Bokor közösség
Elmélkedések

Vasárnapi elmélkedések

A vasárnapi elmélkedéseket az"Érted vagyok"folyóirat aktuális számából vettük át.

 

2014. július 06. - Évközi 14. vasárnap
Mt 11, 25-30. - "...kinyilatkoztattad a kicsinyeknek"

Az ég és a föld Ura az Isten. A ma embere kezdi ezt elfelejteni. Rabjai vagyunk a világnak. Ezt tartjuk az egyetlennek, a kizárólagosnak, a tulajdonképpeninek. Megbabonáz bennünket e világ ragyogása és látszólagos értéke. Nem tudunk szabadulni tõle. A tudós ki akarja kutatni, a gazdag élvezni akarja gyümölcseit, a hatalmaskodó meg akarja hódítani és a markában tartani. Csak a kicsinyek képesek megnyílni az Isten világa elõtt.
Miért rejtõzködõ a mi Istenünk? Sõt. Elrejti titkait a bölcsek elõl. Talán arra akar rámutatni, hogy érthetetlen módon sokszor mi is rejtõzködünk Isten elõl. Nem könnyû Érte élni, Érte tenni, és az emberekért. Ezért keressük a kifogásokat. Hová rejtõzködhetnénk elõle? A tagadás, a rejtõzködés oka: lusták vagyunk, nem akarunk tenni sem Jézusért, sem az emberekért. Ennek oka: meg kellene változtatni életemet, elhagyni a bûnt, tenni az emberért. Közöny, közömbösség: nem érdekel a másik ember élete, küzdelme, nyomorúsága. Nem akarok segíteni rajta.
Fedezékek mögé vonulunk, s azt gondoljuk, hogy ott biztonságban vagyunk tagadásunkkal. Aztán elõbb-utóbb megrendülnek a fedezékek alapjai. Egy kis "földrengés" ledöntheti a biztosnak hitt fedezéket. Ez a fedezék nem kõsziklára épült, hanem homokra. Hány ember élete került így romok alá?
A kicsinyek nem rejtõzködtek, nem vonultak fedezék mögé, hanem találkozni akartak Jézussal. Meghallották hívását, követték õt, mert jó vele lenni. Vele lenni az imádságban, az elmélkedésben, a jócselekedetekben. A kicsinyek mindig megõriznek valamit a csodálkozásból, a másokra szoruló gyermeki lelkületbõl. Ezért bízunk mi, kicsinyek, Jézusban, mint gyermek a szüleiben.
Az elfáradt ember különféle helyeken keres menedéket, felüdülést. Van, aki a szórakozóhelyen, vagy a hosszú hétvégén. Mi a templomban, a közösségben, az elcsendesedésben és az imádságban. Ilyen "hely" lehet számunkra még a másik ember. Jólesik kiönteni a szívünket, elmondani panaszainkat és örömeinket. Halló fülekre, együtt érzõ szívre, megértõ tekintetre találunk. Az ilyen találkozások és beszélgetések erõt öntenek belénk. Érthetõ és nagyon emberi ez a törekvésünk. Az is elõfordulhat, hogy a közöny, az érdektelenség vagy a részvétlenség falába ütközünk. Ne keserítsen el ez bennünket!
Forduljunk Jézushoz! Nála keressük lelkünk vigaszát! A nevünkön szólít. Neki mindig van ideje, hogy velünk foglalkozzék. Leülhetünk a lába elé, nézhetjük és hallgathatjuk õt. Ezen a héten találjuk meg lelkünk nyugalmát Jézusnál!

[Tóth Miklós, Fertõd-Eszterháza]

"Mert az én igám hasznos és az én terhem elhordozható." (Mt 11,30)

   - Kinek az igáját hordozom?
   - Milyen terhet/terheket hordozok?
   - Mennyire él bennem a Lélek nyugalma?

[Angel]

