A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.
2016. február 7. - Évközi
5. vasárnap
Lk 5,1-11 - "... de a Te szavadra kivetem a hálót"
Olyan korba értünk, amelyben az igazi példaképek hiteles tekintélyének eltiprása
zajlik. Nemrégiben egy vidéki plébánossal beszélgettem, aki a migránskérdésben
képviselt álláspontja miatt tájékozatlannak és meggondolatlannak minősítette
Ferenc pápát. Ebben sajnos nincs egyedül, mert a magasabb magyar egyházi
hierarchia képviselőitől is hallunk hasonlókat. Az egyházfő tekintélyének
ilyen rombolása szokatlan hang az egyház szervezetén belülről. Pedig Ferenc
pápa csak irgalmasságra és emberhalászásra buzdít: minden szerzetesközösség
és plébánia fogadjon be egy menekült családot! Ilyen egyszerű dolgot kér
a katolikus közösségektől. A befogadók és befogadottak új közösségi egyházának
építését szorgalmazza. A bővelkedőt és a szűkölködőt, a lelki gazdagságot
és az anyagi jólétet keresőt szeretné egy fedél alá és egy asztal köré leültetni.
Akik pedig az asztalt körbeülik, azok megismerik egymást. Nem a hittérítés,
hanem az egyetemes emberi értékek keresése a cél. Ferenc pápát sokan támadják,
mert az átgondolatlan kritika könnyebb, mint a tanúságtétel. Pedig rendkívüli
érzékkel mutat rá a Jézus-követés hiteles útjára.
Péter apostol számára tekintély volt Jézus. Nem kérdőjelezte meg halászati
szaktudását, hanem szavára kivetette a hálót. Mondhatná valaki, hogy ez a
csoda- és meghívástörténet aligha tekinthető a leírás szerinti pontos történésnek.
Számunkra akkor is nyilvánvaló, hogy Jézus a természet rendjére fogékony,
azzal összhangban élő ember volt. Akiből pedig árad a harmónia, arra érdemes
odafigyelni.
Eszembe jutnak Bulányi Gyurka bácsi gondolatai: ha mindenki elkezd közösséget
építeni (12 embert befogadni és leültetni maga köré), és ez a folyamat tovább
hatványozódik, akkor a 10. szinten (1210-en: 61.917.364.224) elfogy a 7,4
milliárdnyi emberiség, azaz mindenki az Istenre, a lelkiismeretére figyelő nagy közösség tagjává válik.
A kerítés elszigetel, a háló összegyűjt, a körbeült asztal közösséget teremt.
A biztonságosnak ítélt bezárkózottságban vagy a közös asztal új világot teremtő erejében
hiszünk? Ne féljünk helyesen dönteni!
[Lipien Mihály, Budapest]
"Amint azonban abbahagyta a beszédet, így szólt Simonhoz: Evezz a mélyre és vessétek ki a hálótokat fogásra!" (Lk 5,4)
- Mennyi idő urán tudom abbahagyni a beszédet?
- Mennyire szeretem az elmélyülést?
- Mennyire tudok sikertelenség után újrakezdeni?