Disztributizmus
Forrás: Wikipedia
A disztributizmus
egy „harmadikutas” gazdaságfilozófia, mely 20. századi katolikus gondolkodók,
többek között G. K. Chesterton és Hilaire Belloc, munkásságához köthető. Alapja és előzménye a katolikus egyház szociális tanítása,
elsősorban XIII. Leó pápa Rerum Novarum, és XI. Pius pápa Quadragesimo
Anno c. enciklikái. A disztributizmus
alapgondolata, hogy a termelési eszközök tulajdonlását a lehető legszélesebb
rétegek között kell elosztani, ahelyett, hogy az állam kizárólagos tulajdonát
képeznék (államszocializmus) vagy tehetős vállalatok és magánszemélyek szűk
köre birtokolná azokat (nagytőkés kapitalizmus). Chesterton szerint az „erős”
kapitalizmus nem sok, hanem épp ellenkezőleg, túlságosan is kevés tőkéshez
vezet.
A disztributizmus (latin szó,
jelentése: elosztás, felosztás) a tulajdon széleskörű elosztását célozza
(nem összetévesztendő a jövedelmek önkényes újraelosztásával, melyet számos
szocialista ország kormányzata alkalmazott). Hilaire Belloc szerint a disztributista
államot - olyan állam, ahol bevezetésre került a disztributizmus
- „családok halmaza alkotja, melyek vagyona nem teljesen egyforma ugyan, de
messze a legtöbb a tulajdonnal rendelkezők száma”. Ez a széleskörű elosztás nem
mindenfajta tulajdonra érvényes, hanem kizárólag a termelőeszközökre -
amelyek újabb javak előállítását, így önálló gazdasági tevékenység folytatását
teszik lehetővé. Ide tartoznak a szerszámok, gépek, föld, stb.
A disztributizmust gyakran
harmadikutas gazdasági rendszerként határozzák meg, mely ellentétben áll mind a
szocializmussal, mind a kapitalizmussal. Vannak, akik inkább reformtörekvést
látnak benne, mely rövidtávon a szubszidiaritás
és a szolidaritás elveit megtestesítő
szövetkezetek és családi kisvállalkozások létrehozását ösztönözte. Egyes hívei
a középkort hozzák fel példaként hosszú távú megvalósíthatóságára.
A disztributista eszmék
kiindulópontjai 19 és 20. századi pápai tanítások. A brit disztributizmus
két meghatározó alakja, Chesterton és Belloc, a
szociális és gazdasági igazságosságról szóló egyházi tanításokból kiindulva,
számos esszét publikált a 20. század első felében, fontos műveik „A szolgai
állam” (The Servile State)
és „A józan ész nevében” (Outline
of Sanity).
A disztributista elveket később
felkarolta az amerikai Katolikus Munkás Mozgalom (Catholic
Worker Movement),
tovább gazdagítva szellemi vezetőik, Dorothy Day és
Peter Maurin eszméivel. Szintén disztributista
gondolatok inspirálták az Antigonish Mozgalomat, mely egyebek közt helyi szövetkezetek
létrehozásával próbálta segíteni Kanada keleti, tengermelléki tartományainak
szegény lakosságát.
Dorothy L. Sayers
számos társadalmi és gazdasági témájú írása rokonságot mutat a disztributizmussal, bár egyik írásában sem vallotta magát disztributistának. Valószínűleg hatottak rá disztributista eszmék, vagy ő is hasonló következetésekre
jutott a maga útján. Sayers anglikán hívő volt, ezért
érvelése a római katolikus Chesterton-tól és Belloc-tól valamelyest eltérő teológiai alapokból gyökerezik.
Gazdasági szemlélet
Magántulajdon
Ebben a rendszerben a legtöbb ember képes lenne arra, hogy
munkájából megéljen anélkül, hogy más vagyonától függene. A farmer tulajdonosa
lenne a megművelt földnek és a szükséges gépeknek, a vízvezeték szerelő a szerszámainak,
a szoftver-fejlesztő a számítógépének, stb. A
„szövetkezeti” megközelítés erre az alapra épülne rá, ti. bizonyos
esetekben, egyes termelőeszközök lehetnének helyi, a családnál nagyobb közösség
(értsd szövetkezeti tagok) közös tulajdonában is.
XIII. Leó pápa mutat rá a Rerum
Novarum-ban
a következőkre:
„(…) az embernek természetadta
joga, hogy magántulajdonban, sajátjaként birtokoljon dolgokat (…) A magántulajdon létjogosultságának az sem mond
ellent, hogy Isten a földet az egész emberi nemnek adta, hogy használja és
gyümölcseit élvezze. Azt mondjuk ugyanis, hogy Isten az egész emberi nemnek
közösen adta a földet, nem mintha azt akarta volna, hogy annak birtoka
egyformán mindenkié legyén, hanem mert õ maga közvetlenül senkinek sem jelölte
ki a részét, hanem az emberek szorgalmára és a népek intézményeire bízta a
birtok felosztását.”
