én mennyire tudok rugalmas lenni a saját gondolkodásomban? Hajlandó vagyok szóbaállni új tényekkel, befogadni új élményeket, vagy csak hajtogatom a magam – jószándékú! – meggyőződését?
Mennyire tudom segíteni a környezetemben élőket, hogy ők is élményszerű saját felfedezésként találkozzanak a Szeretet-Isten tanításával, és az ebből fakadó parancsokkal?
[Schanda Bea, Budapest]
„Menjetek tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet bemerítve őket, az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” (Mt 28,19)
- Mekkora a küldetéstudatom? Mire?
- Mit jelent nekem, hogy meg vagyok keresztelve?
- Milyen élményt nyújt nekem, hogy küldött vagyok?
[Angel]
