Az emberiség krónikájában megfigyelhető, hogy minden civilizáció és társadalom át akarja adni a tudást a következő generációnak, lehetőleg torzulás nélkül. Az ősi századokban arra kényszerültek a népcsoportok, hogy állandóan ismételgessék tudásukat, így próbálva megőrizni, rögzíteni a megszerzett információkat és az ismeretek egyre növekvő mennyiségét (pl. népdalok, eredettörténetek ). Az információ rögzítésének szükségszerűségét és fontosságát felismerve alakult ki az írás, később a nyomtatás.
Mi is beszéltünk már arról, hogy a kulturális és társadalmi változások során a természetes csatornák szűkösnek bizonyultak, mert csak rövid távú információszállításra alkalmasak, s rendre újabb és újabb mesterséges csatornákat talált fel az ember, így lehetőséget teremtve az idő, a távolság, a tér korlátainak leküzdésére.

A történelem folyamán az információ átvitele sokféle módon történt. Már az ókori birodalmakban is keresték az információ továbbításának módozatait, valóságos hírközlő hálózatok működtek a fény és hangjelek továbbítására (a perzsáknál pl. jó hangú őrök adták tovább az üzenetet, így 1 nap alatt 30 napi járóföldet tett meg a hír). A kommunikáció és a technikai fejlődés következtében mérföldkő volt a hegytetőről felszálló füstjelek után a futárposta, az újságkihordás, a telefon, a rádió és TV műsorszórás, a számítógép-hálózatok, fax, műholdas és száloptikai kommunikáció.

A távközlés mérföldkövei:
A XV. században XI. Lajos szervezte meg az első rendszeres postaszolgálatot.
1837. Morse-távíró,
1867. Bell telefonja,
1894. Popov vezeték nélküli távírója.
1920-as évek: rádióadások,
1930-as évek: a televíziós adások.
1958. az első műhold pályára kerülése (számuk ma már több száz)
A műholdas távközlésnél elvileg 2,5 millió négyzetkilométert lehet zavarmentesen besugározni egyetlen műholddal.
Napjaink: a legújabb távközlési fejlesztések iránya a digitális üzemmód és a fény felhasználása a továbbításra.

A távközlés néhány jelentős eseményét felvillantva is megállapítható, hogy az információ egyre gyorsabban jut el az információforrástól a rendeltetési helyre, s egyre kevesebb időt tölt a kommunikációs csatornában.

Az ember kapcsolattartó képessége a halláson és a látáson alapul. Az emberi kommunikációt két nagy csoportra oszthatjuk: audio és vizuális kommunikációra, de a legnépszerűbb forma a kettőt egyesítő (hang és kép) audiovizuális kommunikáció.

Az audio kommunikáció az adó és a vevő számára érthető hangok sorozata. Számunkra a leghétköznapibb audio kommunikáció a beszéd. A hanghullámokat a beszélő (adó) hangszalagjai keltik és a hallgató (vevő) a fülével érzékeli. A „módszernek” azonban mind a sebessége, mind a hatótávolsága erősen korlátozott.

Az audio kommunikáció hatótávolsága pl. dobok alkalmazásával jelentősen megnövelhető, de a szűkös jelkészlet és a kicsi adatátviteli sebesség nem teszi lehetővé a hatékony kapcsolattartást. Az ütőhangszerek által keltett hangsorozatot szintén füllel érzékelték. Az amerikai indiánok vagy az afrikai törzsek elsősorban vészjelzések leadására használták ezt a módszert.
A telegráf működési alapelve az „elektromos dob”-hoz hasonlítható, ugyanis egy kapcsolóval rövid és hosszú elektromos jelek sorozata (Morse-kód) állítható elő. A vétel helyén a Morse-kódok sorozata hangjelekké alakítható vagy papírszalagon rögzíthető, ami visszaalakítható - dekódolás - az eredeti üzenetté.

Itt megtekintheted (meg is tanulhatod) a Morse-ABC-t.

Mit jelent az alábbi a jelsorozat?
._ ... _.._ _ ._ ._..

