Ez nem egy sikertörténet, a vegyes érzelmeink miatt nehéz róla írni. Megpróbálom dióhéjban elmondani a történetet.
2007. július 9-én indultunk el Kárpátaljára, a Karácsfalván lévő Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum tornatermének alapjait letenni. Nemcsak a munkaerőnket adtuk, hanem pénzt is vittünk eszközök, anyagok megvásárlására és a kosztolásunkat is mi fizettük.
A feladat elég nagy volt, hiszen 14 db 1,2 m3-es gödröket kellett kiásnunk, kőkemény talajban. Ezután a betonozást, vasalást, fejgerendák vájatának kiásását kellett elvégeznünk. A nem megfelelő és hiányos eszközök mellett is, a 35°C-os melegben, mindenkinek égett a munka a keze alatt.
Mi nők - Zsófi lányommal - sem kíméltük magunkat, lapátoltunk, ástunk amíg bírtunk. Közben két ásó papír módjára gyűrődött össze a kezünk alatt, no nem a hatalmas energiánktól, hanem az új vaslemezből hajlított ásók gyenge minősége miatt.
A munkával jól haladtunk a 4. napon, csütörtök estére, mind a 14 gödör és az összekötő vájúk kiásása, az egyik sor teljes bebetonozása-vasalása elkészült. Bíztunk abban, hogy be tudjuk fejezni az alapozást a hátralévő időben, ebben a tempóban. A cél reálisnak látszott. De nem így történt. Másnap derült ki, hogy rossz volt a tervrajz, melyet egy helybéli építész készített és a jobb oldali sort 4 m-rel kijjebb kellett volna ásni. A mérnököt, aki kijelölte a munkaterületet és a tervrajzot most nem minősíteném. A hiba nem a mi hozzáállásunkban volt. A műveletet itt fejeztük be. A szerszámokat összeszedtük, elpakoltunk mindent. A fiúk feszültség levezetésként egy napot fociztak. A hátralévő két napban pedig bejártuk Kárpátalja szép magyar városait-várait, még a Vereckei-hágóhoz is elmentünk kirándulni.
A kérdésre, hogy miért kellett ennek így történnie az esti megbeszélés sem adta meg a választ. Egyik barátunk véleménye szerint: „a baj, nem az odamenők szándékával, akaratával, tettrekészségével, munka-bírásával és kitartásával volt. És lehetett volna ez egy nagyon jó „szájízű" történet is, de nem az lett. Mi adni jöttünk. Adtunk, amennyit adhattunk. És amennyit elfogadni készek voltak tőlünk.
Nem lenne jó, ha ez a kellemetlenség, a jogos düh leszoktatna minket a Jézusi adás gyakorlásáról.

Teréz anya szavaival zárom a történetet:

"Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak,
MÉGIS SZERESD ŐKET!
Ha jót teszel, megvádolnak,
hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet,
MÉGIS TÉGY JÓT!
Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz,
MÉGIS ÉRJ CÉLT!
A jó, amit ma teszel, holnap már feledésbe megy,
MÉGIS TEDD A JÓT!
A becsületesség és őszinteség sebezhetővé tesz,
MÉGIS LÉGY BECSÜLETES ÉS NYÍLT!
Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt,
MÉGIS ÉPÍTS!
Az embereknek szükségük van segítségre,
de ha segítesz, támadás érhet,
MÉGIS SEGÍTS!
A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz is érte cserébe,
MÉGIS A LEGJOBBAT ADD A VILÁGNAK, AMID CSAK VAN!"

Az összefoglalót Széplakiné Erzsébet készítette.