„Az emberek sokkal nagyobb szorgalmat és törekvést
fejtenek ki, ha tudják, hogy a sajátjukon dolgoznak, sőt, egyenesen megszeretik
a kezük munkájával megművelt földet, amelytől önmaguknak és családjuknak nem
csak mindennapi kenyeret, hanem bizonyos felesleget is remélnek.”
Hasonló nézeteket vall G. K. Chesterton 1910-ben megjelent
„Mi a baj a világgal?” (What’s Wrong with the World?) c. könyvében. Chesterton szerint, míg Isten lehetőségei
korlátlanok a teremtésre, addig az emberéi korlátozottak. Ebből következik,
hogy az embernek szüksége van bizonyos nagyságú tulajdonra, mellyel belátása
szerint gazdálkodhat s melyet a „saját képére formálhat” - mint ahogy Isten az
embert a maga elképzelése szerint formálta. De mivel az ember nem Isten, hanem
csak annak képmása, önkifejezése is csak korlátok közt lehetséges; mégpedig
szigorú és szűkre szabott korlátok között.
Céhrendszer
A korai disztributista
gondolkodók az új rendszer megvalósítását egyfajta céhrendszer újraélesztésével
képzelték el. A munkás szakszervezetek nem alkalmasak a disztributista
elvek érvényesítésére, mivel azok kizárólag a munkások érdekeit képviselik a
munkaadóval szemben, míg a céheknek egyaránt tagjai munkaadók és alkalmazottak,
akik együttes gyarapodásuk érdekében közös célok elérésére törekednek.
Bankok
A disztributizmus a jelenlegi
magánbankrendszer eltörlését tartja kívánatosnak, legalábbis ami azok
profit-orientáltságát illeti. Nem a bankok államosítása a cél, de az állam
bizonyos fokú jelenléte és kontrollja a bakok felett kedvező is lehet. A disztributizmus hívei a hitelszövetkezeteket
preferálják a bankok helyett.
Trösztellenes törvények
A disztributizmus legnagyobb
kimutatható hatása Amerika és Európa trösztellenes törvényeinek létrejötte,
melyek elejét vették a piaci részesedés monopolizálásának vagy egészségtelen
koncentrálásának néhány vállalat, tröszt, tőkecsoport vagy kartell kezében.
Chesterton fentebbi meglátása, miszerint a túl „erős” kapitalizmus egyre
kevesebb „kapitalistához” - azaz tőkeerővel rendelkezőhöz - vezet, beigazolódni
látszott a monopóliumok és trösztök megjelenésével. A helyzetet felismerve
Amerikában kiterjedt trösztellenes szabályozást hajtottak végre, mely gátat
szab annak, hogy a piaci erő túl kevés szereplő kezében összpontosuljon. A
trösztellenes törvénykezés hátterében az a feltevés áll, hogy a gazdaságra
nézve is kedvezőbb, ha a különböző iparágak piacán sok szereplő kap helyet,
néhány erős uralma helyett. (A trösztellenes szabályozás figyelembe veszi, hogy
néhány kivételes esetben, az iparág természetéből adódóan, előnyösebb a kevés
nagy jelenléte, de ahol lehet, a sokszereplős piacot kell előnyben
részesíteni.)
Társadalmi szemlélet
Család
A disztributista gondolkodók
szerint az egy férfi, egy nő és gyermekeik alkotta hármas egység, azaz a
család, jelenti a társadalom legfontosabb alapegységét. Családokból épül fel a
tágabb, több-generációs nagycsalád, majd a közösségek, a nemzet, stb. A gazdaságnak is e legfontosabb alapegység virágzását,
gazdagodását kell szolgálnia. Ehhez a szemlélethez hűen, a disztributista
gazdaságfilozófia az individuum helyett a családot tekinti a tulajdonlás
alapjának, a termelőeszközök széleskörű elosztásáról elsősorban család-szinten
kell gondoskodni.
Szubszidiaritás
A disztributizmus nagy
fontosságot tulajdonít a szubszidiaritás elvének. Ezen alapelv szerint amit egy adott szervezeti szint meg tud oldani,
abban magasabb szint nem jogosult dönteni (legyen szó társadalmi, gazdasági
vagy politikai kérdésről). XI. Pius pápa Quadragesimo
Anno c. enciklikájában írta le ennek az elvnek klasszikus meghatározását:
„A társadalomelmélet szilárd és
örökérvényű elve az a rendkívülien fontos alapelv, amelyet sem megcáfolni, sem
megváltoztatni nem lehetséges; ez így szól: amit az egyes egyének saját
erejükből és képességeik révén meg tudnak valósítani, azt a hatáskörükből
kivenni és a közösségre bízni tilos; éppen így mindazt, amit egy kisebb és
alacsonyabb szinten szerveződött közösség képes végrehajtani és ellátni, egy
nagyobb és magasabb szinten szerveződött társulásra áthárítani jogszerűtlenség
és egyúttal súlyos bűn, a társadalom helyes rendjének felforgatása, minden
társadalmi tevékenység lényegénél és bennerejlő erejénél fogva
segíteni - szubszidiálni - köteles a társadalmi egész
egyes részeit, ellenben soha nem szabad bomlasztania vagy bekebeleznie azokat.”
