A világ legnehezebb dolga önmagunkat megismerni. Az önnevelésnek, pedig feltétele a helyes önismeret. Ha a másik embert szeretnénk növelni, ahhoz is előbb magunkkal célszerű rendben lenni. Úgy lenne jó, ha önmagunkkal és a nagy egésszel összhangban élve, megelőznénk a betegségeket és vele együtt a gyógyítás elszenvedését.

Mit ír Márai Sándor az önismeretről?

 „Az igazi élmény tehát az ember számára elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az északi Sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz, a rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt kerestem az életben.”

Az önismeret legfejlettebb szintje, ha csendben tudunk lenni és hagyjuk érvényesülni felettes énünket (amit Jung self-nek; összvalónak, önvalónak, önnön magunk magjának nevez, a teista pedig Istennek szólítja az Örökvalót). Ebben a csendben megtanuljuk azt, hogy ne mindig a makacs, „buta fejünk” után menjünk, hanem hagyjuk vezetni magunkat egy felsőbb akarattól.
A környezet visszajelzései is segítségünkre vannak az önismeretben, sőt néha a legnagyobb „ellenlábasunk”, a legnagyobb tanítónk az életben.
A tesztek is gondolkodásra késztethetnek bennünket, lényegük ebben rejlik. Inkább a fejlődésünket elősegítő „játéknak” tekintsük a teszteket, mintsem egyedüli sorsmeghatározó kinyilatkoztatásoknak.

Íme egy a kínálatból:

Önelemzés
Annyi emlék rögződik bennünk, hogy nincs olyan számítógép, amelyet az ember tudatalattijához lehetne mérni. Ennek a titkos „adatbanknak” a segítségével, amelyben látszólag feledésbe merült emlékeinket tároljuk, földeríthetjük félelmeinket és álmainkat. Ebben segít pszichológiai játékunk is. letöltés >>