Állíts össze te is szavakat, mondatokat!

A vizuális kommunikáció az emberi látáson alapul. Az elmúlt évtizedek tapasztalata alapján feltételezhető, hogy a vizualitás, a képi megjelenítés a jövő kommunikációjában egyre fontosabb, dominánsabb helyet fog elfoglalni.
Sokféle vizuális kódot dolgoztak ki a történelem folyamán, az első formája bizonyára a mimika és a taglejtések megfigyelése volt. Ma is több területen használatosak a kézjelek, pl. a siketek jelbeszéde, a zenei hangok (szolmizálás) vagy a rendőri forgalomirányító jelzések is ilyen jelekre épülnek.

A vizuális (hang nélküli) kommunikáció másik formája a fényimpulzusok alkalmazása. Ezt a technikát is sokszor használták a történelem folyamán, a füstjelektől kezdve a forgalomirányításhoz ma is használt fényjelekig.

A modern kommunikációtechnikai eszközök elektronikus jeleket használnak az üzenet továbbításához. Az elektronikus kommunikáció során az eredeti információt (hang, fény) előbb mindig át kell alakítani elektromos energiává, ami azután vezetékeken, kábelen továbbítva vagy elektromágneses hullámok formájában a térbe sugározva érkezik a vevőhöz. A vevő az elektromos jeleket visszaalakítja eredeti formájába.

Az elektromos jelek a fény sebességével terjednek, rendkívül megbízhatóan és gyorsan, ezért az elektronikus kommunikáció a legfontosabb adatátviteli technika, melyet az élet szinte minden területén felhasználnak. Az információ szinte minden fajtája (hang, kép, adatok) átalakítható (kódolható) elektromos jellé, a vétel helyén visszaalakítható (dekódolható) az eredeti formájába, sőt más, a feldolgozás szempontjainak megfelelőbb alakba is.
A kommunikáció lehetőségei ennek következtében szinte határtalanok.

A modern technológiai felkészültség lehetővé tette előbb az audiovizuális produktumok előállítását, melyek azért rendkívül népszerűek, mert olyan tudást is képesek közvetíteni, amilyet a puszta szöveg nem, a képek logikája alkalmasan kiegészítheti a szövegeket. Ma már nem kizárólag alárendelt szerepet játszik az illusztráció, hanem értelmező, megértést segítő funkciója van.
Az audiovizuális termékek nagy része multimédiás termék is, hiszen hangon és állóképen kívül tartalmaz mozgóképet, animációt is.

Az elektronikus, audiovizuális kommunikáció már hazánkban is a mindennapi élet részévé vált. Senkinek nem okozna gondot, hogy sorolja a különböző elektronikus eszközöket, hiszen körül vagyunk véve, be vagyunk hálózva velük, naponta többet is használunk.

   Próbáljuk csak ki, - mondj három eszközt! Ugye nem volt nehéz?

Telefon, mobiltelefon (SMS), rádió, TV (műhold, kábel-TV stb.), videó, DVD, internet

A telefon nagyon elterjedt kommunikációs eszköz. Alexander Graham Bell alapötlete (1867) az volt, hogy a beszélő hangját elektromos jellé alakítja, amit vezetéken nagy távolságra lehet továbbítani, a vétel helyén pedig az elektromos jel visszaalakítható hanggá.

A rádió elektromágneses hullámokat használ. Az üzenetet az adónál kódolják, amit a nagy távolságban lévő vevőhöz sugároznak. A vétel során az elektromágneses jelet dekódolják, tehát az emberi fül számára hallható hanggá alakítják.

A világ ún. fejlett országaiban a leggyakrabban használt audiovizuális eszköz a TV. A rádió fénykora már elmúlt, a számítógép pedig még nem tudta átvenni a vezető szerepet – ez feltehetőleg csak idő kérdése.
A TV az első nyilvános adása óta (az 1930-as évek közepe) óriási karriert futott be.