Az oldal tetejére


2014. július 13. - Évközi 15. vasárnapapja
Mt 13, 1-23. - A magvető

Jézus a magvető munkálkodása alapján fölmérte igehirdetése jövőbeli eredményét. Nem kergetett délibábot. Ismerte az embert, azt az eleven földet-lelket, amelyben elvetette tanítása magvait. Ez sem tántorította el feladatától, küldetésétől. Szeme előtt nem a magot összeszedő égi madarak, a sziklás talaj, a tövis képe lebegett, hanem a jó föld, a százszoros termést ígérő emberi lélek. Jézus azokat az embereket nézte, akik értékelték, akik érdemessé tették igehirdető tevékenységét.
Siker és sikertelenség. Megtaláljuk az élet minden területén. A szülők fölnevelik gyermekeiket. Igyekszenek átadni nekik keresztény meggyőződésüket, hitüket. Példaadóan nevelik őket. Reménykedhetnek abban, hogy amikor felnőnek, a gyermekek lelkében elvetett evangéliumi tanítás megfogan, kikel és jó termést hoz. Mi, lelkipásztorok is hasonlóképpen vagyunk. Éveken keresztül tanítjuk az iskolásokat a hittanra, felkészítjük őket az elsőáldozásra és a bérmálkozásra. Igyekszünk kisközösségekbe összegyűjteni őket. Elvisszük a gyermekeket ministránstalálkozókra, hittanversenyekre, kirándulásokra. Jézus tanítását akarjuk a lelkükbe belevinni, elültetni. Néhányuknál kikel a mag, sokaknál alig hoz termést. Azt is megtapasztaljuk, hogy a buzgó ministránsok közül páran megmaradnak diákként és felnőttként is gyakorló, hitvalló kereszténynek. Ők bekapcsolódnak az egyházközség életébe, és segítenek a lelkipásztorkodásban.
Hiába gondoskodunk kiváló vetőmagról, és készítjük elő, munkáljuk meg alaposan a földet, ha kedvezőtlen az "időjárás." Ezen azt értem, hogy a ma embere öntörvényű. Az akarat szabadságát hirdeti. Neki szabad bármit megtennie, őt ne korlátozza senki szabadságában. Semmilyen törvény ne parancsoljon neki. Mi ne essünk ebbe a csapdába! Az állandó istenkapcsolattal, imádsággal, elmélkedéssel, közösségi találkozókkal legyen mindig készen lelkünk talaja az Ige befogadására.
A példabeszédből végül azt is megtanulhatjuk és kiolvashatjuk, hogy első megtérésünk és buzgó Krisztus-követésünk nem jelent lezárt, befejezett állapotot életünkben. Fejlődnünk kell, előre kell haladnunk a krisztusi életben. Előfordulhat, hogy néha a mi lelkünkben is útszélre hull a tanítás. Máskor a kövek és tövisek közé. Ilyenkor napról napra, szívós munkával, imádsággal, lelkiélettel kell helyrehoznunk bűneinket, hibáinkat, hűtlenségeinket. Újra és újra előkészíteni a jó termőföldet az Ige befogadására. Hozzon az életünk százszoros termést!

[Tóth Miklós, Fertõd-Eszterháza]

"A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall." (Mt 13,16)

   - Mennyire tiszta a szemem világa?
   - Mire hallgat rá leginkább a fülem?
   - Mennyit vigyázok az érzékszerveim tisztaságára?

[Angel]

Az oldal tetejére


2014. július 20. - Évközi 16. vasárnap
Mt 13, 24-43. - Konkoly

Körültekintve a világban, gyakran támad olyan érzésünk, hogy több a konkoly, mint a jó mag. A gaz szinte elfojtja a termést. Könnyen bele tudunk helyezkedni az evangéliumi példázatban szereplő szolgák lelkivilágába. Ide vehetjük a gazda lelkivilágát is, akit talán nem lep meg annyira a konkoly jelenléte a búza között. A szolgák joggal háborognak, csodálkoznak és értetlenkednek. Gondosan megművelték a talajt, mindent előkészítettek. Mennyit fáradoztak a vetéskor. Lelkiismeretesen dolgoztak, abban a reményben, hogy munkájuk eredményes lesz. Nem kell csodálkoznunk, hogy türelmetlenkedve kérdezik a gazdát: Kigyomláljuk-e konkolyt?
Örök kérdés: Honnan a rossz a világban és az emberek között? Miért az a tapasztalatunk, hogy a gonosz, az ártó, a rossz emberek (hatalmasok) zavartalan nyugalomban élnek (legalább is látszólag), és még lelkiismeret-furdalásuk sincsen. Ezt élhették át, ezt érezték életükben az őskeresztények, Jézus első követői is. Segítettek másokon, megosztották kenyerüket a szűkölködőkkel, mégis bántást és üldözést szenvedtek hitükért. Érthető az elkeseredettségük. Úgy érezték, késik az ítélet. Várták a szerintük jogos és igazságos ítéletet azokra, akik bántották és üldözték őket.
Más alkalommal is megmutatkozott ez a fajta türelmetlenség. Keresztelő János szerint Jézus szórólapáttal kitakarítja szérűjét, a pelyvát elégeti. A tanítványok tüzet akarnak lehívni az égből Szamaria lakóira. Jézus válasza erre: "Nem tudjátok, milyen lelkület van bennetek."
A példabeszédben Jézus választ ad mind a türelmetleneknek, mind a kétkedőknek. A válasz reményt keltő. Az ő tanítványai kövessék életpéldáját: legyenek egymás testvérei! Gyakorolják az ítélettablóban elmondottakat! Az ítélkezés nem a mi dolgunk. Azt hagyjuk a Mennyei Atyára és a végidőkre. Jussanak eszünkbe Jézus szavai: "Képmutató, vedd ki előbb a magad szeméből a szálkát…" Vegyük észre előbb a magunk bűneit, hibáit, mulasztásait, és akkor kevésbé akarunk elhamarkodottan mások fölött ítélkezni. Minden igyekezetünk ellenére mi is követünk el bűnöket. Bűnbánatot tartunk, és a Mennyei Atya türelmes és megbocsát. Mi is egyszerre gyakoroljuk az irgalmat, és ítéljük el magát a bűnt. Minket, keresztény embereket ez különböztessen meg kortársainktól, akik a bűnöst ítélik el, és nehezen tudják kiemelni a bűnből. Butsy Lajos atya mint börtönlelkész bevitt bennünket a sopronkőhidai fegyházba. Végigjártuk a börtönt, és szomorúan állapítottuk meg, hogy az elzárással nem lehet jobbá tenni az embereket. Ha a gondolkodásuk és a lelkük belülről nem változik, hiába az elzárás. Mi arra törekedjünk és adjunk példát a világnak, hogy szívünkben minél kevesebb konkoly legyen, és tiszta búzát teremjen életünk!