Ezt az elvet figyelembe véve, a disztributisták
szerint bármely termelő tevékenységet (mely a leglényegesebb eleme bármilyen
gazdaságnak) a lehetséges legkisebb léptékben kell végezni. Ehhez szükséges,
hogy kis egységek, elsősorban is a családok birtokolják a termelőeszközöket a
modern gazdaságokra jellemző nagy egységek helyett.
Kisiparosok társadalma
A disztributisták a középkori
céhek világát, a mesteremberek és a kultúra társadalmát szeretnék megvalósulva
látni. A kisvállalkozások, a helyi kultúra és a kisléptékű termelés értékét
hangsúlyozzák a kapitalista tömegtermelés ellenében. Mindenekelőtt az
élelmiszertermelés és a ruhagyártás területén a helyi termelést kell
visszaállítani, tömegáruk importálása helyett. Nem feltétlenül támogatják
azonban a technikai regressziót, az ipari forradalom előtti állapotokra való
visszatérést.
Társadalombiztosítás
A disztributisták nem tartották
jó eszköznek a társadalombiztosítás intézményét, mert az csak növeli a „Szolgai
Államtól” való függést. Az amerikai disztributisták,
köztük Dorothy Day, valószínűleg Hilaire
Belloc tanai hatására, szintén nem támogatták ezt az
intézményt, amikor bevezették Amerikában.
Geopolitikai szemlélet
Politikai rendszer
A disztributizmus nem támogat
egyetlen politikai rendszert sem másokkal szemben, legyen az demokrácia vagy
monarchia. Nem támogatja az anarchizmust sem, bár, egyes disztributisták
úgymint Dorothy Day, egyúttal - a maguk módján -
anarchisták is voltak. Chesterton és követői erősen helytelenítették az
anarchizmust.
Politikai pártok
A disztributizmus hasonlóan nem
részesít előnyben adott pártot vagy politikai oldalt a másikkal szemben. Vannak
ugyanakkor pártok például az Egyesült Királyságban, melyek támogatják a disztributista nézeteket, például a Brit Nemzeti Párt
(British National Party) vagy a Nemzeti Front
(National Front).
Háború
A disztributisták általában az igazságos
háború elméletét vallják azzal kapcsolatban, van-e létjogosultsága a
háborúnak vagy sem. (Ezt az álláspontot képviselték nagy katolikus gondolkodók
is, mint Szent Ágoston vagy Aquinói Szent Tamás.) A klasszikus disztributista gondolkodók véleményt alkottak saját koruk
háborúiról, mely rálátást ad a disztributista
gondolkodás és háború viszonyára. Belloc és
Chesterton egyaránt ellene volt a brit imperializmusnak, kifejezetten
ellenezték a második búr háborút; azonban egyetértettek Nagy-Britannia
részvételével az első világháborúban.
Hatások
E. F. Schumacher
A disztributizmus rokonságot
mutat E. F. Schumacher, neves közgazdász-gazdaságfilozófus eszméivel (aki
áttért a katolikus hitre). Schumacher híres könyve „A
kicsi szép” (Small is beautiful).
Mondragón Szövetkezeti Vállalat
A Mondragón Szövetkezeti
Vállalatot (Mondragón Cooperative
Corporation) a Spanyolország északi részén elhelyezkedő
Baszkföldön alapította egy katolikus pap, José María Arizmendiarrieta. Az atyát ugyanazok a pápai enciklikák és
egyházi szociális tanítások inspirálhatták, mint a disztributizmus
tanának alapítóit, Chestertont, Belloc-ot,
McNabb-et és másokat. A Mondragón
„disztributista” abban az értelemben, hogy szintén
azt vallja, hogy a dolgozó emberek, munkások birtokolják a termelési eszközöket
amennyire csak lehetséges, azonban nemzetközi és kapitalista irányultsága miatt
eltér a klasszikus disztributizmustól.
Szent József és Szent Domonkos Céh (The Guild of St Joseph and St Dominic)
A disztributista eszmék
gyakorlatba ültetésére alapították művészek és kézművesek a Szent József és
Szent Domonkos Céhet, 1920-ban az angliai Sussex
tartomány Ditchling nevű falujában. Mottójuk a
következő volt: „Erényben gazdag emberek, a szépséget tanulmányozva, békésen
élnek házaikban”. A céh a középkori céhes életmódot kísérelte meg
újjáéleszteni, a 19. századi Arts and Crafts Movement szellemében.
Egészen 1989-ig fennmaradt.