Bokor közösség
Irodalom

Irodalom

 

Zsombok György: Pásztorjáték 2002
Veér István T. (egy barátommá lett tanárom igaz története alapján)


Farkas István: Kerekek

65 "egyperces" írás

Ami létezik, forog. Létezik a csillagvilág és létezik a Föld is. Létezik a föld, a levegõ, a víz és a tûz is. Létezik az ember, az állat és a növény. Így van ez a vérrel, sejttel, a molekulákkal és az atomokkal, de a szubatomi világgal is. Létezik a gondolat, a szerelem és a gyûlölet, az álom és az emlék is. Megszületik, szaporodik, elhal. Szétválik, keletkezik, egyesül: átalakul. A kerék forog. Ha nem forog, nem is létezik, kiesik a rendbõl. Akadállyá válik, ha nem kapcsolódik azonnal egy másik rendbe.[...]
A kereket hagyni kell forogni. Ha akadozik segíteni kell, hogy visszanyerje az egyensúlyát, sima futását. A természet ezt maga oldja meg. Az emberi élet-kerék segítõit orvosnak, törzsfõnöknek, sámánnak, fõpapnak, karmesternek, rendezõnek, elõimádkozónak, kocsihajtónak, úrnak is nevezik. Olyanokat választanak ki erre a helyre, akik érzik a ritmust és az abban beálló legkisebb változásra segítõleg be tudnak avatkozni. [... >>]

[letöltés...]


Farkas István: Úgy készül, mint a Luca széke...

Szerencsés vagyok. Tegnap ismét részt vehettem a Villõ énekegyüttes adventi koncertjén a Szent István körút egyik emeleti lakásában. Lenn dübörgött az ezüstvasárnapi forgalom, itt fenn pedig a legújabb gyûjtésekbõl válogatva az együttes négy tagja és egy népzenész elénk varázsolt egy másik világot. A várakozás, a türelmes szálláskeresés és a megszületés emlékeztetõ misztériumjátékát. Egy ismerõsöm megkérdezte utána, hogy vajon mit mond ez a szöveg és stílus a mai fiataloknak? Azt válaszoltam, hogy valószínûleg semmit, de a dalok és szöveg mögötti csend bizonyára megérinti azt, aki eljön ide, meghallja és befogadja, vagyis elõzõleg felkészült. Mire is? [folytatás...]


Farkas István: Kórházi energiák

Nyáron voltak kisebb rosszullétei. Egyszer el is ájult pár másodpercre. Õsszel elment a körzeti orvosához, hogy megbeszéljék a dolgokat. Kardiológiára adott beutalót. Két nap múlva idõpontot ment kérni, de azt mondták: ha már itt van, megnézik az EKG-ját. Akkor a nõvér felvitte a diagramot a kardiológiára ahonnan már nem engedték el. Infarktus! Tegnapelõtt, amikor a válla fájt - mondta az orvosnõ és már hívta is a mentõket. Beindult a protokoll és a kórházban kötött ki. Alkalma volt saját bõrén megtapasztalni a kórházvilág energiáit. [folytatás...]


Farkas István: A csordultig telt csupor

Az edény tele volt, hiszen már sok évtizede mûködött, szolgált. Ott volt benne minden, ami ez alatt történt vele. Ott voltak a formák, igen, elsõsorban a gömbölyûek, de az élesek és szögletesek és a csúcsosak és lankásak, a meredekek és egészen laposak is.
Ott voltak a színek a napkeltékkel és delelõ vakulásokkal, a derengések szürkületével együtt, a hangok a zajokkal és zörejekkel, a csipogások és bõgések, a brekegések és a kelepelések, a csevegések. És ott voltak az illatok és szagok, és ott voltak a tapintások, a billenések, a dörzsölések és sebesülések, a csípések.
Ott voltak a sérülések, sértõdések, megbánások és megbántások, a hiúságok, az irigységek és igen, ott voltak a nagyzolások és a kis tettek. Ott, az ígéretek és a feledések, az adott szavak és a hûtlenségek. Ott, a gerjedések és lankadások, az erõfeszítések és csendes ücsörgések. És igen, ott voltak benne csordultig a szavak, a
szavak és a szavak. A kimondottak és kimondatlanok, az ismertek és ismeretlenek, a hûek és hûtlenek.
És az elvek és eszmék is. Egy élet termése volt az edényben. Csordultig volt. [folytatás...]