Bisztrai György:

Drága Gyurka Bácsi!

Elkezdted a 91. évedet élni.

A 90 életéved, 23,5 % kapcsolódik személyesen hozzám. Az én eddig leélt élet éveim 66%-a kapcsolódik Hozzád. Ez a két szám is mutatja, hogy nagyobb nyomot hagytál bennem, mint én Te benned.

Ezeket a nyomokat szeretném most csak felsorolni, és egyben ezeket megköszönni Néked.

• Közösséget álmodtál, abba hívtál, és abba küldtél.

• Szerető és szerethető Isten képet rajzoltál.

• Hívatást adtál, a szeretni tanítás, egyetemes hívatását.

• Börtönbe mentél és elmondtad, hogy a börtönbe elkísért Téged a Szerető Isten, s ha Őérte, Ő miatta börtönbe kerülök, akkor engem is elkísér.

• Idő, pénz és fegyelem elszámolóvá tettél. Soha nem volt azelőtt és azóta akkora rend az életemben, mint abban a 15 évben, amelyben havonta terelted a lelkemet, lelkipásztor módjára.

• Éhezőket kerestél a felesleges pénzem számára.

• Testvéreket adtál a felszínes kapcsolatok helyett.

• Bátran rettentetted az állami és egyházi keselyűket

• A Szentháromságot családnak nevezted, és egy ugyanazon szerelemmel fordultunk az Isten, a házastárs és a gyermekeink felé. Dalolva, nevetve, szeretve vártuk, akartuk a gyermekeinket, a sok gyermeket.

• Írtál, fogalmaztál, tájékoztattál, felvilágosítottál, álmodtál, reméltél, szerettél, szárnyakat adtál, így növeltél engem.

Ha lenne most 2-3 órám erre a köszöntésre, akkor minden mondatom mellé példákat hoznék az életemből, hogy értsétek, hogy kacagjátok, könnyezzétek a történéseket, életem szép, boldog játékait.
Jött a fordulat. 86 évesen már meg akartál halni. Azt mondtad, túlélted magad.
Mellédfáradtam én is.
Azóta is él bennem egy vers, amit Te jól ismersz, s amely sajnos egyre aktuálisabb. 
Cserta Gábor énekli most Néked és nekünk, Nagy László Ki viszi át a szerelmet című versét.

Létem ha végleg lemerült  
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?   
ki feszül föl a szivárványra

Lágy hantú mezővé
a szikla-csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?

S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?

Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra! 

És most, ma 2009-ben, 91. évedben merre mész?

Élni, vagy halni szeretnél?
A válaszodat tudom: Visnyeszéplak és Óbudavár.
Visnyeszéplakon havonta egy hetet töltesz. Ezt már több mint fél éve meg is valósítod. Idén és a további években, egész nyáron Óbudaváron szeretnél lenni bokorbéli és nem bokorbéli családokkal, heti turnusban.

Merre akarsz menni?
Megírtad, hogy merre ne menjek.
Ez igen!
Milyen hit, remény, szeretet kerített hatalmába?
Mi a reményed?
Tudnál erről szólni?
A mi korosztályunk ismeri a következő olasz dalt. Címe: Mit remélsz?
Most ez a dal Néked szól, hogy válaszolhass rá. Ez Cserta Gábor ajándéka a számodra. Kérlek, hallgasd, hallgassátok meg!
A dal felhangzása előtt én elbúcsúzom Tőled, és szeretnék Néked ajándékozni egy bábut, egy nyuszi családot, hogy Visnyeszéplakon és Óbudaváron - ha van kedved hozzá - a gyerekeknek ezzel a bábúval mesélj.

1.
Fénytől távol túl a város szélén,
egy eldugott kis tarka völgy ölén,
oly csendben éltem, álmodoztam sok-sok éjszakán,
s most útrakelek álmain után.

R.
Mit remélsz, mit remélsz, mit remélsz?
Mondd az életedtől mégis mit remélsz?
Talán mindent, talán semmit, de ha győz a józan ész,
többre mész, és nem lesz oly nehéz.

2.
Jó barátok régen messze járnak,
én itt maradtam szinte egymagam.
Most fájó szívvel búcsúzom és könnyezem talán,
de mégis megyek álmaim után.

R.
Mit remélsz, mit remélsz, mit remélsz?
Mondd az életedtől mégis mit remélsz?
Talán mindent, talán semmit, de ha győz a józan ész,
többre mész, és nem lesz oly nehéz.

 

Bulányi Görgy 90. születésnapi köszöntése elhangzott a 2009. febuár 7-i Bokorünnepen.