[Tóth Miklós, Fertõd-Eszterháza]

"Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában." (Mt 13,43)

   - Mennyire vagyok igaz (dikaiosz)?
   - Hogyan látszik rajtam a ragyogás?
   - Vágyom e az Atya Országába bejutni?

[Angel]

Az oldal tetejére


2014. június 27. - Évközi 17. vasárnap
Mt 13,44-52 - Isten Országa mint kincs

Milyen jó, ha ismerünk egy vagy két idegen nyelvet, mert így külföldön is könnyebben boldogulunk. Ha nem, kézzel-lábbal kell magyaráznunk. Jézus is ezért beszél nekünk hasonlatokban. Sokszor még az írás és a beszéd sem tudja igazán és egyértelműen kifejezni gondolatainkat és érzéseinket. Mennyi félreértés adódik. Nem értik, félremagyarázzák gondolatainkat. (Jézus nem is írt.) Thomas Mann ezzel kapcsolatban azt mondja: "Ki az igazi író? Akinek nehezebben megy az írás, mint a többi embernek." Jézus is átélte mindezt. Ezért is beszélt hasonlatokban, képekben, példabeszédekben. Isten Országa titkairól ő sem igen tudott másként beszélni.
Ezen tapasztalatokból kiindulva, az Isten Országa ott nyílik meg előttünk, ahol fölfigyelünk Jézus szavaira és tanítására, befogadjuk azt életünkbe, és tettekre is váltjuk. Jézus elrejtett kincshez hasonlítja az Isten Országát. Mit akar ezzel mondani? Olyan kincs, amit keresnünk kell. Ha azután megtaláltuk, a megtalálás örömével vehetjük birtokunkba. A megtalálás öröme mindig megemeli az ajándék, a kincs értékét. Az ember különben is kereső, kutató lény. Személyiségünk gazdagodik és teljesedik ki ez idő alatt. Az erőfeszítés, a ráfordított idő teszi még értékesebbé a megtalált kincset. Csak a keresett Isten lehet megtalált Isten számunkra. Csak a keresett Ország lehet megtalált Ország számunkra. Igazgyögy.
A szellemi-lelki értékekért, "kincsekért" lelkesedő ember folyton kutat és keres. Nem akar belefáradni a keresésbe. Vajon lesz eredménye keresésének? Megtalálja az Isten Országát? Jézus biztat bennünket, hogy vállalkozásunk nem fog kudarccal végződni. Megtaláljuk kincsünket, az Istent, sőt már meg is találtuk.
Az Egyház kezdetektől fogva közösségekbe gyűjtötte tagjait. Ez a közösség és kisközösségeink segítenek bennünket, hogy megtaláljuk éltünk igazi, maradandó, el nem porladó kincsét, az Istent. Mi Jézus Krisztuson keresztül már rátaláltunk életünk értelmére és céljára. Követjük a szolgáló Jézust. Akik még nem találtak rá, ne irigykedjenek azokra, akik már megtalálták! Ne legyen gyűlölet a szívükben irántuk! Inkább keressék továbbra is kitartóan!
Segítsünk azoknak, akik keresnek és törekednek megtalálni ezt az Isten Országabeli kincset: a hitet, megbocsátást, szolgálatot, az Isten és az embertárs iránti szeretetet. Köszönjük meg Jézusnak, ha mi már megtaláltuk őt!

[Tóth Miklós, Fertõd-Eszterháza]

"A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt és megvette a szántóföldet." (Mt 13,44)

   - Mit teszek a megtalált kincsemmel?
   - Érzem a felelősségét, hogy van kincsem?
   - Örülök a megtalált kincsemnek?

[Angel]

Az oldal tetejére


 

Archív elmélkedések Achívum