III. AZ EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ

Az emberi kommunikációnak két vetülete különböztethető meg: biológiai (az élő szervezet rendszereinek információcseréje) és társadalmi (az ember és közösségek, szociális rendszerek információcseréje). A biológiai kommunikációnak elsődleges szerepe van életünkben, formái és szabályszerűségei az evolúció során egyre bonyolultabbá váltak (az embernél minőségi ugrás következett be), lehetővé vált a beszéd, a nyelv és azok a különböző kommunikációs formák és szabályok, amit a társadalmi kommunikációhoz sorolunk. A beszéd segítette a társas kapcsolatokat, a közös problémamegoldást, a létfenntartást. Az emberi kommunikáció legfőbb oka, hogy az ember társadalomban él, nélküle nem létezne a társadalom. (A kommunikáció pszichológiai szükséglet is - az önkifejezés igénye, mások befolyásolása stb. miatt.)

Az emberi kommunikációt alaposabban vizsgálva összegyűjthetjük, melyek a kommunikáció funkciói:

A kommunikációt fajtája szerint nagyon sok szempont mentén különböztethetjük meg. Az alábbi felsorolás jól reprezentálja a rendkívül sokrétű megközelítési módot.
A kommunikáció fajtája szerint lehet:

A közvetlen emberi kommunikáció gondolatok, érzelmek átadására irányul. Az üzenet tartalma mellett azonban nagyon fontos, hogy milyen formában juttatjuk kifejezésre mondanivalónkat. Az emberi kommunikációban két szinten zajlik az információátadás:

A kommunikáció során fenntartott térköz (distancia) lehet:
intim: 0-60 cm
személyes: 60-150 cm
társadalmi: 1,5-4 m
nyilvános: 4-8 m

Földünk minden embere hasonló arckifejezéssel mutatja ki bánatát, csodálkozását, indulatát. Az arcmimikának egy kis részét tudjuk szabályozni, ezeket szándékosan alkalmazzuk is beszélgetés közben.

Az érzelmi üzenetek kibocsátásának és értelmezésének képessége egyénenként változik, érdekesség, hogy a vizsgálatok szerint a nőknek ezekhez nagyobb az érzékük.

Próbáld ki: állj a tükör elé, és mosolyogj! Mi a tapasztalatod?

Az emberi nyelvet különböző jelzések, indexek kísérik. Lényegében mindaz, ami az emberek életét meghatározza, s egyesekkel közössé, másoktól különbözővé tesz, megjelenik a kommunikációban. Ezek a kulturális szignálok, melyek fontos információt terjesztenek az egyénről, s egyben kifejezik egy csoport, egy társadalom kultúráját is. (Ehhez társadalmi konszenzusra van szükség - egyezményes jelek.)
Legelterjedtebb kulturális szignálok a ruházat és annak viselés, a hajviselet, a test díszei (nyaklánc, jelvény, márkajelek).

A kulturális szignálok személyhez kötöttek (a viselőhöz), statikusak (az adott pillanatban jellemzik a személyt), a történelem során változnak, bővülnek, egy részük kifejezetten a női szerep tartozéka (szoknya, fülbevaló, arcfestés, táska).            

EGY KIS NYELVÉSZET

Az emberi kommunikáció évmilliók alatt alakult ki, a környezethez való állandó alkalmazkodás során. Legelterjedtebb formája a beszéd. elsődleges eszköze pedig a természetes nyelv.
A nyelv egyrészt biológiai-anatómiai adottságokhoz kötött, másrészt társadalmi jelrendszer, kialakulásának társadalmi feltételei voltak. Pillantsunk néhány ismert nyelvész kommunikációs elméletébe.

Ferdinand De SAUSSURE (1857-1913) az általános nyelvészet professzoraként párizsi és genfi egyetemeken munkálkodott. A „Bevezetés az általános nyelvészetbe” címu könyve meghatározó jelentoségu nyelvészeti alapmu, axiómái máig érvényesek, a nyelvészeti elemzések alapját képezik.
Saussure élesen és pontosan különbséget tett a beszéd és a nyelv fogalma között, szerinte a
- nyelv: egy természetes nyelv társadalmilag intézményesített oldala (kollektív tudatban létezik)
- beszéd: ennek egyéni megvalósulása.
Ebből az következik, hogy a nyelv és a beszéd nem biztos, hogy egybevágó, a beszéd az egyéni képességektől függő.

Noam CHOMSKY (a bostoni MIT egyetem professzora) korunk elismert nyelvésze (1928- ). Munkássága alapján, őt nevezik az un. generatív nyelvészeti iskola megteremtőjének.
Szerinte az emberi nyelv mélystruktúráját olyan veleszületett képzési és átalakítási szabályok alkotják, amelyek genetikai adományként jellemzik fajunkat. A gyermek nyelvi kompetenciája tanulás nélkül is kialakul, elégséges az olyan környezet, amelyben ki van téve a beszéd állandó hatásának. Véleménye szerint a nyelvi kompetencia független az intelligenciától.Chomsky alaptétele megkülönbözteti a
- nyelvi kompetenciát (képességet): a grammatikai szabályok összessége alkotja a beszélő nyelvismeretét és a
- nyelvi performanciát (beszédtevékenységet): az elsajátított anyanyelvi képességek konkrét beszédben történő megnyilvánulását.

Roman Oszipovics JAKOBSON (1896-1981) orosz származású amerikai nyelvész, szemiotikus, irodalomkutató volt. Kommunikációs modellje megalkotásakor a kommunikációs aktus alapelemeiből indult ki, vagyis abból a hat tényezőből, amire szükség van a kommunikáció létrejöttéhez.