ÉLETSZAKASZ

POZITÍV

NEGATÍV

1. év

bizalom

ősbizalmatlanság

2. év

autonómia

szégyenérzet

3-5. év

kezdeményezőkészség

bűntudat

6-11/12. év

szorgalom, teljesítmény

kisebbrendűség érzés

serdülőkor

identitás

szerepzavarok

ifjúkor

intimitás

izoláció

felnőttkor

alkotóképesség

stagnálás

öregkor

integritás

kétségbeesés

1. A csecsemőkor (0-1. év)

Ekkor jön létre az identitásérzet alapja. Ha az anya-gyermek kapcsolat érzelemgazdag, rendezett, akkor bármikor számíthat a gyermek gondozóira, így alakul ki benne az ősbizalom érzése, mely minden további szeretetkapcsolat alapja. Ennek hiányában a bizalmatlanság érzése rögzül.

2. A kisdedkor (2-3 év)

Ilyenkor bontakoznak ki az autonóm tendenciák. A gyermek mindent maga akar csinálni. E törekvések párhuzamosak a mozgásigény növekedésével, a szobatisztaság kialakulásával. E korszak az autonómia vagy szégyenérzés kialakulásának korszaka.

3. A játék kora (3-5 év)

Az önszabályozódás, a lelkiismereti kontroll alapozódik meg, a szexuális problémák feldolgozatlansága bűntudatot eredményez. A gyermek a benne lévő feszültséget játékkal tudja levezetni.

4. Iskoláskor (6-11/12. év)

A morális (erkölcsi) elvárások erősödnek. Kulcskérdés, hogy képes-e az elvárt teljesítményeket produkálni, vagy csökkentértékű lesz. Kialakul benne az inkompetencia, vagy éppen a bizalom érzése. Az önbizalom forrása lesz a mentális (szellemi) aktivitásnak és alkotásvágynak.

5. Serdülőkor (11/12-20. év)

Az identitás kialakulásának időszaka. Erikson szerint e korban kell elkészíteni egy életműtervezetet, a jövőre vonatkozó elképzelésrendszert, melynek függvényében össze kell vetni az objektív ént a szubjektív énnel. Az egyén különböző szerepekben próbálja ki önmagát, erről visszajelzést kap a környezettől, s ezt vagy elfogadja, vagy nem. Az ilyen élményekből alakul ki a végső identitás. Az egyén választ kap a kérdésre: ki vagyok én? Előfordul, hogy nem tud választani a sok szerep közül, így nem talál rá saját identitására.

6. ifjúkor (20-25. év)

Ekkor zajlanak az első párkapcsolatok, melynek meghatározója az intimitás. Ha erre nem bizonyul képesnek az egyén, magára marad. Az elszigetelődés lehet szociális hangsúlyú, (sehová sem tartozik az illető), lehet érzelmi hangsúlyú (párkapcsolatai sikertelenek, vagy hiányoznak), a legsúlyosabb esetben, élete minden társas kötődés nélkül zajlik.

7. Felnőttkor (25-60. év)

Általános elvárás a felnőttekkel szemben az utódokról való gondoskodás, a mások iránti felelősség vállalása, az alkotótevékenység lendülete. A családban és a munkahelyen egyaránt az alkotás dominál. Mindennek ellentéte a stagnálás, amikor valaki csak a pillanatnyi szükségletei kielégítésével törődik.

8. Öregkor (60 év felett)

Az integritás azt jelenti, hogy az ember képes elrendezni és helyesen értelmezni élete történéseit, s ennek következtében elfogadja, hogy élete ugyan véges, de értelmes volt. Így az élet befejezését is elfogadja; az elmúlást. Ennek elmaradása kétségbeeséshez vezet, az egyén tehetetlennek érzi magát.