A család, az iskola, a kortárscsoport mellett ma már döntő szerepet tulajdoníthatunk a TV-nek a szocializációban is. Ez azért lehetséges, mert gondolkodás- és világformáló hatása rendkívül intenzív. A TV Magyarországon is első számú médium, a háztartások több mint 90 %-a rendelkezik színes TV-vel.
_____________
szocializáció
Minden csoport feladata, hogy tagjait képezze és oktassa, a csoport által elfogadott értékrendet, normákat, az igaznak tartott a tagokkal megismertesse. A tanítás és tanulás folyamatait szocializációnak nevezzük. Megkülönböztetjük az elsődleges és másodlagos szocializációt. Először gyermekkorban, családon belül sajátítjuk el az alapvető készségeket és viselkedési módokat, a másodlagos később, családon kívül, más csoportokban zajlik.
_____________

A televíziót már éppen megszoktuk, kényelmesen éltünk vele és szenvedtünk tőle, amikor civilizációs eszköztárunkban megjelent egy új elektronikus médium, a személyi számítógép (PC), melytől ma már szinte elválaszthatatlan az internetes hálózat. A művelődés és szórakozás új színtere valamennyi őse vonását magán hordja: újság, telefon, rádió, TV, videó, CD-ROM.
A számítógépek térhódítása alapvetően megváltoztatta az információhoz való hozzáférés és az információáramlás menetét a társadalom minden területén.
Az internet, a világot összekötő elektronikus hálózat, Magyarországon 1990-től kezdett terjeszkedni.

A hálózathasználat alapvető, kedvelt formája az elektronikus levelezés – az írott üzenetek cseréje.
Az információcsere két vagy több számítógép-használó között történik, szélessávú kábeleken (vagy telefonvonalakon), valamint nagyteljesítményű közbeiktatott számítógépeken (ún. szervereken) keresztül. Egy e-mail-üzenet általában másodpercek alatt a rendeltetési helyére ér, s perceken belül megérkezhet a válasz. Az elektronikus levelezés technikájából nőttek és nőnek ki folyamatosan a megszámlálhatatlan számú levelezőlisták, az elektronikus faliújságok és fórumok – az ókori fórumok mai megfelelői. Ezen a sokszor kaotikus elektronikus piactéren a leggyakoribb árucikk az információ.
A számítógépes hálózat mai csúcsfelülete azonban minden kétségen felül a World Wide Web (www). A világháló úgynevezett weblapokból (honlapokból) épül fel, amelyek lényegében multimédiás dokumentumok, s mindegyikük kapcsolódik (ún. hypertext linkeken) számos más weboldalhoz.

A www rohamléptekkel terjed, minden magára valamit adó cég elkészíti, elkészítteti a saját, hivatalos honlapját, internetes megjelenési helyét, ahol termékeket, szolgáltatásokat kínál, de gyakoriak a személyes bemutatkozó lapok is, legújabban pedig a blogok, a bárki által olvasható internetes naplók. Az óriási választékból szándéka szerint mindenki csak az őt igazán érdeklő oldalakat keresné fel, azonban az egymásba „oltott” webhelyek között gyakori a véletlenszerű barangolás. A közigazgatásban, banki és egyéb ügyintézésben is folyamatosan növekszik az internetes kommunikáció szerepe és hatóköre.

A hálózaton virtuális (látszólagos) közösségek alakulnak kapcsolattartás céljából vagy különböző közös tevékenységek mentén (pl. játék). Az elektronikus kommunikáció jövője az interaktív média, mely már nem passzív befogadása az információknak, hanem aktív, tevékeny közreműködés.

_________________________

Megfontolásra ajánlott tanács:
A számítógép monitorának beállítása akkor megfelelő, ha szemmagasság alatt helyezkedik el, és kb. 20 fokban hátradöntött. A szem magasságában elhelyezett, merőlegesen álló képernyő még elfogadható, de ennél magasabbra téve a felfelé nézés a nyakat és a gerincet erőlteti és fárasztó a szemnek is. A számítógép használata a látást egyébként is fokozottan veszi igénybe. A képernyő és a szem közötti távolság optimális esetben 45-50 cm.